Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 évesA belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
Ahogy azt az egyik posztban is megírtam, sokféleképpen végeztem már ezt a munkát, ezekről írok most pár szót. A „munkatípusokat” az időrendben előtte lévővel hasonlítom össze, mivel egyszerre többel nem tudom, vagy ha megtenném, csak önmagam ismételgetése lenne belőle. Nehéz elkülöníteni és kategorizálni őket, sok az átfedés. Így talán kicsit jobban bele tudja élni magát, aki akarja, hiszen ez eleinte nekem is új volt, és vannak olyan dolgok, amiket csak közben lát meg az ember.
MASSZÁZS (2009 vége)
Kezdetben masszíroztam, házhoz járósan, de nem volt hirdetésem és vendégeket is elég furcsa módon próbáltam szerezni: mindenféle chatelős-ismerkedős oldalon „hirdettem”. Mindenesetre az első masszázsos élményem több okból is elég emlékezetes maradt, ekkor találkoztam elöször Ivonnal és ez a vendég azóta is a fotósom. A második ilyennél már szex is volt, úgyhogy nem tudom, mennyire számít ez a kettő különállónak, a beszámolók mai állása szerint teljesen, de akkor a szexet úgy kezeltem, mint szimpla levezetést, nem többet. Őszintén szólva sokkal könnyebbnek tűnt, mint a másik két variáció (konkrétan fizikailag szerintem nehezebb elbénázni női oldalról). Ennyi volt a masszázsos karrierem, szóval erről túl sok mindent nem tudok írni.
ISMERKEDŐS (2010-2011)
Utána elkezdtem hirdetni magam egy szexpartnerkeresőn, ahol türelmi zóna is volt, úgy, hogy a szexet levelezés és találkozás (nyilvános helyen) előzte meg. Ezt sokáig csináltam is, néha többet, néha kevesebbet, talán nagy átlagban 4 találkozóm volt egy hónapban. Talán egy vagy másfél évig tartott ez, de nehéz pontosan behatárolni. Ettől függetlenül elég fárasztónak és hosszadalmasnak találtam, hiszen levelezni, mászkálni, idiótákat elküldeni, otthon hazugságokat kitalálni nem volt valami kényelmes. Összességében elég volt, amennyit ezzel kerestem, de nem sok, épp elvoltam belőle, pozitívumként viszont annyi mindenképpen elmondható, hogy nagyon kalandos volt és szépen beleillett az akkortájt meglehetősen kicsapongó életformámba (sok buli leginkább), de hasznos dolgokat is csináltam: letettem a jogsit és megvettem magamnak az első saját számítógépemet.
ALBÉRLET (2011-2012)
Később elkezdtem albérletben dolgozni, eleinte lakótárssal, később teljesen egyedül. Az előzőhöz képest ez felüdülést jelentett, lényegesen kényelmesebb volt: nem kellett elmászkálni, és többet lehetett keresni – viszont mivel nem házhoz mentem, több volt a kiadás is, de nyilván még így is megérte. Átlagosan talán 1 vendégem volt egy nap. Válogatni ugyan kevésbé lehetett, ha már egyszer ott volt a vendég, akkor elég nehezen lett volna visszafordítható – megtehettem volna persze, de sokkal egyszerűbb volt a korábbi verzióban egyszerűen eltűnni. Az is hátrány, hogy takarítani kellett, de előbb-utóbb beletanultam a rutindolgokba, és jelentősen csökkent az ezzel töltött időm.
KÜLFÖLD (2011 nyár)
Közben mentem ki először külföldre, Svájcba. Eredetileg 2 hetet terveztem, 3 lett belőle. Itt még tovább nőtt a hajtás, mert ugyan előtte is volt olyan, hogy egy nap 3 találkozóm volt, de nem folyamatosan, hiszen akkor volt pihenőnapom, amikor akartam. Ide viszont pénzt keresni jöttem és valószínűleg a főnökség sem nézte volna jól a szabadnapokat, pláne nem 3 hét alatt (azért írom, mert voltak lányok, akik huzamosabb ideje dolgoztak ott, és hát ők nem nagyon bírták volna pár szabadnap nélkül, bár azzal se nagyon). Egyébként nem jelentett akkora megterhelést a sok vendég sem, vagy csak nem éreztem, mert a lányok sokkal jobban zavartak és igazi felüdülés volt, ha a szobában lehettem. Az kétségtelen, hogy itt kerestem a legjobban, eleve nem is arra ment a dolog, hogy éldegéljek, hanem, hogy gyűjtsek. Ez a leírás viszont csak erre a helyre vonatkozik, nem Svájcra és nem a külföldi munkára. Van egy olyan sejtésem, hogy nem is lenne különösebben értelme összehasonlítani a külföldit az itthonival, ha a számok nem szempontok, és ebben az írásban nem azok.
FIX LEADÓS HELY – GYŰJTÖGETÉS (2013 nyár)
Később jött egy időszak, ami szintén gyűjtögetős volt, de itthon, fix leadós helyen (azaz havonta egy bizonyos összeget kellett leadnom, a keresetemnek nagyjából ez 15-20%-a volt, ami korrekt, tekintve, hogy ott is laktam). Egy bizonyos összeg lebegett a szemem előtt, amit egy meghatározott időszak alatt (3 hónap) szerettem volna összegyűjteni. Végül hamarabb sikerült, és közben gyakorlatilag azt csináltam, amit akartam. A megkeresett összeg alapján most gyorsan utánaszámoltam, hogy mennyi vendégem volt átlagosan, és kb 1,5, ami nem valami sok.
Ami külön tetszett, az az akkori pénzkezelési rendszerem volt. 3 „rekeszt” különítettem el, egyet a tartalékomnak, egyet a leadónak és a hirdetésnek, és egy harmadikat egy „egyéb” címkével, ami azt jelentette, hogy ebből bármennyit lehet költeni. A pénzt mindig úgy osztottam el, hogy fizikailag is elkülönüljön, így ebbe az egyébbe mentek az ezresek meg a kétezresek, a többit meg elosztottam a másik kettő között. (Persze ha valaki adott ötezret apróban, inkább felváltottam és beraktam máshová.) Szóval ebben az volt a legjobb, hogy ezek az összegek néhány napra szóltak, mert gyaníthatóan úgyis jött a következő, így egyáltalán nem volt lelkifurdalásom, ha költöttem belőle, mindezt úgy, hogy a keresetemnek nagy százalékát már eltettem.
Összességében nem tudnék kiemelni egyet sem, ami nekem a legmegfelelőbb lenne, mert ez sok mindentől függ. A legkényelmesebbnek a sima albérletet mondanám, hajtás vagy gyűjtögetés nélkül, de nyilván ez sem minden helyzetben igaz, csak általában véve.
Főnökkel vagy anélkül: csípőből azt mondanám, hogy főnök nélkül jobb dolgozni, de a nyári időszakban például ez sem volt igaz, a főnöknek csak előnye volt (oké, voltak összezördülések, de azok sima kolléga-viszony esetén is vannak), leginkább, hogy neki kellett idegeskednie a lakás miatt…
Incall vagy outcall: nekem kényelmesebb otthon (vagy nyilván munkahelyen) maradni, bár erre nincs különösebb okom, csak jobban érzem magam. Ráadásul lengébb ruhában lehet (majdhogynem kell) lenni, és én mindig attól félek, hogy utcai ruhában túl átlagos vagyok, nagyon felhívni magamra a figyelmet meg nem nagyon szeretném. Így meg jobban látszik az alakom, szóval nem félek annyira attól, hogy csalódást okoznék.
Fix költségek vagy leadó: egyértelműen fix költségek, bár eleinte nagyon aggódtam, hogy esetleg nem marad nekem belőle, vagy eleve kifizetni sem tudom, és külföldön ez még mindig szempont lehet, de itt már nem. Persze így nehezebb lenne munkahelyet találnom, ha keresnék.
Itthon vagy külföldön: erre a legnehezebb válaszolni. Külföldön először is találni kellene egy nagyon jó helyet, ahol még ráadásul én is megfelelek, ameddig ez nincs meg, addig ez egy elég nagy kockázatot jelent, és ami még rosszabb, hogy hosszabb ideig tart (1-2 hét már hosszú, ha iskolába jár az ember).
Egyedül vagy kolléganőkkel: egyértelműen egyedül... Ha többen dolgoznak, akkor előnyként talán csak a biztonságot és a költséghatékonyságot lehet megemlíteni, de ebből egyik sem annyira fontos, hogy emiatt a többi hátrányt elviseljem.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.