Mielőtt kommentelsz a szerző személyével kapcsolatban, kérlek olvasd el ezt: A bloggerekről - hiánypótló bejegyzés
(Megj: ezt a bejegyzést régebben írtam, kb másfél hónapja)
Az van, hogy a párommal megint együtt tudtunk tölteni pár napot, de ez nagyrészt veszekedéssel telt. Utólag azt mondja, hogy részéről azért, mert sehogyse tudott túllendülni a második napon történteken, de szerintem egész egyszerűen arról van szó, hogy már minden kis hülyeségen képesek vagyunk veszekedni (Nekem mindenáron be kell bizonyítanom, hogy igazam van és megnyerni a csatát, ő meg úgy érzi, hogy direkt bántani akarom és mivel nem szeret konfliktust megoldani, általában ki akar menekülni, amitől én mégjobban bedühödök). Bízom benne, hogy hamarabb megoldjuk a problémát, minthogy valamelyikünk azt mondja, hogy ez nem mehet így tovább*.
Mindenesetre ő fő okként azt jelölte meg, hogy én lebeszéltem egy egész estés-éjszakát találkát, amikor ő itt volt, pedig összesen csak két és fél napot tudtunk együtt tölteni. Nem direkt csináltam, valamiért tökre úgy volt a fejemben, hogy akkor nem leszünk együtt - de ha tudtam is volna, valószínűleg akkor is elvállalom, mert mostanában alig dolgoztam. Persze ha jobban tisztában vagyok az együtt töltött idő hosszával, biztos megbeszéltem volna vele.
Mindenesetre az egészen belül az külön rosszulesett neki, hogy a találkára elvittem egy olyan melltartó-harisnyatartó szettet, amit tőle kaptam, és amit már másodszorra viseltem másnak, míg ő egyszer sem látta rajtam (egyszer igenis küldtem neki képet:P), sőt, amikor megkaptam, állítása szerint a földre dobtam azzal a mondattal, hogy ez teljesen használhatatlan. Ha belegondolok, biztosan így volt, mert egyrészt emlékszem, eleve nem voltam jó passzban, amikor kaptam, másrészt torkig vagyok azzal, hogy az ajándékai felét nem tudom használni, csak a helyet foglalják, és elvileg még hálásnak is kéne lennem. Én megbocsátanám magamnak, hogy utólag nem szóltam, hogy "bocsi, mégis tetszik az ajándék, és köszi" :).
Akárhogy is, remekül érintette ezt az egész "vendégnek igen, nekem nem"-kérdéskört, azaz hogy neki miért nem, másnak meg miért veszek fel egy szexis ruhadarabot. Ezt azzal indokoltam, hogy közte és a vendégekkel való találkozás között nagyjából annyi a hasonlóság, hogy szexelünk, és hogy szoktam élvezni (a páromnál mondjuk mérföldekkel többször élvezem fizikailag is, de ez mondjuk nem szükségszerű, csak ügyesebb pasik kellenének:P). Viszont az indíték és a hozzáállásom különbözik. Pl..a vendégre nem teszek gúnyos megjegyzést, hogy "figyelsz te egyáltalán arra, amit csinálsz?" - oké, ez talán nem jó példa, ilyet lehet, hogy senkire nem kéne tennem ;). Akárhogy is, egy vendéggel sokkal kedvesebb vagyok, mert a célom az, hogy jól érezze magát, míg a páromnál nyilván cél, hogy én is jól érezzem magam, úgyhogy nem fogok szimplán mosolyogni, ha a tevékenysége éppenséggel semmilyen hatást nem vált ki belőlem, hanem szólok, hogy inkább így (lehet, hogy vendégeknél is kéne instrukciókat adnom, de kényelmesebb ezt csak akkor tenni, ha megkérdezi, hogy hogyan). És egy szexi fehérnemű, ha dolgozom, azt a célt szolgálja, hogy a vendég minél jobban élvezze a velem való találkozást, míg a páromnak kedveskedésből fogom felvenni (és/vagy mert épp azt akarom, hogy rámvesse magát). Szóval azért esetleg reklamálhat, mert úgy érzi, nem vagyok hozzá elég figyelmes, és kezdeményezhetünk róla beszélgetést, de azért nem, mert egy másik férfinak megteszek valamit, amit neki nem tettem. Szerintem.
*azóta egyébként találtunk megoldást a problémára. Hogy mennyire működött volna hosszútávon, azt nem tudom, de szerintem bevált volna úgy is, tekintve, hogy a probléma nagy része maga a tény volt, hogy úgy éreztük, veszekednünk kell.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
