Nagyon fáradt vagyok, és ha fáradt vagyok, csak össze-vissza szörfözgetek a neten. Általában ilyenkor szoktam rákeresni, vajon történt-e valami érdekes szexmunka-téren - érdekes, úgy 2-3 évvel ezelőtt egymást érték a komolyabban vehető webes felületeken a különböző írások, manapság meg a maximum, amit találok, egy-egy "jaj, ő is elmerült a prostitúció mocsarában"-írás. Persze ezekkel sem lenne semmi baj, ha 1.) olyasmi is megjelenne, ahol az illető az ellenkezőjét állítja, 2.) nem tudnám, hogy mindent lehet úgy manipulálni, hogy negatívnak tűnjön 3.) és végül: ha történne valami, amitől ez a helyzet megváltozna. Hogy kicsit megmutassam a szociálisabb oldalam, mondjuk a kilépni szándékozók kilépését segíteni.
Az írásra a következő videó késztetett:
http://tv2.hu/musoraink/naplo/117789_gyakorlatilag_prostik_a_kitartott_egyetemista_lanyok.html
Nem tudom, mennyire utálja a lány ezt a munkát, vagy hogy mennyire sérült - még nem néztem végig a videót, de borzasztóan idegesít, hogy ilyen kommentárokat kell hallgatnom:
"Neki is van önigazolása: szűkös anyagi háttér" - ez rendben is lenne az "önigazolás"-szó nélkül.
"Jenny egy erotikus masszázsszalonban kezdte. Itt még nem kellett senkivel lefeküdnie. Nem részletezi, hogy érezte magát akkor, de érezhető rajta egyfajta közöny, most úgy beszél róla, mintha ez a munka nem jelentene számára semmit"
Az ezután következő bevágásban mellesleg hallom, ahogyan nevetgél mese közben. Nem állítom, hogy valójában remekül él, békében önmagával, mert nem tudom, de ez nem éppen közöny.
"Rosszul érezte magát, de lekötötte a pénz utáni vágy" - érdekes, hogy Ő ilyet egyszer sem mond - a lelökős sztori simán lehetett egy idegesítőbb vendégről szóló sztori -, majd arról van szó, hogy félretett a sulira. Most akkor pénz utáni vágy vagy sulira pénz? Vagy nagyon kukacoskodó vagyok?:
És, íme a figyelmeztetések:
"Pedig ezzel a döntéssel tönkretehetik az életüket"
"Érzelmi éretlenség" "tárgyként tekintenek a testükre" "elfojtják, amíg el kell, hogy fojtsák, később kell számolniuk azzal, hogy ez vissza fog ütni"
"Néhány év múlva erre a többség beleroppan és kevésbé lesz képes egy kapcsolat fenntartására"
"Érezni fogják a magabiztosság hiányát, vagy értéktelenség érzést, vagy a hűséggel lesznek gondjaik"
Erre a következő megjegyzéseket tenném:
- egy pszichológus végzettségű illető nemrég azt mondta nekem, hogy a legtöbb ember bizony érzelmileg nem valami fejlett. Mi is biztosan tudunk olyan példákat hozni a környezetünkből, amiben érzelmileg éretlen, egyébként nem szexmunkát végző emberek szerepelnek. Persze, ez még nem jelenti azt, hogy mondjuk a szexmunkások körében nem lehet nagyobb az arányuk, lehet, hogy így van. Nem is azt várom, hogy azt halljam, a szexmunkások az átlagosnál érettebben gondolkodnak, felelősségteljesebbek, és a többi. Mindenesetre elég szkeptikus vagyok "a szexmunkásokról" szóló állításokat illetően, egyszerűen azért, mert egyrészt a róluk beszélők sokszor még csak nem is nagyon találkoztak szexmunkásokkal (vagy kifejezetten olyan csatornán keresztül, ahol eleve csakis hátrányos helyzetűekkel volt lehetőségük találkozni), másrészt mert az általam ismert szexmunkások nagyjából pont olyanok, mint a többi ismerősöm. Talán az egyetlen lényeges különbség, hogy szexuális téren nyitottabbak. De valamilyen oknál fogva azt hittem, hogy a 2010-es években, egy Szex és New York után ez már nem valami ördögtől való dolog.
Másrészt, ha abból indulunk ki, hogy ezek az emberek valóban éretlenebbek, és eleve nincs rendben velük valami, akkor egyáltalán nem biztos, hogy maga a munka fog rajtuk rontani, lehet, hogy már a munka előtt is kevésbé voltak magabiztosabbak, vagy értéktelennek gondolták magukat, vagy máshogy gondolkodtak a hűségről. Egy kolleginám fogalmazta meg egyszer, hogy ez a munka nagyon jó "önbüntetés" lehet azok számára, akik úgy érzik, hogy rászolgáltak ilyesmire: megvetendőnek gondolják magukat, hát olyan munkát választanak, amiben ezt meg is élhetik.
Én viszont nem érzem megvetendőnek sem a munkámat, sem magamat, amiért ezt csinálom. Magabiztosságról meg annyit, hogy amióta ennyi dicséretet kapok, már nem érzem úgy, hogy a megjelenésemnek mindig kifogástalannak kell lennie.
Az elfojtásról és a "néhány év utáni beleroppanásról" annyit, hogy már több mint három éve csinálom, és valahogy még nem jött el - sem nálam, sem az ismerőseimnél. De ha végre abbahagyom az elfojtást, és elkezdem magam borzalmasan érezni, majd szólok:) (ez már tényleg csak egy kis gúnyos odamondás volt, nézzétek el nekem)
"ezt az érzelemmentes világot"
És megint visszatértünk ahhoz a nézethez, hogy az a szexuális együttlét, ami nem a házasság szent kötelékében szerelemben történt meg, az csak rideg és érzelemmentes lehet. Nyilván véletlenül sem történhet meg, hogy a másikat mellesleg nagyon kedvelem is, vagy hogy kifejezetten egymásra hangolódtunk. Vagy ahogy egy pszichológus sem segíthet pusztán azoknak, akik számára szimpatikusak, úgy a szexmunkás sem csak olyan emberekkel fekszik le. Persze nyilván, a szexet nem volna szabad ehhez hasonlítanom, hiszen az ugye csak a nagy szerelemben lehetséges...
Konklúzió: az ember, ha nem figyel eléggé, úgy érzi, a riporter teljesen valósághűen beszél a látottakról, holott a lány nem éppen ezt alátámasztani látszó dolgokat mond.
Ezek után szólalt meg az Egyetemista lány támogatót keres egyik írója. Nem tudom, írtam-e már róla, hogy ebben a könyvben én, és az általam ismert kolleginák közül két másik is szerepel. A riportban megszólalóval csak egyszer találkoztam, velem a másik lány vette fel az interjút. Kicsit zavaró, hogy a könyv is ugyanúgy tele van mindenféle előítéletekkel. Nem ismerem ugyan az összes interjúalanyt, és az is megtörténhet, hogy a nagytöbbség tényleg olyasmiket érzett, amiket ők leírtak, de megintcsak: egyrészt szkeptikus vagyok - hiszen a fenti riport is megmutatja, hogy milyen jól lehet videót manipulálni (majd mindjárt hozok saját példát is) -, másrészt hiányolom az ellentétes pólust, pedig HÁROM könyvszereplőt is tudok (magamat is beleértve), akik speciel pont nem ilyesmikről beszéltek. Azt meg nem szeretem, ha mások tudni vélik a gondolataimat.
"akik közül mindenki szégyelli, hogy így keres pénzt" - itt vagyunk hárman és nem szégyelljük. Ha jól emlékszem, 10-14 lányt interjúvoltak meg, ebből 3 lány nem éppen "senki". Az, hogy nem hangoztatjuk nyilvánosan, mert tartunk az ebből adódó konfliktusoktól (nem biztos, hogy szeretnék emiatt megbukni egy vizsgán), nem éppen a szégyen-kategória.
Vissza Jenny-hez:
"De egyre többször érzi magát rosszul ettől a munkától"
(a riporter kérdése) "A testét nem érzi, hogy utálja, vagy ezen már túlvan?"
Erre a lány azt mondja, hogy "leginkább a végén" - merthogy havonta egy hetet Svájcban tölt -, hogy mikor mehet már haza. Nosss, nekem ez megint nem egyértelmű, hogy kifejezetten a teste utálatára gondol (nem pedig egyszerű honvágyra) és hajlamos vagyok arra gondolni, hogy a konkrét "nem"-et kivágták.
Ismétlem, lehet, hogy én is elfogult vagyok, és abba is belekötök, amibe nem kéne, de történt már velem hasonló: szerepeltem egy riportban, és az eredmény több volt, mint dühítő.
Eleve elég hülye kérdéseket kaptam, de gondoltam, rendben, ez csak a szokásos: nem érzem-e rosszul magam, nem szégyellem-e magam, jártak-e nálam híres politikusok!!! :) (egyébként nem), büszke vagyok-e arra, amit csinálok stb. Én meg szépen válaszolgattam, hogy nem, nem érzem magam rosszul, nem szégyellem, de ha nyíltan vállalnám, konfliktusaim adódnának, nem vagyok magára a tényre büszke, csak arra, hogy jól csinálom - ez utóbbi szerintem elég érthető, ha fodrász lennék sem a tényre lennék büszke, hanem arra, ha jól csinálnám.
A többi kérdésre sajnos már nem emlékszem, de a nagy része bele sem került. Egy rövidke kis szösszenet lett az egészből, amiből nagyjából az jöhetett le minden nézőnek, hogy itt egy elmebeteg lány, aki legnagyobb megdöbbenésükre (legalábbis a riporterére, ahogy azt a videóban elmondta) így képzeli el a jövőjét is. Néha elgondolkozom azon, hogy a fentihez hasonló videótól vajon csak az mentett meg, hogy egyszerűen nem mondtam olyat, amit így lehetne átalakítani? Őrültnek látszani még mindig jobb, mint szerencsétlen áldozatnak, bár nem sokkal. Nem éppen az volt a célom, hogy valami ilyesmire használjanak fel.
Őszintén szólva nem hinném, hogy ezzel a bloggal váltanám meg a világot, hiszen még csak ódákat sem zengek erről a munkáról. Viszont - reményeim szerint - értelmes véleményt írok arról, hogy mit gondolok erről az egészről, amit mondjuk - ha már témában érintettről van szó - talán nem ártana figyelembe venni.
Mellesleg mostanában nem dolgozom, nincs is rá időm, meg a hirdetési lehetőségeim is korlátozottak (még mindig). Lassan kéne egyébként, de egyelőre nem tudom, mikor és hogyan.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
