Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Rájöttem, hogy a találkozó végén mindig végtelenül zavarba ejt, amikor a vendég megköszöni a találkozót, néha ráadásul többször is. Bár egyszer összevitatkoztam valakivel arról, hogy szerintem amit én csinálok, az nem illúzió, és azt hiszem, csak most jöttem rá, hogy talán mire gondolhatott. Ő nem azt mondta, hogy én esetleg hazudok és megjátszom magam az együttlétnél, viszont az, hogy mi úgy szexelünk, mintha mindkét félről csak a szex hozott volna össze minket, nyilván nem igaz, mégis olyan érzés közben. És a  "köszönöm" ezt foszlatja szét.


Ráadásul emlékszem, egyszer az egyik emberem még akkor is megköszönte egyszer, hogy "thank you, Jasmine", amikor már a gangon sétáltam el. Először le se esett, hogy ki az a Jasmine:) (ez meg már a fake dolgok magasfokon, művésznevet adni a művésznévnek)

A bejegyzés trackback címe:

https://suisseproject.blog.hu/api/trackback/id/tr805432604

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

noname.blogger · http://suisseproject.blog.hu/ 2013.08.01. 15:02:40

Hm, én időnként szintén meg szoktam köszönni a vendégeimnek :) amolyan "köszönöm a kellemes időtöltést" jelleggel, elbúcsúzás közben. Vagy ha ő köszönget, időnként úgy válaszolok, hogy "én is köszönöm". Szerintem ezek segítenek az illúzió megőrzésében is, amúgy is unalmas lenne ha mindig azt válaszolnám, hogy "szívesen".
Ezen kívül lehet még azt játszani, hogy az ember a magánéletében is nekiáll időnként megköszöngetni a dolgokat :)

Ivonn (törölt) 2013.08.01. 16:38:47

Hm, okés, kösz a tippet:) Érdekes, eszembe sem jutott a dolog. De ha csak annyit mondok én is, hogy köszönöm... hááát, az kicsit úgy jönne le, mintha a pénzt köszönném meg? Ami oké, csak nem segít az illúzió fenntartásában.

noname.blogger · http://suisseproject.blog.hu/ 2013.08.01. 16:42:17

@Ivonn: Én általában a kellemes időtöltést vagy valami hasonlót szoktam megköszönni.

Ivonn (törölt) 2013.08.01. 16:55:04

Na jó, legközelebb majd megpróbálkozom vele:)

FranciaLány 2013.08.07. 16:39:52

A köszöngetés eleinte engem is zavarba hozott, már nem. Vagy én is "visszaköszönök", vagy ha úgy adja a szófordulat akkor hozzáteszem, hogy "szebbé, mosolygósabbá tetted a napom/estém" és közben kis kacsintással "öv alá" nézek, ez nagyon bejön. :) Ami viszont még ma is zavarba hoz, hogy a félénkebbje folyton bocsánatot kér, pedig nincs oka rá - mert ha nyugtatgatom vagy nem hiszi el, vagy azt hiszi, hogy nem volt jó. Ilyenkor ha vevő rá oldom a hangulatot, hogy őt jófejnek tartom, nyugodtan lehet bátrabb is, mert szeretném ha feloldódna teljesen, akkor nekem is még jobb (és ez igaz is). Ami meg ideges zavart okoz az az amikor azt akarják, hogy kiabáljak, sikítozzak (csendes, megremegős élvező vagyok), persze csinálom, de valahogy az nem én vagyok.