Hát, elég érdekes estém volt, bár gondolom, csak én fogom annak találni:). Ugyanis eredetileg úgy volt, hogy csak azzal a kedves ismerőssel találkozom, akit már amúgy is jól ismerek. Már kb egy hete megbeszéltük, hogy találkozunk, aztán pár napja ő áttette korábbra, nekem meg tökmindegy volt, nem terveztem semmit hétvégére.
Át is mentem hozzá, és kiderült, hogy igazából csak kb két órája van, pedig ennél jellemzően többet szoktunk együtt tölteni. Most elég hamar rátértünk a lényegre, de szerintem főleg miattam, mert khm, tényleg eléggé be voltam indulva (szerintem ovulálok egy pár napja, ha meg akarjuk találni az indokot, meg mellesleg már hetek óta nem voltam senkivel). Elég vadra is sikerült a dolog, pedig inkább a szelid-szenvedélyes kategóriába tenném magam. Fura, mert az utóbbi pár alkalommal nem voltam annyira oda a pasiért, de most baromi jól sikerült, csak sajna rövidre. Akárhogy is, mivel tudtam, hogy nem ér rá sokáig, azon gondolkoztam, hogy esetleg mégiscsak találkozhatnék azzal, akivel tegnap nem jött össze. Ugyanis, mint kiderült, elnézte a dátumot, és azt hitte, szombaton érek rá, és megkért, hogy ha valahogy mégiscsak elérhetővé tudnám tenni magam, szóljak. Én meg úgy voltam vele, hogy ha valami véletlen folytán ráérne, miután végzek, miért ne? Őszintén szólva kíváncsi voltam rá, meg miért is menjek haza este 8-kor szombat este?
Szóval felhívtam, és megbeszéltük, hogy háromnegyed óra múlva találkozunk. Kicsit furán éreztem magam, mert miközben pl. arról beszéltünk, hogy melyik bárban fussunk össze, az, akivel voltam, közben próbálta mondani, hogy hol van az a bár (ugyanis kettő van azzal a névvel, amit a pasi mondott), én meg türelmetlenül leintettem, egyrészt azért, mert tudtam, hogy a szállodához közeliben fogunk, másrészt mert nem akartam, hogy férfihangot halljon a másik, harmadrészt meg azért, mert aztán úgy döntöttünk, hogy mégiscsak a szálloda előtt futunk össze. Meg is kérdeztem utólag, hogy nem voltam-e inappropriate, de azt mondta, hogy ha bármi ilyesmi lenne, szólni fog, ő ilyen egyszerűen működik. Őszintén szólva ebben nem vagyok teljesen biztos.
Akárhogy is, elindultam, még gyorsan vettem egy szendvicset is, de valahogy nem volt étvágyam, hiába voltam éhes. Aztán, amikor már a szálloda közelében jártam, felhívtam. A szálloda számát adta meg (a sajátja is megvolt, de ott elég rossz volt a vonal), és azt is mondta, hogy ha kérdeznék, XY a neve és a Z. szobában van. Én meg nem értettem, hogy miért, hiszen nem megyek oda a recepcióhoz vagy ilyesmi. Hát, kiderült, hogy azért, mert a szám a szálloda száma volt, és őt majd felkapcsolják. Én meg olyan ideges voltam, hogy csak mormogtam a pasi nevét meg a szoba számát:D, de felkapcsoltak. (jobb is, mert a szobaszámot pl rosszul tudtam)
Megbeszéltük, hogy a szálloda előtt találkozunk. Életem egy igen kínos három perce következett, ugyanis nem éppen találkozóhoz voltam öltözve: egy enyhén rakott szoknya volt rajtam csizmával, és nem tudom, féltem, hogy ez túl feltűnő, ebben álldogálni a szálloda előtt... igen, tudom, hülye vagyok. Viszont előtte szóltam azért a pasinak, hogy vacsorázni ne menjünk,mert ebben a ruhában senki sem fogja elhinni, hogy mittudomén, munkatársak vagyunk - maximum a lányának hihetnének, de ehhez az kell, hogy semmi másra utalót ne lásson senki, és hogy senki se hallja, hogy magyar vagyok.
Na mindegy, találkoztunk, aztán elindultunk egy wine barba (a borbár olyan hülyén hangzik...), amit ismert. Szerintem voltam már egyszer ott egy ismerőssel, ami poén, mert összesen két darab wine bart ismerek.
Leültünk egy magas székre, mert másmilyen már nem volt, én meg tök kényelmetlenül éreztem magam a szék miatt, viszont örömmel konstatáltam, hogy azért egy fokkal már jobban bírom ezeket a helyzeteket. Meg szerencsére a hátam mögött fal volt, és nem volt olyan közel más ember, szóval nem volt olyan rossz:) (= csak az első 15 percben volt vörös a fejem a zavartól) (egy idő után mondjuk már zavart a zaj meg a fények - komolyan, ezt annyira nem értem, néha annyira idegesítő néhány hely világítása, és fogalmam sincs, miért nem tudják normálisan megcsinálni)
Olyan fura volt, hogy bár iszonyú kíváncsi volt rám, meg szemmel láthatóan ő is, mégis azt vettem észre, hogy konkrétan unatkozik azon, amit mondok:) Ráadásul ilyen még sosem volt velem, de nem tudtam normálisan válaszolni az olyan kérdésekre, hogy mégis, mivel akarok foglalkozni, mit szeretnék a jövőben csinálni. Ennek az a nagyon egyszerű oka, hogy az elmúlt hetekben sokminden változott körülöttem, és még nem ismerem eléggé ezt az új szituációt. Na mindegy, legfeljebb nem tűntem olyan határozottnak és céltudatosnak, na bumm.
Itt nagyrészt én beszéltem, legalábbis nem tudtam meg többet róla. Viszont amikor már hazafelé mentünk, valahogy belebonyolódtunk abba a vitába, hogy az elmúlt évek kormányzati döntései jók-e vagy sem. Én meg teljesen ledöbbentem, hogy szerinte igen! Merthogy gondoltam, olyan sokat nem tudhat a helyzetről, lévén nem magyar, de én úgy tudom, hogy a környező országokban rólunk megjelenő hírek nem éppen pozitívak, szóval ehhez képest fura egy másmilyen vélemény. (vagy én tudom rosszul?) És az úton hazafelé, meg miközben ATM-et kerestünk, kb. soroltam az indokokat, hogy miért nem lett. Sajna ebből a témából nem vagyok annyira felkészült, mint hm, teszem azt, a szexmunkából, szóval nem ment a dolog olyan zökkenőmentesen. Kicsit úgy éreztem, hogy talán az, amit gondolok, nem is annyira biztos.Akárhogy is, éreztem, hogy hanyagolni kéne a témát, mert egyrészt én se leszek túl szimpatikus a szemében, másrészt így nekem se lesz kedvem vele lefeküdni.
Felmentünk, és megkérdezte, hogy ne rendeljen-e egy kis pezsgőt meg sajtot, én meg leokéztam, mert megint éhes lettem. És úgy gondoltam, hogy akkor még várunk és beszélgetünk egy kicsit, de ő fogta magát és nekemesett. Na jó, ez egy elég erős kifejezés:), viszont kicsit meglepődtem, de oké. Sajna itt már nem igazán volt kedvem a dologhoz, próbáltam élvezni, de elég gépiesek voltak a mozdulataim.
Amikor már csak félig volt rajtam ruha, elmentem zuhanyozni. Hm, akkor vettem észre, hogy van egy pár karmolás a hátamon..... aztán észrevettem a helyes kis nyomokat is a nyakamon.... na, gondoltam, remek. Évek óta nem szívta ki senki a nyakam, de úgy látszik, az előző embernek sikerült... és az a legjobb, hogy fel se tűnt, hogy ennyire heves lett volna, durva. (általában pont az a bajom, hogy túl heves, pedig akkor még csak nem is kerülnek nyomok a nyakamra.) Mindegy, nem nagyon tudtam mit csinálni, visszamentem, és közöltem, hogy hm, most vettem észre. Azt válaszolta, hogy igen, a nyakamat ő is látta, de oké a dolog.
(Vicces amúgy, hogy folyamatosan úgy éreztem, hogy élnek a fejében mindenféle sztereotípiák, és ezeket kéne cáfolgatnom, és hogy ebbe hogy belerondít ez a nyakas dolog.)
A szex hm.... először is, közölte, hogy ő nekem akar örömet szerezni, mondjam, hogy mi tetszik, tényleg. A franciánál közöltem, hogy lassabban. Ezt még kétszer eljátszottam, és néha volt is eredménye, de nem túl sok ideig.
Aztán khm, én voltam felül, ő pedig közölte, hogy hm, dugjam úgy, ahogy én szeretném, hogy dugjanak - bocsi az erős kifejezésért, a fuck-ot hirtelen nem tudtam, itt hogy fordítsam. Akárhogy is, ez se igazán valósult meg, mert baromira irányított közben. Ami persze nem lenne gond, csak akkor ne úgy állítsuk be, mintha ez nekem lenne jó.
Aztán misszionáriusba, végül kutyapózba váltottunk, majd egy pár perc múlva leállt, hogy oké, igyunk egy kis pezsgőt. Baromira örültem a dolognak, mert eléggé elfáradtam. És azt hiszem, tényleg igaz, hogy ha az ember dolgozik, és éppen nincs annyira kedve, baromira nem jó a nagy méret (nem újkeletű a felismerés, de rég volt olyan, hogy ez a kettő így összejött: mármint hogy nagy is, meg hogy nem is igazán csinálja úgy, hogy az nekem jó legyen).
Beszélgettünk, aztán közölte, hogy és most ő folytatja a franciát, és tényleg legyen nekem jó. Megijedtem, hogy jön a korábbi, de most sikerült megértenie a "lassabban" szót! És tényleg egészen jól csinálta! Hoppá!:)
Végülis 69-ben voltunk egy darabig, és aztán próbálkoztam az ő orgazmusával, de nem jött össze. Szerinte azért, mert nehéz eset és néha nem jön össze, de tudom, hogy mással simán összejött volna neki, én egyszerűen nem tudom jól kézzel csinálni, tényleg.
Utána még baromi sokáig beszélgettünk, őszintén szólva nem volt kedvem hazamenni, jól éreztem magam. .Sokszor szóbahozta, hogy látogassam meg az USA-ban, fizeti a repülőjegyet meg minden. Én meg közöltem, hogy baromi szívesen mennék, és úgy tűnik, el tudnám őt viselni akár napokra is, de maximum dolgozni mennék ki, mert annyira egy ország sem érdekel, hogy csak úgy egyedül meglátogassam, és időm sincs annyi. Ő viszont azt mondta, hogy nem fizetne ezért - igaz, utána beszéltünk arról is, hogy akár, mindenféle speciális kondíciókkal. Hát nem tudom, őszintén szólva. Ha olyan lenne számomra, mint a kedves német ismerősöm, akivel nyaralni is voltunk vagy legalább megközelítené, azt mondanám, hogy kimennék vele úgy is, hogy csak akkor fizet, ha le is fekszünk (cserébe persze nem kell vele lógnom egész nap). Mert végülis azért az USA-ba jó lenne eljutni. Viszont ahhoz még baromira találkoznunk kéne. Mindenesetre ha megvalósul, amit szeretne, akkor még egy párszor eljön ide.
Egyébként poén, mert lehet, hogy ő a(z egyik) leg"fontosabb" ember, akivel valaha találkoztam a munkám során, és nem valószínű, hogy bármit, amit mond, fel tudnék használni (nem mintha most nagyon mondott volna ilyesmit, de esetleg ha már jóban vagyunk) de azért elszórakoztam némi "én, a kém"-gondolattal:DDD.
(Ez így most nagyon rejtélyesen hangzik, de amikor megkérdeztem, hogy mit írhatok le róla a blogomban, azt mondta, hogy bármit, aztán konkrétan rákérdeztem valamire, amire azt mondta, hogy azt nem, majd még egy dologra, szóval úgy döntöttem, nem írok le semmit.)
Azt is mondtam neki, hogy valószínűleg egy sugar babyvel jobban kijönne, merthogy van benne egy adag "gondot viselek rád"-hajlam, amire én speciel nem tartok igényt, meg kicsit messze is lakom, de más biztosan, ráaásul jóképű, vicces, sokat utazik, szereti a másikat kényeztetni... bár, ez utóbbiban még mindig nem vagyok biztos. Nem volt ANNYIRA figyelmes, mint amilyennek mutatta magát, bár részemről oké volt (de én nem vagyo sugar baby).
Egyébként hihetetlen, hogy mennyire más volt, mint az eddigi amerikaiak, akikkel találkoztam: talán azért, mert az eddigiek főleg déliek voltak, ő meg északi. Poén.
És amúgy a franc essen az első emberbe, mert holnap is dolgozni fogok:P (na jó, nem, ahhoz túlságosan kedvelem:).
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
