Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Alkalmi vendégszerzőnk posztja. Papp László Tamás véleménycikkét nem közölte az egyik oldal, amelyen publikálni szokott - és hogy mégse maradjon a fiókban, leközöljük itt.

 

A feministák előszeretettel mondogatják (és igazuk van) hogy a konzervatív politikusok takarodjanak a nők méhének és hálószobájának környékéről. Rendben. De akkor én még őket kérném rá szépen: húzzanak el a szakmájukat önkéntes elhatározásból űző prostituáltak és ügyfeleik hálószobáinak (szakzsargonban: baszobáinak) vonzáskörzetéből.

 

Franciaországban ezentúl büntetendő cselekménynek számít a prostituáltak látogatása. Rólam közismert, hogy a prostitúció legalizálásának híve, kriminalizálásának bírálója vagyok. Ugyanakkor meglehetősen reménytelennek látom az ilyen jogszabályok támogatóival folytatott vitát. Több alkalommal keveredtem már sajtódisputába olyanokkal, akik büntetnék a kuncsaftokat, illetve azokat is, akik bármilyen módon közreműködnek a prostituáltak munkájának segítésében. A dialógus ugyanazon okból futott vakvágányra, amiért az ateistaként bigott hívőkkel folytatott eszmecseréim is rendszerint kisiklanak. Utóbbiakat azzal a kérdéssel szoktam indítani, hogy: „Én hipotetikusan adok esélyt neki, hogy mégiscsak van Isten. Te hajlandó lennél ugyanígy esélyt adni, hogy esetleg nincs?” Na, itt szokott meddővé válni a dolog. Ugyanis, míg én hajlandó lennék kételkedni önmagamban, a túloldalon a hithű emberek arrogáns gőgjébe ütközöm. Persze lehet, csak én vagyok balszerencsés, hogy mindig ilyen beszélgetőtársakat sikerült kifognom.

A szexmunkások „frontján” ugyanez a helyzet. Jómagam készséggel elismerem, hogy a tiltáspártiak érvei a valóságból táplálkoznak. Soha nem tagadtam, hogy létezik a prostitúcióra való kényszerítés, illetve a fiatalkorúak prostitúcióra való rávétele. S természetesen magam is úgy vélem, hogy a prostitúciónak eme fajtája és típusa jogsértő. Azokat, akik erőszakkal, fenyegetéssel, vagy zsarolással rákényszerítenek embereket ilyesmire, büntetni, valamint üldözni kell. S persze a 18 év alattiak eme szakmában való foglalkoztatása sem legalizálható. A különbség ott van, hogy szerintem ez a bűnös tendencia (bár kétségtelenül ilyenfajta, üldözendő prostitúció is létezik) nem mondható rá a legősibb mesterség egészére. Ezt - ellentétben Isten létével vagy nemlétével - nem csak feltételezem, vélelmezem vagy gondolom. Hanem tudom. Írtam ugyanis már nagyobb lélegzetű riportot a prostitúcióról.

A forráskutatás és adatgyűjtés során jó néhány szexmunkással beszéltem. Ezek közül egyiknél sem tapasztaltam, hogy bármilyen formában törvénytelenül kényszerítették volna őket erre a munkára. Kényszer persze a legtöbbjüknél volt, de csak ugyanolyan, amilyen – mondjuk - diplomás embereket rávesz, hogy Nagy-Britanniában kétkezi segédmunkásként dolgozzanak. Anyagi, egzisztenciális kényszer, amiben nincs semmi illegális. Ugyanakkor az egyik forrásom - egyetemre járó, idegen nyelven beszélő, ügyfélkörét külföldi turistákra, menedzserekre alapozó örömlány - kifejezetten lenézéssel, megvetéssel, ellenszenvvel beszélt az őt papíron megmenteni akaró feminista jogvédőkről. Ugyanazon állásponton volt, mint az őket elvileg védő jogszabály ellen ne szabadítsatok fel, megoldom magam” feliratú transzparenssel demonstráló francia prostituáltak. Hogy őt ne gyámolítsa senki az akarata ellenére. S főleg ne riassza el a vendégeit azzal, hogy jogi retorzióval fenyegeti őket.

Kénytelen vagyok magam is elmondani: a prostituáltakat elviekben megóvni akaró nőjog-védők oroszlánrésze hihetetlenül beszűkült. Miközben én gond nélkül hajlandó vagyok elfogadni, létezik kényszerprostitúció, ők a bigott hívők dogmatizmusával tagadják, hogy létezhet önkéntes, szabad akaratból űzött válfaja is eme hivatásnak. Pedig a tolerancia egyik alapkritériuma, hogy képesek vagyunk elfogadni: mások olyan dolgot is bevállalhatónak gondolnak, amelyre mi képtelenek volnánk. A tiltáspárti feministák érvelésének Achilles-sarka ott van, amire annyit szoktak hivatkozni: a női önrendelkezésnél. Egy nőnek joga van eldönteni, hogy megszakítja a terhességét. Eme joggal magam teljesen egyetértek. Ha nálunk megpróbálnák ezt a lengyelországihoz hasonlóan betiltani, én is tüntetnék a korlátozás ellen. De ha egy nőnek joga van elvetetni a magzatát (pedig ott nemcsak a saját, de egy potenciális, jövőbeli másik ember életéről is dönt) akkor miért ne legyen – lehessen - joga ahhoz, hogy a testét is áruba bocsássa? Amennyiben egy felnőtt nő tud arról éretten, felelősen és önként, kényszer nélkül dönteni, hogy abortuszra megy, akkor miért ne dönthetne ugyanígy arról, hogy a prostitúciót választja foglalkozásául? Nem kettős mérce az, ha az egyikért harcolunk, a másikat elítéljük? Hát de. Nyilván történt már olyan is, hogy valakit fenyegetéssel vagy erőszakkal kényszerítettek abortuszra. Az ilyet szigorúan büntetni kell. De következik-e ebből, hogy az abortuszt be kell tiltani? Szerintem nyilvánvaló, hogy nem.

Azzal az ultrakonzervatív jobboldali, illetve ortodox balos feminista (meg persze bárgyú, hüledező átlagemberi) állásponttal sem tudok mit kezdeni, hogy a prostituáltakat az ügyfelek érzelmek nélkül használják, élvezeti eszközként kezelik, s ez felháborító, ezért betiltandó. Ezt még cáfolni sem érdemes. Ugyanis a világ arról is szól, hogy az emberek teljesen legális és legitim módon eszközként kezelik, érzelemmentesen használják egymást, illetve egymás munkájának gyümölcsét. Nem csak erről szól persze, de hogy erről is szól, az biztos. Nem hiszem például, hogy a bányászati vagy halászati óriásvállalatok vezetői (illetve a halkonzervet, bányászott nyersanyagból készült terméket megvásárló emberek) érzelmileg kötődnének azokhoz a halászokhoz, bányászokhoz, akik a nyílt tengeren, illetve a föld mélyén dolgozva életüket kockáztatják a termékért. S emiatt lerövidül az életük, betegek lesznek. Egyébként sem kell érzelmileg kötődni valakihez ahhoz, hogy megbecsüljük a szakmáját, igénybe vegyük azt, stb. (Ha pedig igénybe veszünk valamit, tehát szükségünk van rá, eleve nem nézhetjük le.) A társadalom a profi katonákat is eszközként kezeli: érzelemmentes, rideg kiképzőtisztek durva, gyakran kegyetlen módszerekkel felkészítik őket, hogy jó pénzért menjenek el meghalni (jobb esetben csak megsebesülni, pszichés traumát kapni) a sivatagba, hogy nekünk ne kelljen sorkatonának bevonulni, s élvezhessük tovább a kényelmes nyugati életünket. A politikus talán nem eszközként kezeli a testőrét, amikor mögé bújik, hogy őt találja el a merénylő golyója? A katonának, bányásznak, testőrnek, munkásnak ugyanúgy a testét veszik bérbe - érzelem nélkül, pénzért. Ugyan mi a különbség?

Én nem diszkriminálok. A nősténysovinisztákról ugyanaz a véleményem, mint a hímsovinisztákról. Nem is lehet más, hiszen ugyanúgy működnek. Van egy merev, dogmatikus, kirekesztő nőképük, mindent ebbe a skatulyába próbálnak belegyömöszölni. S ami nem fér bele, azt nem akarják meglátni. A hímsoviniszták képtelenek tolerálni, hogy egy nő önként, szabad akaratából az abortuszt és a karriert választja a család és gyerek helyett. A nősténysoviniszták viszont azt képtelenek belátni: lehet olyan nő, aki szabad akaratából lett prostituált. A feministák előszeretettel mondogatják (és igazuk van) hogy a konzervatív politikusok takarodjanak a nők méhének és hálószobájának környékéről. Rendben. De akkor én még őket kérném rá szépen: húzzanak el a szakmájukat önkéntes elhatározásból űző prostituáltak és ügyfeleik hálószobáinak (szakzsargonban: baszobáinak) vonzáskörzetéből. Egyébként pedig annyira ciki (nem mellesleg: szexista is), hogy ők a prostitúciót mai napig csak az „elnyomó férfi – áldozat nő” sematikus kontrasztjában tudják látni. Pedig van hetero-, és homoszexuális férfiprostitúció - kevésbé látványosan, de nagyon is létezően. Azok az örömlányok, akikkel én beszélgettem, igen jól szórakoztak azon, hogy úgymond ők elnyomottak lennének, akiket az ügyfelek kihasználnak. Egyikük (meglehetősen előnyös külsejű, vagány fellépésű lány) azt mondta, az irányítás valójában mindig a szolgáltató kezében van, akkor is, ha az ügyfél kedvéért eljátssza, hogy nem. A lányok szerint a férfiak többnyire csak addig olyan magabiztosak, amíg csak beszélnek a dologról. Amikor a tettek mezejére kell lépni, rendszerint bátorításra szorulnak.

A nősténysoviniszták többnyire az ügyfeleket is éppúgy sematikusan torzító prizmán át látják, akár a szexmunkásokat. Oknyomozásom során ügyfelek világát is volt alkalmam valamennyire megismerni. Bizonyára köztük szintén vannak (miért pont köztük ne lennének?) a szolgáltatókat lenéző, lekezelő emberek. De nem feltétlenül ez a jellemző. A prostituáltak vendégeinek jelentős része nagyon is tisztelettudó, udvarias (már csak azért is, mivel pontosan tudják: ha maguk ellen hangolják a szolgáltatót, az a szolgáltatás rovására mehet.) S a kuncsaftok többnyire akkor sem dühöngnek, ha valamiért kudarcot vallanak aktus közben. Az egyik lány mosolyogva mesélte, hogy ilyenkor sokkal inkább az van, hogy sűrűn bocsánatot kérve, szabadkozva restellik a dolgot. Előfordul, hogy egy szexmunkás és törzsvendége között barátság szövődik. De olyanra is van példa, hogy a fizetős nexusból érzelemalapú kapcsolat lesz. Ám erről persze nem szeretnek beszélni a kriminalizálás hívei. Ehelyett megkeresik a kényszerprostitúció áldozatait. Ami persze nagyon helyes. Viszont az már nem az, hogy rájuk mutogatva azt sulykolják: ez csak és kizárólag ilyen lehet. Én nem nagyon értem, mire jó az ügyfelek büntetése. Ez körülbelül olyan lenne, mintha az abortuszra menő nőt nem büntetnék, de azt a családtagját, aki pénzt ad a terhesség-megszakítás költségeire, igen. S nemigen tudok mit kezdeni az olyan liberálisokkal sem, akiknek a szabadelvűsége addig tart, amíg csak a nekik tetsző dolgokat kell tolerálniuk. Csakhogy ez nem tolerancia. A tolerancia épp a számunkra ellenszenves, visszataszító dolgok szabad művelésének engedése, elfogadása. Nagyjából sejtem, hová vezetne Magyarországon egy ilyen szabályozás. Oda, hogy valamiért mindig csak az épp hatalmon lévők riválisairól, ellenfeleiről derülne ki, hogy kurváznak. Nem mintha egy ilyen törvény bárhol máshol elfogadhatóbb volna.

 

A bejegyzés trackback címe:

http://suisseproject.blog.hu/api/trackback/id/tr368797208

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Mivan 2016.07.02. 21:56:48

de sokiag csend honolt itt! de hosszu bejegyzes! de kar, hogy azok nem olvassak, akiknek cimezve lett!