Többször felmerült a vitákban, amelyekben részt vettünk, hogy biztosan azért megy nekünk ez a munka, mert képesek vagyunk "tárgyiasítani a testünket", bármit is jelentsen ez. Tudtommal eddig még nem volt olyan, aki ezt elmagyarázta volna, bár nem láttam vitát, amelyben Ivonn részt vett. Szóval sosem értettem ezt tisztán, de nem éreztem igaznak. Tárgyiasítani - valahogy nem. Önkontroll, odafigyelés, saját magam, a lelkiállapotom kézbentartása, az igen, tárgyiasítás, nem.
Nemrég szembejött egy konkrét eset, amikor azt éreztem, ez most csak akkor menne, ha "tárgyiasítanám a testem". Már vagy egy hónapja volt, szóval nem emlékszem minden részletre, még az is lehet, hogy néhány részletet összekeverek egy másik találkozó részleteivel.
Kínai volt a pasi, de német állampolgár. Talán a harmincas évei közetpén. Értelmes, normális, kulturált pasi, talán mérnök, szóval semmi, amit kifogásolhattam volna. Nálam találkoztunk. Megérkezett, hellyel kínáltam, próbáltam valahogy feloldani a szokásos első feszélyezettséget, benne is, magamban is. Nem tudom már, pontosan mi volt a téma, valami általános. Kérdezgettem, kérdezgetett. Azt tudom, hogy szóba került az is, hogy mit tanulok, meg az, hogy hogyan szerez egy kínai német állampolgárságot.. Ez érdekes volt, viszont egész végig az volt a benyomásom, hogy nem érdekli amit mondok, de az sem, amit ő mond. Nem azért mondja mert meg szeretne velem ismerkedni, mert érdeklik a reakcióim, vagy mert be szeretné mutatni magát, céltalan az egész. Ha jól emlékszem, egyszer még azt is sikerült megkérdeznie, hogy eleget beszélgettünk-e már. Merthogy én azt írtam a bemutatkozásomban, hogy előtte szeretek beszélgetni. És olyannak is tűnt, mint aki épp letudja a kötelező penzumot. Nem tudom, mit válaszoltam, gondolom próbáltam valami olyat amiben benne volt a dolog tényleges értelme, hogy valahogy két személynek lássuk egymást, személytelen idegenek helyett. Nyilván nem tarthattam felvilágosító kiselőadást, meg különben is, pont a magyarázás itt semmit nem ér. De akármit is válaszoltam, az sem ért túl sokat.
Én már zuhanyoztam előtte és szerintem ő is, mindenesetre úgy kezdődött a szex, hogy megsimogatta a mellemet. Kb egy teljesen semleges mondat után, miközben a fotelban ültünk. Elég furán, kínosan éreztem magam tőle, később végiggondoltam az okát, volt rá időm... Utána simogattam, illetve nagyobbrészt ő simogatott, fölöttem térdelve, miközben hanyatt feküdtem az ágyon. Ez maximum egy perc volt, utána gumit kért. Kapott, feltette magának és úgy folytatta, hogy úgy éreztem magam, mint egy szereplő egy másfélszeresére gyorsított pornófilmben. Próbáltam reagálni arra amit csinál, rámozgással, pozitív reakciókkal a pozitívabb megmozdulásaira, simogatásokkal, hátha viszontreagál és lehet belőle valami igazi szex, de rám se bagózott. Bő fél órába telt amíg nagyon megutáltam az egészet, egy idő után fájt is, nem tudtam, szándékos-e hogy nem megy el vagy nem sikerül neki. Addigra a részvételi próbálkozásokat abbahagytam, fordultam amerre fordított, meg támaszkodtam a radiátornak hogy ne toljon el, ennyi. Nőtt bennem a feszültség, valahogyan megalázva éreztem magam, ami egészen szokatlan dolog. Normálisan vagy jó, vagy nem (az aktus rész inkább jó szokott lenni, a francia az már érzékenyebb téma), de konkrétan lelkileg rosszul szinte soha nem érzem magam. Közben ki is elemeztem magamban, mondhatni ráértem, és arra jutottam, a problémám az elején kezdődött, a kezdeményezésénél. Megfogta a mellemet, meg utána simogatott a szokásos, férfiakat vonzó helyeken, de egész végig nem simogatta meg a kezemet (gyakran indulnak úgy a dolgok, hogy megérintem a kezét, ő meg mondjuk a kezébe veszi és simogatja), nem puszilta vagy csókolta a nyakamat (azt értem, ha valaki csak a barátnőjével vagy feleségéve csókolózik, ezt viszont lehetne bárkivel), vagy az arcomat, nem túrt bele a hajamba, úgy általában, semmi, ami egy normális szexnél lenni szokott. Az elején egy beszélő fej voltam, utána meg egy interaktív guminő. Voltaképpen maszturbált, csak segédeszközzel. A segédeszköz különféle megnyilvánulásait, mondjuk nyikorgását vagy ilyesmit nyilván ignorálta, magával foglalkozott. Szóval erre jutottam magamban, és közben nagyon gyűlöltem. Nem láttam értelmét, hogy tönkretegyem a dolgokat a saját érzelmi állapotom miatt, de egy idő után valamiért szünetet tartottunk, nem tudom, én kezdeményeztem vagy ő, valószínűleg közösen. Közben vigyáztam, hogy véletlenül meg ne öljem, önkontroll... Elkezdett beszélgetni. Teljes megdöbbenésemre lelkesedett, hogy ez valami borzasztóan nagyon jó, más lányok akiknél eddig járt, nagyon hamar félbeszakították, hogy most már fejezze be, mert idő van. Mivel én nem csináltam ilyet, igyekszik kihasználni, annyira elnyújtja, amennyire csak lehet, reméli, nem baj... mondtam hogy nem, végülis egy óráért fizetett, viszont lassan kezd nekem sok lenni meg lassan idő van, szóval ne húzza sokkal tovább. Mondta hogy oké. És hozzátette, hogy ez így tényleg egészen kivételes, ilyen jó még nem volt neki lánnyal, még pár napot Magyarországon van és szeretne visszajönni, mikor lenne jó nekem. Nem tudtam szívből mondani, hogy jöjjön, gondolkodtam magamban hogy hogyan indokoljam az elutasítást, aztán úgy döntöttem, hogy maradok az igazságnál. Elmondtam neki a mellmegfogós, kéz nem érintős dolgot, ezzel illusztrálva a mondandómat, próbáltam nem sértően, közben meg attól féltem, hogy hülyét csinálok magamból.. szóval mondtam, hogy szexszolgáltatásért jött és abban benne van hogy így csinálja a dolgokat, de nekem ez így, ilyen személytelenül egyszerűen nem megy, ne haragudjon. Nem passzolnak az igényeink, én ettől így nagyon nem jól érzem magam, nem haragszom (dehogynem), de személyes okokból szeretném, ha nem jönne vissza. Féltem, hogy nem fogja érteni, de nem kellett magyaráznom, azonnal felfogta. Elkezdett nevetni zavarában, hogy ő ilyet még nem látott, pedig nagyon sok lánynál volt már. Hogy neki is jobb lenne amúgy, de eddig minden lánynál ez volt az igény, komolyan azt hitte, hogy nálam is. Elbeszélgettünk még egy darabig, erről meg másról, most már tényleg normális, személyes módon, ahogy két ember az ágyban beszélget. Közben időnként csak úgy felnevetett, hogy ő ezt nem hiszi el, ilyen nincs. Utána még folytattuk a szexet, immár teljesen más stílusban. Ha így kezdődik, jó is lehetett volna, de az előzmények után (cseszett hosszú volt és a második fele már kimondottan kellemetlen) jó nem tudott lenni nekem, viszont a feszültségem teljesen elmúlt, a fizikai kellemetlenség nem okozott negatív lelkiállapotot. Végül másfél órát fizetett, nem voltam vele nagyvonalú mert elég erősen igénybe vett. Jó hangulatban búcsúztunk el.
Később nem találkoztunk, nem volt időm, de találkozhattunk volna. Bár kedvenc vendégem nem lesz, nem szeretem, ha valaki ilyen hosszan húzza, de már nincs vele problémám.
Szóval azt hiszem, ez a helyzet jól illusztrálja, mi a különbség a tárgynak kezelés és aközött, amit én szeretek. Illetve hát nekem volt jó illusztráció, nem tudom, mennyire sikerült átadnom a lényeget. Az egyértelművé vált, hogy nem vagyok képes a testemet tárgyiasítani, nem is próbálok ilyesmit, és kimondottan erős az ellenállásom, ha egy helyzet ilyet követelne meg. A módszerem inkább az, hogy viszonylag gyorsan elegendő személyes atmoszférát teremtek, ezért kell a beszélgetés az elején, nem azért, mert annyira nagyon érdekel hogy kinek mi a munkája és hány gyereke van. Érdekel persze, de okkal: azáltal hogy mit mond és főleg hogy hogyan mondja, képet kapok róla, mint személyről. Jó esetben beszélgetés egyszer-kétszer össze is mosolygunk, és közben elegendő pozitív érzelem keletkezik mindkettőnkben a másik iránt ahhoz, hogy valamilyen kapcsolatféleség keletkezzen. Így voltaképpen úgy csinálom a dolgokat, mintha nem fizetne a találkozóért. Vagy fizetne, de a nagymértékű odafigyelésért, az önzetlenségemért, nem azért, hogy "használja a testemet". A kínai pasi ezt próbálta és kiderült, hogy nekem nem megy így.
Az még elég fura, hogy miért tud másoknak menni ilyen módon, hogyan tudják élvezni a szexet. Talán én vagyok különböző, talán a férfiak különböznek erősen a nőktől, talán mindkettő. Vagy valami más. Majd egyszer kitalálom :)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
