A legutóbbi kommentek közt felmerült egy kérdés, amire őszintén válaszoltam, habár kiderülhetett belőle, hogy korábban nem voltam egészen őszinte. A kérdés arra vonatkozott, hogy hogyan is nézett ki pontosan az az eset, amikor „csendesen felszívódtam” egy vendég mellől. Volt egy kis félreértés, mert ez természetesen nem a randevú közben történt meg, egyszerűen csak nem válaszoltam az illető e-mailjeire. Eredetileg terveztem valami udvarias magyarázatot írni, de nyilván sokkal egyszerűbb csak úgy szó nélkül eltűnni, ráadásul még következménye sincs… ennek ellenére azóta is szégyellem, ha ilyesmit teszek, lehetnék ennél profibb is.
Mindemellett az egyik kommentben nem voltam őszinte, amikor azt mondtam, mindössze abban az esetben nem találkozom valakivel, ha úgy érzem, nem viseltetik irányomban tisztelettel. Mondjuk, ha belegondolok, ez pont igaz is, bár nálam a „nem tud leírni két épkézláb, helyesírási hibáktól nem hemzsegő mondatot” is a „nem tisztel meg annyival, hogy átnézze a levelét”-kategória.
Akárhogy is, van olyan, hogy valakivel együtt voltam, de különböző okok miatt nem akartam vele többet találkozni – bár, ha belegondolok, ebből sem volt túl sok, összesen négy jut eszembe 4 év után (igaz, sosem voltam valami nagy aktivitású). Ebből az egyik fizikailag taszított (a kommentben NNB által említett „még a fülünk is csöpögött a nyáltól a működése hatására”-vendég volt, a második találkozó közepéig bírtam a dolgot), egy érzelmileg viselt meg (nem fogom kifejteni, mert felismerhető lenne a sztori), egy a második találkozó előtt felidegesített a folyamatos értetlenkedésével (= figyelembe sem vette, hogy én mit írtam, csak nyomta az „én tudom jobban”-dumát, szóval ez számomra beletartozik a „nem tisztelt”-kategóriába), egynek pedig színtisztán személyes okai voltak, azóta sem tudom pontosan, miért nem akarok többet találkozni az illetővel (előtte másfél évig rendszeresen találkoztunk), de egyszerűen nem.
Az egyik kolléganőmmel leveleztünk az eddigi bejegyzésekről és ezzel kapcsolatban a következőket írta:
Alapvetően, ha jól értem, te amellett állsz ki, hogy ez igenis, ugyanolyan munka, mint bármelyik más, és essen egy megítélés alá! Én ezt nem így látom, mert én ezt az egészet nagyon romantikusan, misztikusan, szenvedélyesen fogom fel. És én nem tudok rá munkaként tekinteni. Lehet, hogy nekem alapvetően rossz a munkamorálom (mindenféle munkavégzést illetően), de itt kell, hogy legyen egy kis misztérium a két ember között...
Ebből is látszik, hogy szexmunkás és szexmunkás is eltérően gondolkozik:). Számomra fontos, hogy ez munkaként legyen számon tartva, egy munka, ami számomra inkább könnyű mint nem, és nem kell hozzá végzettség, mégis jól tud fizetni. De munka.
Mindazonáltal tényleg nem pontosan olyan munka, mint az összes többi, hiszen nem mindegy, hogy a két ember hogy érzi magát egymás társaságában, mégiscsak intim helyzetben vannak együtt. Ebben a tekintetben talán a pszichológusokhoz hasonlít a munka, ahol szintén nem mindegy a terapeuta és a kliens kapcsolata.
Azért gondolom mégis úgy, hogy ez bizony olyan munka, mint az összes többi, mert persze, vannak bizonyos jellegzetességei, de semmi olyan tulajdonságra nem tudok gondolni, ami csak a szexmunkára lenne jellemző. Pl. könnyen jött pénz – igaz a hirtelen felkapott színészekre/énekesekre is.
Arról is beszéltünk a kolléganőmmel, hogy csak és kizárólag a meló pozitívumairól beszélek, pedig vannak ám hátrányai is a dolognak. Ez így van, és bár magyarázata van annak, hogy miért említem kevésbé a negatívumokat. Egyrészt kicsit elegem van az „aki kurva, ne csodálkozzon, ha basszák”-típusú kommentekből, másrészt az „íme a bizonyíték, hogy rossz a prostitúció”-kommenteknek se lenne sok értelme, szerintem, hiszen úgy gondolom, hogy minden munkának van rossz oldala. Aminek több is, azt sokszor pénzzel kompenzálják (meg persze vannak munkák egy csomó negatívummal, szar fizetésért).
Mindenesetre nekiálltam nézelődni a www.sexworkerproblems.tumblr.com-n , ahol mindenféle találó képes-szöveges cuccot tesznek közzé „perks” (előnyök) és problems címkék alatt. Jellemzően olyan előnyöket és hátrányokat gyűjtöttem ki, amik rám is igazak, én is tudok velük azonosulni, vagy legalábbis elképzelhetőnek tartom (például az „előny” kategóriában elég furának találtam a „cigiszünetek” üzenetet), ez van, elfogult vagyok:). Meg tényleg úgy érzem, hogy ahogy vannak előnyei és hátrányai a munkának, ez minden más munkára igaz. Úgyhogy erről azt hiszem, valaki más fog majd részletesebben írni.
Egyébként anno én ezeket az előnyöket és hátrányokat írtam le:
Előnyök:
Hátrányok:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
