A második ilyen sorozat, amit szexmunka témában láttam, a Satisfaction, ami magyarul Bordélyház néven futott (Majd lesz szó az első sorozatról is, ami a Secret diary of a call girl). Ezt igazából tök véletlenül fedeztem fel, talán az AXN-en?, és először nem is esett le, hogy szexmunkásokról szól. Ha jól emlékszem, az első évad második részét láttam először, ahol a lány hm, mit mondjak, jó sokáig szenvedett az egyik vendégével. Szenvedés alatt azt értem, hogy baromira nem haladt a találkozó abba az irányba, ami elvileg a célja lett volna. Ez eléggé ismerős, és elég nehezen kezelem. Mert ha valakinek több időre van szüksége az ellazuláshoz, azt természetesen megadom neki, és nem fogom felszámolni az időt csak azért, mert neki egy fél órával többre volt ehhez szüksége (amikor saját lakáson dolgoztam, azt a taktikát alkalmaztam, hogy megnéztem, mikor ment el fürödni - ami általában az első csók után történt meg -, és utána kezdtem el számolni a laza egy órát. Akkor is, ha előtte egy órát beszélgettünk). Viszont meglehetősen nehezen kezeltem azt, ha a folyamat folyton megakadt. Sajnos nem biztos, hogy jól tudom a dolgot érzékeltetni, de azért megpróbálom. Képzeljük el, hogy a párunkkal, vagy egy jó szexpartnerrel vagyunk, és miénk az egész délután, vagy az egész nap, amit ágyban heverészéssel tölthetünk el. Teljesen természetes, hogy nem minden egymásnak esésből lesz szex, vagy akár egyáltalán nem, de nem is baj, időnk mint a tenger, és nem is ez a legfontosabb. Szeretem az ilyet, ha olyan emberrel történik, akivel szívesen csinálom - ez akár még vendéggel is lehet, fontos viszont, hogy nem akárkivel. És ha az ember nem olyan, akivel szívesen csinálok ilyet, akkor sokkal jobban szeretném, ha a dolgok haladnának, hogy legyen is eredménye, hogy úgy érezzem, jól végzem a munkám. De még ha jó is a vendéggel, van, hogy egyszerűen nincs időm órákat heverészni, viszont azt is szeretném, ha ő elégedett lenne. A pályafutásom elején volt, hogy azt gondoltam, ez nem is olyan fontos, ha nem jön össze, nem jön össze, viszont aztán egy eset rávilágított, hogy talán mégsem mindenkinek mindegy. Az volt ugyanis, hogy már talán másodjára vagy harmadjára találkoztunk, és nem akart összejönni a szex. Az első pár alkalommal azt hittem, hogy most az a dolgom, hogy oldjam a feszültséget, és közöljem, hogy ez teljesen természetes (ha belegondolok, milyen röhejes már, hogy ennyi tapasztalattal mondogattam ilyeneket, amikor a másik valószínűleg tisztában volt azzal, hogy ez okés), de aztán valahogy kiderült, hogy igazából a másik jobban örült volna, ha befejezem a dolgot máshogy, pl. franciával. Na, azóta igyekszem jobban bedobni magam, és csak akkor leállni vele, ha a másik ezt kifejezetten kéri. Viszont azt nagyon nem szeretem, ha úgy érzem, hogy a másik nem is törekszik erre, illetve nem is szól, hogy ne foglalkozzak ezzel annyira, hanem úgy viselkedik, mintha miénk lenne az egész délután (vagy igazából szeretne valamit, de én meg képtelen vagyok kitalálni, hogy mi az). Mert sajna a melónak is vannak korlátai. Egyrészről nem akarok szemét dög lenni, aki elkéri az egész időért járó pénzt, másrészt viszont úgy érzem, hogy tökre szenvedés az egész, ha akar valamit, és az nem elérhető, vagy hagyni kéne és elköszönni, vagy jobban próbálkozni, vagy legalább elmondani, hogy most mégis mi a francot kéne tennem, hogy jobban érezze magát, mert magamtól nem tudom kitalálni.
Akárhogy is, az első jelenet, amit ebből a sorozatból láttam, ilyen volt, és tökre átéreztem. Igaz, én nem iszonyú jó testű luxuslány voltam (merthogy ez a sorozat is luxusescortokról szól), meg nem rocksztárokkal találkoztam (mint a lány a jelenetben).
Ráadásul a lánynak volt egy párja is, aki, nekem úgy tűnt, nem egészen független, vagy legalábbis valamiért nem élnek klasszikus párkapcsolatban. Volt is egy konfliktusuk, ugyanis a lány nagyon találkozni akart vele, a férfi viszont nem ért rá, úgyhogy a lány elfogadott egy melót. Végül a pasi mégis ráért, de addigra a lány már elígérkezett, a pasi meg elment és találkozott egy escorttal. A lány pedig kidobta. Ezt már akkor sem értettem, pedig akkor még nem tudtam, milyen párkapcsolatban szexmunkásnak lenni, de úgy gondoltam, hogy előbb talán meg kéne beszélni, hogy mik a játékszabályok, és utána lépni, ha a másik áthágta azokat. Egyébként se volt különösebben szimpatikus a lány, túl jól nézett ki, és túlságosan tudta is magáról:)
A sorozatban egyébként minden rész másik lányról szólt. Szeretem az ilyen felépítést, mert egy-egy részben csak egyvalakire fókuszál, viszont azért a történet is halad előre. Mint később kiderült, a legelső rész egy negyvenes évei elején járó nőről szólt, akinek van egy tizenéves lánya, aki semmit sem tud a nő munkájáról, azt hiszi, egy kaszinóban dolgozik (ezt a fedősztorit más szereplő is használta, jó magyarázat arra, hogy miért dolgozol éjszakánként). A nőnek van barátja, aki pedzegeti, hogy ugyan, elmondhatná már a lányának, elég nagy már, de a nő nagyon halogatja. Végül persze, sokkal később kiderül a dolog, és először a lány teljesen ki van akadva, aztán elfogadja a dolgot. Egyrészről nem tetszett, hogy milyen egyszerűen lezárták ezt az egészet (a bejárónő mond valami okosat - valójában tök általánosat - a lánynak, a lány meg erre szépen megnyugszik), másrészt meg tökjónak találtam, hogy a lány végül tényleg elfogadta. Nekem egy kicsit olyan érzésem is volt, hogy felfogta, hogy baromira nem az ő dolga, és ettől még az anyja lehet jó anya.
A második lány a fent először említett volt, akit nem szerettem, na:D. Viszont érdekesség, hogy ő elvileg nem ott a bordélyházban dolgozott, viszont a ház vezetője szerette volna, ha ők menedzselhetik (igazából amúgy a szinkronban a futtatás szót használták, az eredetiben nem tudom, mi volt, annyira elvetemült azért nem vagyok, hogy ausztrál sorozatot eredetiben nézzek:), meg akkoriban azért még inkább szinkronizálva néztem, amit lehetett). Ez a gyakorlatban nem tudom, mit jelentett, talán az, hogy ők is szereztek neki ügyfelet, nem tudom. Újra kéne nézni.
(Azóta újranéztem, és sajna tényleg nem volt túlságosan kiemelve, hogy ez milyen előnyökkel járt. A főnök emlegetett valami olyasmit, hogy ajánljanak neki valami jó egészségbiztosítást, szóval nem tudom, talán az az előnye, hogy egy vállalat alkalmazottjaként több juttatáshoz hozzájuthat, mint egyéni vállalkozóként)
Az a lány, akivel a leginkább tudtam azonosulni, az az igazán fiatal Tippy volt, talán húszéves lehetett. Ő mindenféle felnőttképzésben vett részt, amikor megismertük, épp íráskurzuson. A története, amibe bepillantást nyertünk, meglehetősen szappanoperás: a szülei örökbeadták, de egyszer egy férfi meglátogatja a bordélyházban vendégként, és ráad egy ruhát, meg megcsókolja, aztán kiderül, hogy az apja.... egyébként az apja egészen normálisnak tűnik, és oké, csak azért csókolta meg, mert annyira hasonlít az anyjára, meg nem ő nevelte fel, de azért... szóval az apja egyetemi tanár, és megemlíti, hogy Tippy igazán továbbtanulhatna, ő állná a tandíjat, viszont azt akarja, hogy Tippy befejezze a munkát. Tippy viszont ezt nem akarja, így nem is kezd el tanulni. Viszont ő az a lány, aki egyszer azt mondja egy vendégnek, hogy ő nem prosti, hanem szexmunkás. Ugyanígy ő az, aki egy részben meg akar keresztelkedni, és meg is kereszteli az egyik vendég. Izé. Olyan igazán fiatalnak, és bohónak tűnik, hiszen az is:), nem is csoda, hogy fiatalabb koromban vele azonosultam a leginkább (kicsit hülyén érzem magam, hogy ezt írom, hiszen csak pár éve volt, de egy ideje már igazán nagyon komolyan felnőttnek érzem magam, mindenféle bohóság, vagy legalábbis tinis bohóság nélkül). Na meg kicsit olyan volt, aki mindenben hisz egy kicsit, és kialakít magának valami saját vallást vagy spirituális irányt vagy mittudomén.
Van még egy lány, akinek a története számomra annyira nem érdekes, viszont a lányt nagyon szerettem, mert kedves volt, és olyan kedvesen szép:). Ő egy leszbikus lány volt, aki a párjával gyereket szeretett volna, de a meleg haverjuk spermái túl lassúak voltak... ja, nem, ez az L worldben volt. Nem, náluk egy hetero pár férfitagja lett volna az apa, de a barátnő mindenféle lehetetlen követelésekkel állt elő, és kifejezte, hogy az a lány, amelyik nem a gyerek anyja, tulajdonképpen semmilyen jogokkal nem bír, szóval más után akartak nézni. Végül egyébként a szexmunkás tag esett teherbe, amire a barátnője megharagudott rá, és szétváltak útjaik (na, ebben viszont az volt a poén, hogy utána a barátnő valami feleségtartás-szerűségért perelte, merthogy elég sok évig éltek ahhoz élettársként, hogy megtehesse. Még ha nem is értettem egyet ezzel, azt marha jónak találtam, hogy ezek szerint az ausztrál törvények elismerik az élettársi kapcsolatot hivatalos papírok nélkül is).
(helyesbítés: nem feleségtartást akart, hanem a házuk felét)
Ő meg aztán később elvetélt, de ez is mindegy.
Ő egyébként főleg szado-mazo dolgokat csinált, de tényleg nem volt különösebben érdekes a munkája. Na jó, kivéve azt a pasit, akinek az volt a fétise, hogy gyerekruhába öltözött. Ebben az tetszett, hogy a pasi kimondta azt, amit én is gondolok erről: nem árt senkinek, akkor meg mi a fenéért ne?
Végül a másik, számomra érdekes szereplő: a ház recepciósa, aki aztán egyszer kipróbálja, hogy milyen ezt dolgozni, és végül neki is áll. Ő idősebb a többieknél, talán a negyvenes évei közepe-vége felé járhat, és bár a másik negyvenes nőn is látszik, hogy nem fiatal, az is, hogy baromira karbantartja magát. Na, ez a nő kevésbé, na persze azért még mindig jól néz ki, de nem szuperjól, hanem átlagos jól kinéző negyvenesnek. Ő igazából kb kíváncsi erre az egészre, na meg baromira kezdeni akar valamit az életével, mert idegesíti, hogy a volt férje fizeti neki mindent, a gyerekei is idősebbek, nincs már szükségük rá, plusz ha jól emlékszem, a férje valami másik nőért hagyta el, és érződik rajta egyfajta "meg akarom mutatni, hogy én is kívánatos vagyok"-érzés.
Vele kapcsolatos az is, ami nagyon nem tetszett a sorozat harmadik évadában: komoly alkoholproblémák voltak kialakulóban, amiket baromira komolyan kellett volna venni. Erre mit mondott a többi kolléga, amikor bevallotta, hogy sokat iszik? Közölték, hogy ők is. Hát, szerintem az alkoholizmust illene egy kicsit komolyabban venni.
A harmadik évadban két új szereplő is feltűnt: az egyik a fiatal, egyetemista lány, aki először egyedül kezdi ezt el csinálni, majd jelentkezik a bordélyházba. Igazából baromira nem szerettem ezt a karaktert, mert úgy tűnt, hogy mindenkinél jobbnak képzeli magát, viszont érdekes volt az apjával való viszonya, amit a sorozat kidomborított, igaz, nem túl finoman ábrázolva: a lényeg az volt, hogy bár az apja baromira nem tudja elviselni, hogy ezt csinálja, de azért a pénze jól jön.
A másik lány a volt reklámszakemberes volt, aki kb azért váltott szakmát, mert ez még a korábbi fizetésénél is jobban fizetett, másrészt mert amúgy is szívesen szexelt. Plusz volt valami viszonya valakivel, aki talán a főnöke volt, nem tudom, és ettől is szabadulni akart, úgyhogy nem tudom, hirtelen felindulásból szexmunkásnak állt. Benne annyi volt a poén, hogy egy részben kiderült, hogy három találkozó után otthagyják a vendégei, mert fura dolgokat mond. (pl. az anyósára panaszkodónak ad egy tippet, hogy hogy tehetné el láb alól). Kiderül, hogy ezt azért csinálja, mert egy olyan csoportba jár, ahol azt tanulják, hogy hogyan kezeljék az emberek, ha a munkájuk során magánéleti dolgokkal találják meg az emberek.
Érdekes színfolt még a korábban említett "túl-jó-nő-ezért-utálom" lány öccse, aki azt hiszem, valami weblapdesigner, viszont nem megy jól az üzlet, úgyhogy ő is szexmunkásnak áll. Ami jó, hogy nem bombanők keresik meg, viszont ha jól emlékszem, azért elég jól kinéző negyvenesek-ötvenesek. Ja, és amúgy ő lesz az, aki kipróbálja az új dolgozó lányokat.
Mellesleg bár a pasi személyisége nem jött be, de azért hm, elég jól nézett ki, öröm volt ránézni:)
Megemlíteném még a bordélyház tulajdonosát, aki az első évad végén meghal, úgyhogy a lánya veszi át az üzletet. Ha jobban belegondolok, inkább a lányról beszélnék:). Ő egy dolog miatt érdekes: szépen lassan felfedezi, hogy mennyire vonzza a BDSM, azon belül is, ha jól értettem, főleg a különböző fétisek mindenféle ruházatokkal (elsősorban latex?) kapcsolatban. Ő egy darabig a szexmunkás pasival jár, de aztán szakítanak, mert a pasi nem igazán érti ezt a fétist.
A sorozat tetszett azért, mert jó volt a hangulata, és eléggé sokfélék voltak a lányok, akiket bemutatott, valamennyire mindegyikkel lehetett azonosulni, plusz úgy mutatta be a melót, mint egy választható foglalkozást. Sokkal szabadabb volt továbbá midnenféle más kérdésben is, nem volt elítélő, csupán bemutató. Ami nem tetszett, az az, hogy felbukkant egy pár szokásos sztereotípia: például hogy a bordélyháztulajdonos szükségszerűen valamennyire benne van a bűnözés világában is, vagy hogy az egyik lány kábszerező emberekkel kerül közben össze, aztán emiatt egy lövöldözésben meghal. Viszont ezzel együtt úgy éreztem, hogy akár még meg is történhetnek azok a dolgok, amiket ott láttam, bár maga a világ távoláll tőlem, mivel se nem bordélyházi alkalmazott nem vagyok, se nem luxuskategória.
(Azóta, hogy megírtam a bejegyzést, újra végignéztem az első évadot, és a másodikat is elkezdtem. Arra emlékeztem, hogy a második évadnál kezdett lapossá válni a dolog, de végre rájöttem arra is, hogy pontosan mi zavart. Az egyik az volt, hogy két ember kapcsolatát, miután vége lett, sokkal komolyabbnak igyekeztek beállítani, mint amilyen valójában volt. A másik az, hogy a második évadra kiderült, hogy leginkább csak az érdekes sztorik tartották fenn a történetet, de aból egy idő után elege lett az embernek. Egyébként a Secret Diary of a callgirlnél is ez történt szerintem, ami egyébként végülis érthető is, egy-két évad alatt kiderül, hogy a szexmunkások élete sem feltétlenül érdekesebb, mint a nem szeymunkásoké)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
