A meló hozza a szokásos formáját: egy-két hétig szinte semmi, aztán két napra szinte csak aludni van szabadidőm. Úgy tűnik, ez már szabványos...
Utoljára múlt hónap végén volt ilyen pörgősebb pár nap. Aztán most hét elején. Volt egy több hétre előre megbeszélt találkozóm egy régi német törzsvendégemmel. Az eredeti koncepció szerint egy héttel előbb találkoztunk volna és Ivonn is jön, voltaképp amolyan buli lett volna (amúgy szülinapi), de a konferencia miatt áttettük erre a hétre. Aztán Ivonn valamiért lemondta, úgyhogy buli helyett szokásos találkozó lett, egész éjszakás. Részletesebben nem szeretnék írni róla, csak annyi hogy alig különbözik egy privát jellegű találkozótól - jól ismerjük egymást, jól érezzük magunkat együtt, senkinek nem kell viselkednie. De például nézegettük együtt a csillagokat is: én mostanság tanulgattam csillagászatot, úgy általánosságban, ő meg profin felismeri a csillagképeket és az egyes csillagokról is tud időnként mindenfélét, szóval kombinálgatjuk az ismereteinket.
Volt egy másik találkozóm is megbeszélve, 4-6 órásra tervezve. Ezzel volt egy komolyabb kavarás: megbeszéltük a találkozót, leveleztünk róla. Hangsúlyozottan romantikus jelleggel szerette volna, én meg kicsit kínosan éreztem magam mert nem vagyok romantikus fajta. Bár mondjuk a kedvességet és a személyes figyelmet könnyű romantikusnak érezni. Aztán feltett egy kérdést egy e-mailben, konkrétan azt, hogy a pipacs illusztráció a honlapomon jelent-e valami személyeset nekem, vagy csak illusztráció. Esetleg nem-e az én "romantic way of life"-omra utal :) Némi gondolkodás után próbáltam valahogy úgy megfogalmazni a dolgot, hogy őszinte is legyek de azért ne is riasszam el: valami olyasmi, hogy az én életmódom semennyire nem romantikus, ugyanakkor a pipacsnak azért van jelentése. Amikor kitaláltam a honlapomat, logikusnak tűnt, hogy valami illusztráció kellene, például virág. Gondolkodtam hogy mi legyen. A rózsa túl elcsépelt és túl romantikus. Az orchidea túl egzotikus, különleges, nem éreztem hozzámillőnek. A pipacs viszont tetszett. Egyrészt szeretem a színét, másrészt bejön benne, hogy nem egy törékeny, széltől is óvandó valami: gyomként nő, mondhatni szemtelen, hétköznapi, ugyanakkor mégis csinos virág. Ezt írtam le a pasinak. Erre másfél héten keresztül nem jött válasz, és mivel a törzsvendégemmel való találkozómra úgyis kellett voltna az az este, úgy vettem hogy mégsem akar találkozni és betettem a helyére a másik találkozót. Gondoltam frászt kapott az elemzős válaszomtól és attól, hogy az őáltala annyit hangsúlyozott romantika nálam nem annyira játszik. Hiba volt részemről, hogy nem írtam plusz e-mailt, hogy hova tűnt. Erre pár nappal a találka előtt jött a válasz e-mail, pozitív kicsengésű, nagyon bejön neki a magyarázatom és várja a találkozót. Válaszként leírtam neki a problémát, hogy azt hittem, eltűnt, megkérdeztem, hogy nem jó-e egy másik este neki, de nem volt jó. Végülis azt találtam ki, hogy legyen övé a délutánom, az estém pedig a törzsvendégemé, ez megfelelt neki. Erre a törzsvendégem, miután Ivonn lemondta a találkozót, átrakta azt előző estére, mivel már nem kellett Ivonnra tekintettel lennie és nem szerette volna ha valaki után találkozok ővele. A másik pasinak már nem akartam szólni hogy mégis ráérek az este. Szóval szép nagy kavarás :)
Végül is minden rendben zajlott. A pipacsos fickóról kiderült, hogy francia, középkorú. Jó benyomást tett. Ez volt az első ilyen fizetős találkozója, ehhez képest majdhogynem rutinosan, mindenesetre nagyon természetesen kezelte a helyzetet. A megérkezésem után nem sokkal ágyba bújtunk, hálistennek nem volt mindenféle feszengés: az első barátkozásból magától lett kéz, majd egyebek simogatása, a szoba kicsi volt, nem volt kanapé, az ágyon ültünk, majd feküdtünk.
Az ágyban teljesen olyan volt az egész mintha egy lánnyal szexeltem volna. A hangja magasabb lett egy oktávval és az összes gesztusa és mozgása teljesen egy nőé volt. Az igényei is arra emlékeztettek valamiért. Ez így legfeljebb fura volt, ami viszont egy idő után zavaró lett az az, hogy nem élvezett el, viszont úgy tűnt többször is, mintha elment volna, de ejakuláció nem volt. Ez persze nem gond, csak azt nem tudtam hova tenni hogy két ilyen között időnként leállt, kicsit beszélgetni kezdett, vagy csak simogatott. Én meg nem értettem, hogy most akkor szexelünk éppen, vagy nem? Mármint épp csak pihenünk kicsit, vagy befejezte... nekem valahogy szükségem van rá hogy a dolognak legyen egy íve. Végül egyszerűen megkérdeztem, hogy mi a helyzet, erre mondta hogy neki többször is megy úgy, hogy gyakorlatilag orgazmust él át, de nem ejakulál. De nem azért, mert nem képes rá.
Kb másfél órát foglalkoztam vele (az elején volt előjáték, nekem is, de utána már teljesen róla szóltak a dolgok), aztán megkérdeztem, hogy tervezi-e még azt az ebédet, amit az e-mailben említett (amúgy dunaparti andalgást is tervezett de hálistennek zuhogott az eső. Vagy csinos vagyok és magassarkú van rajtam, vagy tudok sétálni, a kettő együtt nem megy nekem.). Mondta hogy persze, és jé tényleg, már annyi az idő. Leballagtunk a hotel éttermébe. Az étel finom volt és a beszélgetés kimondottan érdekesen alakult. Buddhista, nem eszik húst. A buddhizmusról beszéltünk, aztán arról hogy ki mit gondol arról, hogy mi az ami élővé tesz egy élőlényt. Vagy intelligensé. Van-e lélek, élet a halál után, ilyesmi. Én azt képviseltem hogy szerintem ami a személyiségünket adja az "csak" a neuronok egy nagyon speciális struktúrája, egy nagyon bonyolult, finomhangolt szerkezet, ami működik. Ő reménykedett, hogy van más is. Merthogy ha nem lenne akkor a halál végleges állapot lenne. Ezt ragoztuk egy darabkát, arról hogy a vallás reményt ad annak akinek kell. Vagy hogy attól hogy valamit "csak" valami más alkot, még simán lehet különleges, nem kell hogy külön speciális objektumot rendeljünk hozzá. Vagy hogy ha azt mondjuk, hogy bizonyos jelenségek oka a lélek, vagy a vis vitalis, még nem válaszoltunk meg semmit és ez engem zavar. Vagy hogy ki mit gondol, a különböző életformák alkotnak-e valamiféle hierarchiát, van-e "alsóbbrendű" vagy "felsőbbrendű" létforma, pl papucsállatka kontra ember. Ezt a témát elragozgattuk egy darabig, szerencsére nem volt túl agresszív az álláspontja képviseletében, mert nem biztos hogy tudtam volna diplomatikusan reagálni. Egyébként érdekes, hogy hogy jutottunk idáig: mesélt arról, hogy Franciaországban egy bizonyos környéken lakik, aminek én felismertem a nevét, Merle Francia Históriájából. Aztán megkérdezte, hogy mire gondolok épp, én meg elmondtam: attól hogy én olvastam erről a vidékről, és persze létezik is, nekem még simán teljesen meseszerű az egész. Akár a Marsról is olvashattam volna, az is létezik de semmivel sem kézzelfoghatóbb számomra. Aztán asszociáltam erről magára a Marsra, mert arról tényleg olvastam nemrég, egyrészt sci-fi (a Leviatán Ébredése, ajánlom mindeninek), másrészt pont tanultam róla online kurzuson. És hogy tök érdekes, hogy minden valószínűség szerint a korai (Noachian) Marsnak mágneses mezeje és rendes légköre volt, és folyékony óceánok és vízfolyások voltak rajta. Akár élet is lehetett, az a Földön is egész jól kialakult kb ennyi idő alatt, mellesleg a Földdel is keresztbe fertőzhették egymást meteorok által. Akár máig megmaradhatott ott élet, de eddig sajnos nem találták jelét: egy szonda már leszállt ott és nem talált metánt a légkörben, pedig bizonyos nagyon egyszerű és ezért esélyes anyagcserének ez a végterméke. Szóval ez nagyban csökkenti az esélyét hogy életet találunk ott, pedig amilyen nagy túlélő az élet, ha egyszer kialakul, borzasztó nehéz teljesen kiirtani. Ezt a gondolatmenetet magyaráztam el neki és ebbe kérdezett bele, hogy mit gondolok az élőlények hierarciájáról.
Amúgy szó votl még róla is, de nem sok: valamilyen műszaki jellegű témában van cége, diplomája viszont nincs, autodidakta jelleggel csinálja. Ezt tetszett. De valahogy az egész beszélgetést nehezen hoztam össze azzal amit az ágyban csinált, fura hogy ez ugyanaz az ember.
Aztán visszamentünk a szobába és folytattuk. Már egészen letettem róla hogy valaha is el fog élvezni, de megtörtént... nem nagyon figyelt és sikerült egy egészen precíz fejlövést összehoznia nekem, szóval mehettem mosakodni, nem mintha nagy tragédia lenne.
Aztán némi pihi után elbúcsúzott. Mondta, hogy sokkal kellemesebben alakult a találkozó mint amit várt, reméli még tudunk találkozni, de sajnos nem sokat jár Magyarországon. Mondtam neki hogy ha hosszabb időre szeretne találkozni, Bécsbe simán tudok utazni.
Még aznap este jött tőle egy külön köszönőlevél, csatolva egy szép pipacsos fotót hozzá. Aztán még egyet kaptam tőle: otthagytam a hajcsatomat, ha szeretném, leadja a recepción egy borítékban. Mondtam hogy hagyja csak, nem járok arra mostanában.
Miközben vele voltam, jött egy e-mailem: a "buszsofőr" került meg, írta hogy éjfél előtt érkezik Budapestre, tudja hogy kicsit későn szól, de ha ráérek, találkozhatnánk. Írtam neki hogy oké.
Aznapra már volt még egy találkozóm, szintén egy törzsvendéggel. Évek óta, szerintem több mint öt éve ismerem de csak a keresztnevét tudom. Általában rövid ideig marad (nálam találkozunk), szolgáltatás jellegű amit igényel. Szoktunk beszélgetni is valamennyit, de inkább csak mint a fodrásszal szokott az ember, ha már régen ismerik egymást. Megkérdezte hogy vagyok, ez nálunk már nem egy sablonérdés, mondtam, hogy a magánéletem eléggé problémás. Megneveztem a jellegét (párkapcsolat), de nem ragoztam ezen kívül. Válaszolt valami olyasmit hogy az ő korában (kb 50) az ember már szélesebb perspektívából látja az ilyesmit, meg hogy jobb ha most van ez a probléma, mint később, amikor már... mindegy. Felbosszantott kicsit, kellemetlenül érintett ahogy kvázi lekicsinylette a dolgot, de nem próbáltam mélyebben megvitatni. Amúgy sem beszólni akart. Utána egyébként minden rendben ment, elégedetten távozott. Szokásához híven kifizette az egy óra árát holott adtam volna neki kedvezményt - régen ismerem és az 50 perc amit nálam tölt az nem egy óra (pláne hogy az egy óra az gyakorlatban másfél, régi ismerősökkel meg jóval több is lehet)
A "buszsofőr" közben nem válaszolt a visszajelzésemre, amiben kértem hogy fél órával a megérkezése előtt írjon. Elérkezett az az időpont amikorra elvileg meg kellett volna érkeznie de még mindig semmi válasz, végülis írtam neki hogy elmegyek aludni, bocsánat, majd legközelebb talán jobban sikerül összehozni. Azóta sem reagált, nem tudom, mi történhetett.
Szóval ez volt. Most pedig megint egy passzív időszak közepén vagyok, fogalmam sincs, mikor lesz a szabvány törzsvendégektől különböző melóm. Nyári szezon...
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
