Negye 2 van, vagyis még több mint másfél óra a munkaidőből, persze nyugodtan leekhetnék aludni, de nem akarok, hátha... mondjuk szerintem az egyetlen lány, aki rajunk kívül itt maradt, már nem vesz fel telefonokat, lehet, hogy mr nem is dolgozik ma, majd mindjárt megnézem a hirdetését. Ehh, ez is olyan szar, hogy így rá vagyok utalva, felughatom magamnak az angoltudásom.
Most egyébként azon gondolkozom, hogy mi legyen, ha Sep tud keresni, de én nem.szerencsére akkor nem szorít annyira az idő, direkt úgy jöttem ki,hogy ha nem is keresnék semmit, annyira azért nem rázná meg a tartalékaimat. Eredetileg úgy voltunk vele, hogy ha holnap sincs semmi, napközben odamegyünk érdeklődni abba az utcába, ahol a msik három hely tallható (kb 1 km-re található, szóval jó lenne sétának meg városnézésnek is:) ), és ha itt estig sem lesz semmi, este átköltözünk. Ha meg nem lehet, visszamegyünk Zürichbe, próbálkozunk, és ha nem jön össze, hazajövünk.
Viszont mi van, ha Sep keres, én meg nem? Szerintem akkor is mennünk kéne, no meg ha Sep itt keres, miért ne keresne máshol is?
Igaz, arra sem találtam választ, hogy engem konkrétan miért nem keresnek. Igaz, biztos belejátszott, hogy este 7 lett, mire kikerültek a képeim...
További kérdés,hogy a következő napok hogyan alakulnak, ez a hely ugyanis nem tűnik valami agy forgalmúnak.Viszont tagadhatatlanul vannak előnyei, úgymint a magsabb ár, az alacsony leadó, és hogy az óvszer nélküli francia nincs benne az alapárban, és nem is kötelező. Én egyébként el is lennék napi egy munkákkal,mert elsősorban kalandvágy miatt jöttem ide, viszont többek között arra is kíváncsi voltam, hogy mlyen rövid időkre egy nap sok emberrel együtt lenni. Szóval...
most így visszagondolva, emlékszem, nagyjából egy éve, amikor Sep-pel együtt laktunk, egy pár napig egyszerűen senki sem keresett engem, Sep pedig simán 2-3x dolozott egy nap. Ez azért érdekes, mert engem mindig sokan kerestek, s akkor valahogy mégsem. Szóvl még az is lehet, hogy egy ilyen peches széria ez az egész, viszont nekem egyszerűen nincs időm ilyesmire, ráadásul ha valami kikészít, az a tétlenség.
Szóval a sok változó, és főleg a bizonytalan voltuk meglehetősen nehezítik az optimális döntés meghozását. Ráadásul meg kellküzdenem az érzelmi alapú döntésekkel is, ugyanis egyrészt türelmetln vagyok,és ha nem történik semmi, hajlamos vagyok belesüppedni a reménytelenségbe, másrészt viszont túl knyelmes vagyok ahhoz, hogy csak úgy fogjam magam, és változtassak. Igaz, most valahogy nem félek ettől, szerintem ha kell, most tudnék változtatni. Hülye példát fogok hozni, de pl. ma, amikor felébrdtem, rádöbbentem, hogy persze, kihúzható a nap fejenként fél zacskó bake rolls-szal, de talán mégiscsak jobb lenne elmenni vásárolni. A bolt kb 5-10 perc séta, de én alapeseben is annyira lusta vagyok, hogy otthon az 50 méterre lévő kiboltig nem szeretek elmenni.
Szóval szerintem, ha holnap sem keresek semit, én lépek. Ha meg mondjuk holnap is, meg holnapután is csak egyet dolgozom, akkor is. Már rég nem érdkel, hogy a legtöbb helyen két hetet szokás maradni, senki sem knyszeríthet maradásra, sehol.
szerintem olvasgatok még egy fél órt, aztán lefekszem aludni.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
