Fogalmam sincs, minek köszönhető, hogy most először, de valaki rátalált a blogomra, gondolom, a linkelésnek meg a tagelésnek köszönhető.
Bevallom, az előző bejegyzés harmadik kommentjén döbbentem meg a legjobban, bár azt hiszem, nem első alkalommal hallom ezt. Gondolom, kiakasztó, hogy nem a nyomorból menekültem a szexmunka felé, és nem is valami hatalmas célra gyűjtök, szóval sem sajnálni nem lehet, sem úgy tekinteni rám, mint valami hihetetlenül ambíciózus, "a célért mindent" személyre. Abszolút hülye helyzet, hogy én egyszerűen rendben vagyok ezzel a munkával, és a jelen helyzetemben az egyik legjobb választásnak tűnik. Esetleg még jöhet a "traumatikus gyerekkorod volt"-dolog, amivel magyarázatot lehet találni, de ezt nem tartom túl fontosnak. Azt hiszem, máshol már írtam - ha máshol nem, az előző, azóta törölt blogomon -, hogy persze, van egy csomó kiváltó ok, de ezek nem fognak megszűnni pusztán azért, mert megszűnik a prostitúció. Ráadásul az megint egy hülye helyzet, amikor maguk a szexmunkások nagy része nem akarja megszüntetni, de az ő véleményüket nem veszik figyelembe.
Hogy nekem valamennyire sajátos a helyzetem, az igaz, és mint a legtöbb emberre, rám is jellemző, hogy nehezen helyezkedem bele más élethelyzetbe, helyette úgy érzem, hogy van az én véleményem és a helytelen, és dehogynemlehetaztúgycsinálni. Az egész életemben összesen két hónapot csináltam végig a szüleim nulla anyagi támogatásával, ami persze, sikerült, de nem tudom, milyen hosszútávon. Azzal is tisztában vagyok, hogy a középosztálybeli társadalmi helyzetemből sok olyan dolog adódik, amit én természetesnek gondolok, sokmindenkinek meg nem az. Ilyen pl. a klasszikus "miért nem tud félretenni a pénzéből?"-probléma.
Ide vág az is, hogy - megintcsak a körülményeimből adódóan - sosem találkoztam olyan kolleginával, aki nem tudta etetni a gyerekeit, és azért kezdte el, vagy hasonló okból. Nem találkoztam olyan emberrel, aki ténylegesen szenvedne attól, és állati megalázónak érezné, hogy ő azt csinálja, amit.
És persze megvannak a saját, logikus válaszaim, úgymint: ez a munka pont jó arra, hogy az embernek legyen ideje átképeznie magát, hogy esetleg más szakmában munkát találjon, és nem fogok senkit sajnálni azért, mert folyton elkölti a pénzét, de közben azt is tudom, hogy ha mindig olyan nagyon értelmesen cselekednénk, akkor úgy általában kevesebb probléma lenne, csakhogy ez nem így van. Van annak valami oka, hogy az ember nem tud kitörni, de az okok az emberben vannak, nem magában a prostitúcióban, és baromira amellett vagyok, hogy ezeknek az okoknak meg kell szűnniük. Az viszont nagyon nem tetszik, hogy nekem, mint szexmunkásnak, mintha semmi beleszólásom nem lenne abban, ami többek között rólam is szól.
Minél idősebb vagyok, annál nehezebben nyilvánítok véleményt egy témáról, mert pontosan tudom, hogy nem ismerem minden részét, minden szereplőjét, és akkora géniusz sem vagyok, hogy én találjak megoldást a világ hatalmas problémáira. Viszont pár év alatt rájöttem, hogy:
- sokszor maguk a téma "szakértői" sem tudják, hogy mit beszélnek
- érdemes lenne egyszer, csak egyetlen egyszer legalább megpróbálni megkérdezni, hogy mégis maguk a szexmunkások mit akarnak?
Szóval a fentiek miatt - sajátos helyzet, nem ismerhetek minden tényezőt, de van némi rálátásom - a blogolásommal sosem tűztem ki nagyobb célt, mint azt, hogy megmutassam, én hogyan gondolkozom, velem mi történik, illetve milyen az általam megismert kolléganők élete (abból a szögből, amit én látok).
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
