(Avagy "Holtszezon Ivonnak")
Szóval az a helyzet, hogy lassan két hete semmi. Bocsi, ez nem teljesen igaz: jött két darab e-mailem, ebből az egyik két napra Belgiumba vitt volna, szóval ez talán nem is számít. Telefonok voltak - csak eddig nem vettem fel őket - , de az utóbbi pár napban már az sem. Bocsánat, de, kb két napja jött egy hajnali 2-kor, az mondjuk annyira nem számít. Meg kaptam egy sms-t is, ez volt benne: "How much do you want". Az e-mail, amire végülis válaszoltam, is olyan volt, hogy ha több e-mailem lenne, nem találkoznék vele, de nincs. Ilyen fokú pangással még SOSEM találkoztam, de soha. Sokáig az oldalamban kerestem a hibát, és valószínűleg ott is vannak gondok (nem vagyok maradéktalanul elégedett a képeimmel, de a hó végéig biztosan így marad*), utána azon is elgondolkodtam, hogy talán rossz látogatókat vonzok - ugyanis a látogatottságom nagyjából annyi, amennyi mindig is volt, még egy kicsit magasabb is. Lehet, hogy nem tudom, csak azok találnak meg, akik csak poénból nézelődnek. Vagy még az is megfordult a fejemben, hogy talán akik rákattintanak, nem azt a stílust keresik, amit én képviselek. Mondjuk azért a hirdetéseimből szerintem lejön, hogy milyen vagyok, a honlap már csak ennek a bővített változata. Igaz, elég sok a google keresős találat is, szóval... nem tudom. Ebben már csak az a szép, hogy akikkel viszont találkoztam mostanában, mind odavannak a honlapomért:O.
Nem sokmindent tudok tenni, várok. Végülis a májusom rendben van, lesz egy párórás, meg egy többórás találkozóm is, meg a fenti, akinek nem válaszolnék más körülmények között. Gondolom, nyilvánvaló, hogy ez a három találkozó négy napon belül lesz, mert Murphy.
Aztán jön még egy potenciális SD is majd a hónap közepén, Dom. Persze, angol, viszont két hozzánk közeli országban él, felváltva, vagy a fene se érti... havonta egyszer jön Budapestre is, szóval ismét nagy reményeket táplálok... viszont mivel anyagilag sem állok olyan jól, lehet, hogy most megerőltetem magam, és ha nem is tetszik, amit csinál, igyekszem hozzá jó pofát vágni. Kicsit tartok azért ettől... nem attól, hogy olyan fájdalmat okoz, amire nem vagyok felkészülve, mert olyasmit nem fogok neki engedni. Inkább attól, hogy meg kell játszanom magam, amit a bdsm-ben nem szeretnék. Mindegy. A SD-dolgokban annyira nem merek reménykedni, hogy ezen nem is agyalok túl sokat.
Viszont elmesélem a legutóbbi melómat, amin őszintén csodálkozom, hogy összejött. A pasival eredetileg vasárnapot beszéltünk meg, és már el is indultam, aztán 10 perc utazás után bepánikoltam, hogy nem fogok végezni az egyébként igen fontos tennivalóimmal, ha találkozunk, hát lemondtam sms-ben. Ő viszont nem kapta meg az sms-t, mikor hazaértem, láttam,hogy írt, úgyhogy megírtam a helyzetet, és persze srűn elnézést kértem. Visszaírt, hogy rendben, de még találkozhatunk egy másik napon. Erősen bizonytalan volt, hogy tudunk találkozni, mert tényleg sok volt a tennivalóm, úgyhogy megírtam, hogy csütörtökön TALÁN lehetséges, de majd még pontosítok. Végül jó is lett a csütörtök, és találkoztunk, és úgy látszott, nem zavarja olyan nagyon, hogy egyszer hiába várt rám. Jól elbeszélgettünk, a szex is elég jó volt, és azt hiszem, elég jó benyomást tettem rá. Ráadásul, amikor utána bevonultam a fürdőszobába sminket igazítani, szerintem akkor tett még bele pénzt a borítékba, ami így a 3 órai árat tartalmazta, ahogy azt otthon észrevettem. Két és háromnegyed órát voltunk együtt, eredetileg másfél-kettőt beszéltünk meg, kettőért kértem volna el a pénzt, szóval meglepődtem... nem tudom, hogy ez most borravaló volt-e, vagy azt gondolta, hogy a két és háromnegyed óra inkább három, de ez elég nagy jófejség volt tőle. Amerikai volt egyébként, és komolyan, azt hiszem, eddig csak jó tapasztalataim voltak amerikaiakkal. Viszont tényleg nem értem, ez rövid időn belül a második eset, hogy így elcseszem a másik programját, és simán túllépnek rajta.
(Egyébként amikor megbeszéltük a második találkozót, neki is jeleztem, hogy oké, ez esetben nem lesz taxiköltség, de ez akkor sem akkora gesztus)
*aztán lesznek új képek, és remélhetőleg addig még egy picikét sikerül leadni. Többek között ezért sem lettek jók az előzőek: annyira idegesítettek a felszedett kilók, és annyira rosszul éreztem magam a bőrömben, hogy a pózolás nagy részében próbáltam megtalálni azt a testhelyzetet, amikor nem érzem magam annyira rondának. Azt hiszem, ennek eredménye az, hogy keveset mutatnak a képek.
(Ez egy áprislisi bejegyzés, azóta úgy tűnik, alakulnak a dolgok)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
