Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 évesA belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
1. Miért kezdtél el szexmunkát végezni?
Először 17 évesen merült fel bennem a gondolat, már nem is tudom, miért, de aztán ez annyiban is maradt. Később 18 évesen, amikor megéltem azt a helyzetet, hogy szinte semmi pénzem, és kölcsön kell kérnem – azelőtt sosem kellett, mindig volt tartalékom, de akkor éppen úgy jött ki a helyzet. Csak pár hétig tartott, de borzasztóan idegesített, és elegem volt abból, hogy figyelnem kell, hogy ha épp nincs annyim, nem ihatom a kedvenc kókuszos kávémat, és be kell érnem a sima hosszú kávéval. Nem éppen valami szörnyűség, de zavart. Viszont nem léptem semmit, egyrészt mert ijesztő volt maga az új szituáció, el sem tudtam képzelni, hogy vágjak bele, ráadásul volt barátom is.
Aztán egy pár hónap múlva már nem lett, és kicsit untam a körülöttem zajló eseményeket, hát gondoltam, miért ne vágnék bele? Volt egy barátnőm, aki egy időben alkalmi jelleggel találkozgatott másokkal, úgyhogy tőle kértem tanácsot. Úgy voltam vele, hogy senki sem fog belemenni a feltételeimbe: előtte megismerkedünk, meglátjuk, hogy akarjuk-e a másikat és csak utána lépünk tovább, egy hosszabb távú kapcsolat reményében... hát, meglepően sokakat érdekelt az ajánlat, és sikerült is két ígéretes emberrel megismerkednem.
(Most már tudom, hogy egyrészt szerencsém volt, amiért két ennyire normális embert sikerült összeszednem, másrészt a dologban a vonzó tényező az én „újoncságom”, valamint az volt, hogy nem adtam meg konkrét árat, hanem „ahogy esik, úgy koppan”-alapon a másikra bíztam a dolgot)
2. Szabad akaratból választottad ezt a munkát? Kényszerített bárki vagy bármi erre? Voltak gazdasági vagy egyéb okai?
A szexmunka mellett állók és az ellenzők között az egyik legnagyobb különbség az, hogy utóbbiak vitatják a munka szabadon választott voltát, mert szerintük még ha az illető úgy is érzi, hogy szabadon hozta meg a döntést, annak volt valami előzménye, annak a nőnek már valaki letörte az akaratát. Nos, én azon a véleményen vagyok, hogy biztosan voltak olyan események az életemben, amik ebbe az irányba tereltek – ahogyan a pályaválasztásunkra hatással van a korábbi életünk. Viszont mindaddig, amíg felnőtt, cselekvőképes személynek számítok, addig úgy gondolom, hogy bármilyen döntést is hozzak, az szabad döntés lenne. És igen, teljesen szabadon hoztam meg a döntést, mellesleg gazdasági tényezők sem kényszerítettek – hacsak azt nem vesszük, hogy más munkákért érettségivel nem fizetnek ennyit.
3. Miért azt a módját választottad a szexmunkának, amit?
Mert ez a része érdekelt, és ebben tudtam elképzelni magam. Azon kívül, hogy nem akarom, hogy a munkámnak nyoma maradjon, azért sem tudtam volna elképzelni semmilyen nyilvánosságot igénylő dolgot, mert nem szeretném, ha mások is néznének közben:). Ez igaz a sztriptízre is, kiegészítve azzal, hogy nem tudok táncolni, de még szexin rázni magam sem.
4. Mi volt az – ha volt ilyen -, amit szerettél ebben a munkában?
hogy jó nőnek érzem magam
hogy le tudom nyűgözni az embereket
hogy kipróbálhatok olyan dolgokat, amiket máshol nem merek: itt egyébként semmi különösre nem kell gondolni, de máskor egyébként nem merek sem erősebben sminkelni, sem kihívóbban felöltözni
5. Mi az – ha van ilyen -, amit nem szeretsz ebben a munkában?
- hogy a saját főnökömnek kell lenni
hogy nem tervezhető
hogy emberi külsőt kell hozzá varázsolnom
hogy kedvesnek kell lenni (ahogy korábban említettem, olyan munkát szeretnék, ahol nem beszélek sokat másokkal, így senkit sem zavar majd, ha épp kurvaanyád-hangulatban vagyok)
6. Összességében, szereted, utálod, vagy semleges érzelmeid vannak a munkád felé?
Szeretem.
7. Mit gondolsz a vendégeidről?
Ez elég nehéz kérdés, mert ehhez elő kéne vennem a listámat, és végiggondolnom őket, hogy bármit írjak róluk. Ami egészen biztos, hogy teljesen normális emberekkel találkoztam, talán egy-kettőn éreztem némi leereszkedést, de egyáltalán nem vészes szinten (itt is csak tettekben, nem szavakban). Olyasmiket nem merek állítani, hogy az átlagnál értelmesebbek vagy kedvesebbek voltak, de tény, hogy szinte az összes baromi kedves volt, egyáltalán nem vették magától értetődőnek, hogy itt most az van, amit ők szeretnének, hogy én azért vagyok ott, hogy jól érezzék magukat – gondolom, pozitív, ha a találkában van egy kis randi-filing, és inkább ez a jellemző, és nem az „élő guminő”-helyzet.
8. Változtak a munkával kapcsolatos érzéseid az idők során?
Hát, ez egy jó kérdés. Jó, már kevésbé izgulok egy találkozó előtt – persze mindig jobban, ha előtte rég nem dolgoztam -, de hogy a véleményem változott-e? Valószínűleg árnyaltabb lett a kép, de mivel sosem voltak túlságosan előítéleteim ezzel kapcsolatban, és nem is történt olyasmi, ami miatt kéne, hogy legyenek, azt hiszem, nem nagyon.
9. Ha még mindig szexmunkás vagy, úgy érzed, szabadon abba tudnád hagyni? Amennyiben nem, milyen korlátokat érzel?
Ez is egy jó kérdés, ugyanis én nem szeretném abbahagyni – persze, ha lesz más munkám is, meg kell valahogy oldanom, hogy minimálisra csökkentsem a lebukás-veszélyt (bár azt hiszem, nem lenne olyan magas akkor sem, ha most állnék be valahova dolgozni).
Szóval nehéz elképzelni egy olyan helyzetet, amikor fel kéne adnom valamiért, és nem tudom, hogy nehéz lenne-e. Ha most abba kéne hagynom, azt bizony utálnám, mert akkor egyrészt muszáj lenne valahogy máshogy biztosítanom a rendszeres szexuális életet (ráadásul a rossz szexért nem kárpótolna semmi), másrészt nem tudnék annyit dolgozni suli mellett más munkát, hogy ugyanolyan gondtalanul éljek.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.