Van néhány olyan vendégem, akikkel elég régóta találkozom, és azt mondják, hogy velem sokkal jobb, mint más kollégákkal. Nemrég döbbentem rá, hogy az egyik ilyen embert lassan NÉGY éve ismerem:O. Párkapcsolatom nem volt még ilyen hosszú:D (a kettő nyilván nem összehasonlítható)
Most nekiálltam gondolkodni azon, hogy mi lehet ennek az oka. Először is el kellett döntenem, hogy mégis mennyi az az ember, aki ezt mondja, és el is lehet hinni neki. A visszatérő vendégeimet ide sorolnám: eléggé bizonyítja, hogy így éreznek, ha:
- közlik
- érdeklődnek, hogy ugyan, mikor térek már haza Magyarországra, mert találkoznának
- és mindez már hosszú évek óta tart
Aztán ott vannak azok, akikkel mondjuk csak egyszer találkozom, de utána szólnak, hogy hát ez tényleg egészen különleges volt, és benne van az öt legjobb szexuális élményei közt. Felvetődött a kommentekben, hogy ez csak duma, én meg azon gondolkozom, hogy a pasinak semmi oka nincs hazudni, igen valószínű, hogy az életben nem találkozunk többet. Na, ettől persze még lehet, hogy hazudik, de ha nem tudom, hogy ezt honnan lehet eldönteni, vagy nem szól a hazugság mellett különösebben nyomós érv, maradok annál, hogy elhiszem, amit mondanak.
Amikor még magyar hirdetőoldalon, saját lakáson dolgoztam, viszonylag sok visszajáró vendégem volt, szerintem, bár tudni kéne, hogy milyen arányú ez más kollégáknál. Kéne erről is felmérés, haha:)
Aztán az is egy érdekes indok, hogy mégis miért járhat valaki vissza, mik azok a tulajdonságok, amiket keres? Nekem általában azt mondták, hogy olyan "igazi" az egész, és hogy mennyire "természetesen" viselkedem. Ez utóbbi azért érdekes nekem, mert egyszer egy nemfizetős partnerem is mondta, és én meg nem értettem, hogy miért, van, aki "természetellenesen" viselkedik a szexben? Na mindegy. Röviden összefoglalva, ez a "barátnő-fíling" igen jól megvalósult formája részemről, gondolom. Az is közrejátszhat, hogy látszik rajtam, szívesen csinálom, amit csinálok - nem tudom, ti hogy vagytok vele, nekem vannak olyan emlékeim, hogy ülök a fodrásznál, aki erőltetetten beszélgetést kezdeményez velem, miközben végig olyan érzésem van, hogy igazából nem akar beszélgetni, de úgy érzi, ez a kötelessége.
Aztán gondolom, talán még az is vonzó lehet, hogy mindezek ellenére sikerül valahogy mégis olyan "nem profin" viselkedni, pl. közlöm, hogy most zavaromban fecserészem, vagy khm, véletlenül belerúgok az ágyba. A poén az, hogy bár ez tényleg a viselkedésem része, ha arra gondolunk, hogy ez tetszhet a másiknak, lehetséges, hogy tudatosan rá is erősítek ;).
A másik érdekes dolog viszont az lehet, hogy nekem úgy tűnik, egy csomó vendég monogám a prosti-választásban. Egy embert ismertem, aki közölte is, hogy ő csak egyvalakit keres, és valóban, amikor kb egy év után vége lett a kapcsolatunknak, egy másik lányhoz kezdett el járni egészen addig, amíg a lány abba nem hagyta a melót. (no jó, azért tegyük hozzá, hogy ha nem ért rá a lány, néha megkeresett mást is, igaz, azt hiszem, itt se nagyon váltogatta a partnereket)
Vannak olyanok is, akik nem tudom, mennyire járnak másokhoz, vagy milyen céllal, de az általuk végzett összehasonlításban nyerek. Náluk gondolom, az játszik erősebben, hogy nincs olyan, akinél minden, amit szeretnének, így, egyben van (különben nem hozzám jönnének szinte kizárólag), és persze az is segít, hogy velem a találkák magas száma miatt gördülékenyen megy egy együttlét.
Na, erről most eszembe jutott az olasz emberem, aki egyszer egy fél évre eltűnt, mert barátnője volt, utána viszont megkeresett. Egészen meg voltam hatódva, hogy rögtön engem hívott, de igazából mesélt két másik lányos tapasztalatról, amik nem sikerültek jól. Konkrét időpontot nem mondott, de simán lehet, hogy a szakítás után két csalódás kellett ahhoz, hogy visszatérjen hozzám, miközben ő simán végigdugná a hirdetőoldalakat, ha nem félne a csalódástól.
Az is érdekes, hogy én ehhez az egészhez hogy viszonyulok - mert rosszul esik, ha a másik mással is akarna találkozni, és jól, ha különleges vagyok, akkor is, ha ez olyan dolgokból (is) tevődik össze, amikhez nekem semmi közöm. Gondolom, azért, mert mindenki szereti azt hallani, hogy mennyire egyedi, különleges és mennyire jól csinál valamit. Meg gondolom, azért is, mert a legtöbb régi vendégemet nagyon kedvelem, és rossz arra gondolni, hogy lecserélhető vagyok. Igaz, ha őszinte akarok lenni, a vendégek sem az "egyszerűen pótolhatatlan barát"-kategóriában vannak, hanem amolyan haveri szinten. Viszont gondolom, egyértelmű, hogy én érezhetek így, a hasonló érzések viszont rosszul esnek:P (igen, ez vicc volt)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
