Az alább következő írás Playman szerzeménye.
Egy munka kapcsán hosszabb időt töltöttem Thaiföldön. Az erről szóló élmányeimet egy – azóta megszűnt – blogon adtam közre. Itt most csak a lányokra vonatkozó részeket kivonatolom.
* * *
Útközben a reptéren kezembe nyomott prospektust lapozgatom. Nem csalódtam a tartalmában. Fényképes tájékoztató volt az éppen elérhető thai lányokról. Thaiföld világszerte a szexturizmusáról nevezetes, és ezt szabadon vallják magukról. Nem véletlen, hogy a „thai" szó „szabad"-ot jelent.
A 18-30 közötti lányok többségének fő kereseti forrása a szex. Egy thai családban nem az a „katasztrófa", ha lány születik, mint nálunk volt még a múlt században is, hanem az, ha fiú, mert az nem tud olyan jól keresni. Persze ezen sok fiú próbál segíteni, ők az ún. „ladyboy"-ok. Arcról nehezen ismerhetők fel, ezért óvatosnak kell lenni a lány kiválasztásakor. Persze a prospektusban fel van tüntetve, hogy ki a ladyboy, így az abból történő választás kevesebb veszéllyel jár, mint a parti sétányon történő ismerkedés.
Pattaya a szexturizmus Mekkája. A tengerparti részen kb. 500 méteres sávban egymást érik a sörbárok, a go-go táncos bárok, és a jakuzzis masszázsszalonok, a parti sétányon pedig kétféle embertípus látható: „üzletre" váró lányok, vagy kézen fogva sétáló „vegyes" párosok, azaz egy európai férfi egy thai lánnyal.
A szexpartnerség itt nem olyan formában történik, mint Európában. A lányok itt játéknak tekintik az egészet, és általában barátot keresnek, aki „zsebpénzt" ad nekik. Fontos számukra, hogy tetsszen nekik a partner (de azért annyira nem válogatósak, számít az is, hogy mit néznek ki az emberből). Ezért úgy érdemes választani, hogy bemenve egy ilyen helyre meg kell várni, hogy kik jönnek oda hozzád. A lányok - saját értékrendjük szerint - nem pénzért „dugnak", hanem „barátjukkal" eltöltenek néhány kellemes órát, napot vagy hetet, ami alatt úgy élnek, mintha párkapcsolatban lennének. Ha nemcsak egyszer alkalomra választ valaki egy lányt, hanem több napra, akkor a szokásos „tarifán" felül el kell látni minden olyannal, amivel az igazi barátnőjét látná el az ember. Az evés-iváson kívül illik neki megvenni azokat a bizsukat, ruhákat, amiket kinéz - de ha valaki nem akar „hülyeségre" pénzt költeni, akkor nem muszáj, ezen nem sértődnek meg. A „vegyespárosok" gyakran feltűnnek a közeli szigeteken, mint kirándulók. Ezek a szigetek nagyon alkalmasak arra, hogy csodálatos fényképek készüljenek fantasztikusan szép környezetben egzotikus barátnőnkkel.
A lányok „tarifái" attól függően változnak, hogy milyen helyen „dolgoznak". Egy sörbárban egy „menet", amit a bár egy elszeparált helyiségében lehet végezni 200 baht, amit a bárnak kell fizetni (1 baht=5-5,50 Ft). A „short time", amikor szobára mentek, akár a saját szállodai szobádba is, 500 baht - ilyenkor nem alszik ott, de addig marad, amíg akarod. Egy „long time" 1000 baht, ez akár másnap délutánig szól. Ha több napra „bérel ki” valaki egy lányt, akkor ezek az árak exponenciálisan csökkennek, egy hónap 10000 bahtból kihozható, ez kb. 50000 Ft. Ha belegondolunk, hogy Európában (például Amszterdamban) egy egyszerű „menet" kb. 10-15000 Ft-ba kerül, akkor érthető, hogy miért olyan népszerű Thaiföld ;) A go-go bárbeli lányok árai a fentiek 2-3-szorosa, míg egy jakuzzis masszázsszalonban egy „all inclusive" testmasszázs lányonként 1500 baht - annyi lányt lehet kérni egyszerre, ahányat akarsz - csak győzd őket ;) :)
Ha kiválasztasz egy lányt, az elköszön a barátnőitől: az elmenő csaj két öklét egymástól 10 centire tartja, a másik pedig beledugja a két mutatóujját a távozó tenyerébe, majd pacsival búcsúznak. Valami olyan a jelentése, hogy Happy Bum-Bum!;)
Pattayán egy szezonban legalább 100 ezer lány keresi ilyen módon a kenyerét, akik könnyen elvihetők, és kaphatók bármire, amit a saját barátjukkal megcsináltak már valaha :) Vannak „rendesebb" lányok is, akik nem vállalják fel a társadalmi elitélést, ezért nem dolgoznak bárban, hanem „rendes" munkahelyük van: hotelben recepciósok vagy takarítók, étteremben, McDonaldsban dolgoznak - de ugyanolyan könnyen „meginvitálhatók", mint bárban dolgozó társaik. Velük csak arra kell figyelni, hogy környezete, munkahelyén, lakóhelyén ne nézzék „kurvának", mert ez zavarja őt. Ha nem zavarná, akkor ugyanott dolgozna, mint 100 ezer társa.
* * *
A "lányos negyed" - én neveztem el így - a parti sétánnyal párhuzamos utcákon, és az azokat keresztező utcákban terül el. Van itt mindegyik fajta szórakozóhelyből, amit a prospektusban előzőleg olvastam. Valószínűleg szigorúan ellenőrzik őket, és a lányok legálisan csak nagykorúak lehetnek, mert az egyik sarkon leszólít egy "közepesen gyanús külsejű" helybéli, és suttogva-hadarva "lolitát" vagy heroint kínál nekem. Ezek egyikét sem kértem, elég "loliták" számomra a "nemtíltott gyümölcsök" is - mutogattam a mindenfelé magukat riszáló lányok felé. Nem tudni miért, az ismeretlen bizalmába fogad, és gyors "balesetvédelmi" oktatásban részesít: figyelmeztet arra, hogy a parton ne ismerkedjek, mert azokkal a lányokkal valami baj lehet: vagy nincs orvosi papírjuk, vagy loptak és ezért dobták ki őket a helyükről stb. Mindenesetre megtudtam, hogy a hivatalos helyeken dolgozó lányok mindegyike rendelkezik orvosi papírral! Anélkül nem is dolgozhatnak!
* * *
A kiválasztott lányt (azaz inkább ő választott engem :) ) Jeep-nek hívták. Vacsora helyett megmutatta, hogy melyik utcai árusnál mit érdemes venni: egy rákos salátára beszélt rá (tom tam vagy valami hasonló volt a neve), aminek van egy kis mellékíze, az első 2-3 falat nem is igazán ízlik, de utána meg lehet szokni, és egész finom. Persze erős mint a méreg, de ez köztudottan jó hatással van a szexre - ami pozitívumnak számított az adott helyzetben :) Később beszéltünk arról, hogy semmi értelme drága étterembe vinni, azt nem értékeli; számára az semmit nem ér, csak sok pénzbe kerül, és a feleslegesen kidobott pénzt inkább rá költsem, ha már úgyis el akarom költeni :)
* * *
Még elalvás előtt szóba hozta, hogy nem szeretnék-e róla hosszabb távon gondoskodni. Ez az itteni "üzleti" szóhasználat szerinti „take care", ami nem egynapos, hanem hosszabb távú „long time" üzlet. Tulajdonképpen semmi kifogásom nem volt ellene, és kis gondolkodás után bólintottam. Ekkor váltam „ügyfélből" (customer) „baráttá" (friend) :) Az anyagi részén hamar megegyeztünk: sosem voltam garasoskodó, és egyébként is piszok olcsónak tartottam a dolgot, ennyibe egy valódi barátnő is belekerül külföldön, ha csak azt számoljuk mennyi olyan kacatot vetet meg, aminek semmi értelme :) :) . Igaz, a kialkudott összeg nem tartalmazott egyéb „járulékos" költségeket, amik ugyancsak megjelennek egy „igazi" barátnőnél, mint az étkezések, az utazások költségei, apróbb ruhadarabok stb. - de ezt meg végképp nem szoktam számolni :) Néhány nap múlva megjegyezte, hogy esedékes az angol nyelvtanfolyama meghosszabbításának díja, és szeretné ha kifizetném, hogy „majd ha visszajövök legközelebb, akkor már jobban tudjunk beszélgetni". Olyan ennivalóan adta elő, hogy nem lehetett nemet mondani neki :) Másoktól is hallottam, hogy minden thai „barátnőnél" ez így működik. Ők valóban komolyan gondolják, hogy a „gazdag" külföldi barát nem azért fizet nekik, hogy kielégítsék a vágyukat, hanem azért mert ők az alatt az idő alatt együtt élnek, és akik együtt élnek, ott a férfi eltartja a barátnőjét. A szex szerintük együtt jár az együttéléssel, és így az teljesen természetes velejárója a dolognak. Nem a szex miatt, hanem a "barátság" miatt élnek együtt. Ők - a saját felfogásuk szerint - nem prostik, hanem partnerei, de legalábbis közeli „kísérői" a férfinak. Valahogy a japán gésák is így működhetnek - őket sajnos még nem volt alkalmam közelebbről kitanulmányozni. (De még semmi sincs lefutva ;) )
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
