Azt hiszem, ebben a műfajban elég jó vagyok:), ugyanis ha jól számolom, három párkapcsolatomban korábbi vendéggel jöttem össze, illetve egyszer randiztam is valakivel, akit a melóban ismertem meg. Most ezekről írnék.
Az első párkapcsolat kilóg ebből az egészből, szívem szerint nem is hívnám párkapcsolatnak, de kénytelen vagyok, hiszen akkoriban szerintem ezt az egészet párkapcsolatként deifináltam, utólag nem akarom felülírni. Mindenesetre annyiban kilóg a sorból, hogy ha akkoriban minden rendben lett volna velem, nem lettem volna együtt az illetővel. Nem is nagyon írnék erről többet. Még esetleg annyit, hogy amikor együtt voltam vele, nem dolgoztam, de ez akkoriban nem volt számomra akkora lemondás, mert még az amatőr időszakomban történt, ráadásul éppen egyetemista lettem, úgyhogy azt mondogattam magamnak, hogy úgysem lenne időm most másokkal találkozni. Igaz, a kapcsolatunknak az vetett véget, hogy úgy döntöttem, hirdetőoldalra megyek hirdetni ahelyett, hogy őt választanám. Nem volt nehéz a döntés, akkoriban ugyanis sürgősen pénzre volt szükségem, viszont nem is nagyon akartam párkapcsolatban maradni. Kíváncsi vagyok, mi lett volna, ha valódi választásról van szó.
A másodiknak amolyan igazi tündérmese-jellege volt, nem is tartott túl sokáig:). Az illető vendégént jött fel hozzám az első hirdetős hetem talán második vagy harmadik napján, nem feküdtünk le, viszont lementünk kutyát sétáltatni:). Aztán úgy egy hónapra rá összejöttünk, és ezek után még kb 2-3 hónapig tartott a boldogság. Furamód úgy érzem, hogy ha valamikor volt "fiatalkori", nem is tudom, diákos szerelmem, akkor ő volt az (pedig tinédzseroromban is voltak kapcsolataim). Szép volt, csak sajnos kiderült, hogy részéről ez inkább fellángolás, és nem fog miattam elválni. Azóta építek le magamról erőszakkal mindenféle vonzódásnál erősebb érzelmet olyan emberek felé, akik kapcsolatban élnek.
Egyébként az első hónapban még dolgoztam, utána abbahagytam, mert úgy éreztem, nem akarok mással lefeküdni, no meg nem egyértelműen kimondva, de elvárás volt a részéről, igaz, szépen becsomagolva ("azt akarom, hogy te akard abbahagyni"). Aztán amikor megjelent az első bizonytalanság azt illetően, hogy talán mégsem maradunk együtt, újra elkezdtem dolgozni. Majd újra abbahagytam. Majd újra elkezdtem. Örülök, hogy túlvagyok ezen az időszakon, na.
Ha jól emlékszem, időrendben ezután egy 29 éves török srác jön, akivel két délutánt töltöttem együtt, majd vég nélküli chatelésbe kezdtünk, és még arról is beszélgettünk, hogy meglátogatom Törökországban. Nos, pár hét múlva megszakadt a levelezés, ami eléggé érthető, de szép kis fellángolás volt:). Vele nyilván csak elméletben beszéltünk róla, de ő nem tudta elképzelni, hogy egy kapcsolatban a felek mással is lefeküdjenek.
Volt egy másik srác, akivel szintén nem feküdtünk le, amikor találkoztunk, viszont a találkozónk végén bevallotta, hogy ő valójában tudja, ki vagyok, mert NNB-től már hallott rólam. Biztos ez is közrejátszott a folytatásban, hogy elmentünk randizni (szerintem én hívtam el, de ebben nem vagyok biztos). A randin jól éreztem magam, de aztán a srác mégsem akart velem összejönni (elég érdekes oka van, és nagyjából értem is az indokot, meg nem is. Konkrétan az volt, hogy az akkori blogomban arról írogattam, hogy szívesen lefeküdnék a volt barátommal, és ő úgy érezte, hogy ez nem oké. Én meg azzal érveltem, hogy még nem jöttünk össze, csak randizunk).
Fentebb említettem, hogy erőszakkal építek le a vonzalomnál erősebb érzelmeket, ha megtudom, hogy az illetőnek párkapcsolata van. Egy konkrét esetre emlékszem, amikor valaki elég nagy hatást tett rám, nem is tudom pontosan, miért, szerintem többek között azért, mert 1.) hozott egy cd-t, amin rajta volt az egyik kedvenc számom, aminek viszont korábban nem tudtam az előadóját, 2.) mielőtt jött volna, x nyelven írtam fogalmazást, és tök véletlenül kiderült, hogy tud x nyelven, hát megkértem, hogy ugyan, nézzen már rá és javítsa ki:D 3.) nem tudom, szerencsésen álltak egymás alatt a csillagok, valami megfogott benne, és jól neki is álltam zizegni, aztán mindenféle új ismeretek tudatában (--> kapcsolat) leállítottam magam. Egyébként még mindig jóban vagyunk, néha közösen sportolunk, és bevallom, már nem értem pontosan, mitől zizegtem anno:D (ilyeneket csak azért merek írni, mert tudom, hogy úgyse olvas, höhö)
A volt páromnál talán azért nem működött ez a leépítősdi, mert meg se fordult a fejemben, hogy mi valaha összejöhetnénk. Sokkal idősebb volt nálam, sőt, az első két találkozás után nem is kedveltem meg olyan nagyon. Valószínűleg az sodort hozzá közelebb, hogy a bdsm-mel felnyitott előttem egy világot, ami nagyon izgalmasnak tetszett (az is), és mivel nem különösebben fogom vissza magam, ha valaki rólam érdeklődik, ez sem állt annak az útjába, hogy jobban megismerjük egymást.
Valószínűleg ez az egyik kulcs: nem nagyon titkolom magam a vendégek előtt, nem nehéz elérni, hogy mindenféle mélyebb dolgokról beszéljek. Ez egyébként elég érdekes, mert távolabbi ismerősöknek - például egy sulistársnak - nem nagyon beszélek ilyesmikről. Talán vendégnek azért könnyebb, mert:
1.) az illető nagy eséllyel nem fog szerepelni az életem egyéb részeiben, de még ha igen is, arról nem fognak tudni a többiek, hogy honnan ismerjük egymást. Ha meg igen, arról valószínűleg azok az ismerősök tudnak majd, akik egyébként is tudnak rólad mindent. Szóval könnyebb egy behatárolt kapcsolatban megnyílni - érdekes, ez valamennyire arra emlékeztet, hogy pszichológusoknak miért könnyű megnyílni. Mondjuk a csavar az a dologban, hogy pontosan ezért egy ilyen kapcsolatból nálam akár kapcsolat is lehet, baráti vagy egyéb.
2.) A találkozásunk okából kifolyólag tud az egyik legnagyobb dologról, amit nem mondhatok el csak úgy akárkinek, így talán valamiért könnyebb más hasonlót is megosztani.
Ez a fenti két ok, ami hirtelen eszembe jutott, mintha egyébként a vendégek egy részére is igaz lenne. Egyszer-kétszer érzékeltem, hogy az illető olyasmit osztott meg velem, amiről nem nagyon beszélt mással.
Ez persze nem jelenti azt, hogy minden vendégnek elmondok mindent, de meglehetősen nyitott vagyok, és ha a másik is nyitott és érdeklődő, sokkal könnyebben kialakulhat valami mély kapcsolat. A dolog hátránya az, hogy esélyesen az illető párkapcsolatban él, vagy túlságosan idős hozzám, vagy ha minden klappol, akkor meg Törökországban él:D (és nincs a nyitott kapcsolatok mellett. Mondjuk tapasztalat alapján ez kipróbálás után változhat).
Egyébként mostanában megfogalmazódott bennem a pártalálás igénye, randizgattam is néhányat, de igazából csak félgőzzel csináltam. Fogalmam sincs, hogy ha egyszer találok valakit, hogyan tálalom neki a melót. Lehet, hogy első körben meg kéne kérdezni a nyitott kapcsolat iránti höhö, nyitottságáról:)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
