Két nap után nagy nehezen ismét ráveszem magam, hogy válaszolgassak az e-mailekre. Semmi különös:
- egy német emberke, akivel kb másfél hónapja találkoztam, és most érdeklődött, elérhető vagyok-e még
- egy holland – nem túl jó angollal -, és a héten szeretett volna találkozni, de sajna nekem nem alkalmas
- valaki, aki 4 napra szeretne találkozni Hamburgban:O – ezt annyira szeretem, tényleg. Egyrészt hogy nem olvasta el a honlapom, amiben leírom, hogy csak olyannal utazom, akit ismerek, és elsőre amúgy sem ajánlom a 4 óránál több együtt töltött időt – összesen négy sor az egész szöveg azorn az oldalon, két sor a taxiköltségnek, kettő ennek. Másrészt nem értem, hogy ő honnan veszi, hogy mi olyan jól ki fogunk jönni egymással négy napig? Na persze biztosan van olyan ember, aki annyira szociális és annyira tud igazodni a másik igényeihez, hogy meg sem kottyan neki. Na, én nem ez az ember vagyok, és azt hiszem, az ilyen szolgáltató egy nullával többe kerül.
Igazából folyamatosan vacillálok azon, hogy most kéne-e dolgozni még a nyáron, és ha igen, mennyit… elviekben persze kéne, mert utána pár hónapig lehet, hogy nem lesz lehetőségem dolgozni, ráadásul a szabadon elkölthetőnek nyilvánított félretett pénzből is le fogok nyúlni egy komolyabb összeget (viszonylag költséges hobbi, de egy régi álmom).
Másrészről viszont úgy érzem, hogy szeretném kiélvezni a nyarat és úgy eltölteni, ahogy én akarom. Igaz, miközben ezt csinálom, arra várok, hogy valami igazán tuti program jusson az eszembe, és mivel nincs ilyen, egész nap otthon kuksolok, és ez sem jobb.
Viszont mivel jelenleg nem tudok saját lakásban dolgozni, a magyar vendégekhez át kéne mennem a kolléganőékhez, akik valami elképesztő messze laknak tőlünk, rámenne a fél napom.
Úgyhogy szerintem maradok a külföldieknél, bár az elmúlt 2 nap alapján úgy érzem, egy kicsit fel kéne pörgetnem a honlapom látogatottságát. Szerencsére az oldalon össze van gyűjtve több mint száz nemzetközi hirdetőoldal, aminek a nagy része még ingyenes is. Gyorsan felregisztráltam még egyre – nem hiszem, hogy sokat segít, de legalább egy kicsit úgy érzem, tettem az ügyért (tudom, ha a lustaság fájna…).
Egyébként ez a lustaság-dolog egy kivételével mintha az összes kolléganőmre igaz lenne – igaz, a melón kívül mind suliba is járunk, tehát a nem munkával töltött napok nagy része nem csak láblógatás. Mégis:), mindannyiunktól többször is hallottam már a „dolgozni kéne”-mondatot, amit aztán nem követett komolyabb tett. Egyrészt úgy látszik, nem vagyunk önmagunk legjobb főnökei (többek között ezért is lennék inkább alkalmazott), másrészt többször megfigyeltem magamon, hogy mivel olyan könnyű megkeresni egy nagyobb összeget, nem igazán veszem komolyan, ha nem dolgozom egy-egy alkalmat. „Úgyis lesz következő” és hasonlók. Aztán a hó végén veszem észre, hogy bizony, Y helyett csak X összeget keresem és A helyett csak B alkalommal dolgoztam, holott simán mehetett volna több is. Ilyenkor csak legyintek, de aztán jön a következő hónap, amikor sok a tennivalóm, amikor meg nem, megjön, és még kevesebbet tudok dolgozni, és rájövök, hogy lassan megint többet költök, mint keresek, amit simán megakadályozhattam volna, ha sokkal nagyobb fegyelemmel dolgozom.
Na persze a költekezést sem árt visszafogni, pl. hülyén hangzik, de én a legtöbbet ételre költöm, mert a főzést hosszadalmasnak és unalmasnak találom. És ha az embernél van egy friss húszezres, hirtelen gazdagnak érzi magát, és mi ahhoz képest az a nyamvadt kétezer forint…? Na, ebben segít az excel táblázatom, ami szépen kiszámolja, hogy a bevételem hány százalékát költhetem el, és ebből mennyi maradt. És persze nem árt magamban tudatosítani azt sem, hogy lehet ez most nagy összeg, nem egy napra kell, hogy elég legyen.
Ez a post meglehetősen unalmasra sikeredett, ráadásul jól elkanyarodtam a tárgytól:), viszont a magam számára is hasznos volt végigjárni ezt az egészet. Érdekes, hogy még én is, aki a pénzügyeiben egyébként elég tudatos, szintén hajlamos vagyok a túlköltekezésre, amivel részben a munka jellegét okolom. Kevésbé tudatos embereknek meg gondolom, még könnyebb ilyen hibába esni.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
