Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Nem tudom, az emberek átlagosan hány éves korukban vágnak bele a szexmunkába (és nem, nem hiszem el, hogy a magyarországi átlag, figyelembe véve az összes szexmunkást, 14 év), én mindenesetre 19 voltam, szóval azt hiszem, elég fiatal. Mivel elég régen volt, már nem tudom pontosan átérezni, milyen volt akkor ez az egész, csak úgy nagyjából tudom, hogy hogy éreztem magam.

Az egyik, ami tényleg hihetetlen volt, hogy úgy éreztem, gyakorlatilag semmit sem csinálok, és mégis több pénzem van, mint az életben bármikor. Mintha azért fizetnének, hogy jól szórakozom és mindenféle érdekességet meg új dolgot próbálok ki. Na, ez az az érzés, ami egy idő után elmúlik, hiszen csökken a dolog újdonságérzete, de ez természetes. Életem első fizetős diákmelójához is egészen máshogy álltam hozzá, mint a tizedikhez.

Ami még érdekes utólag, hogy engem mindig baromira vonzottak az idősebb pasik – 30-40 év közöttiek -, de tizenévesként kb esélyem sem volt egyáltalán megismerkedni velük (na jó, 17-18 évesen pár hónapig volt egy 30 közeli barátom, rendben).
Amikor az egészet elkezdtem, anélkül, hogy tudtam volna, a „támogatásra szoruló diáklány”-sémát követtem, azzal a kivétellel, hogy mindig visszautasítottam a támogatás gondolatát. Vannak szüleim, köszönöm szépen, majd ők támogatnak, én speciel pénzt keresek. A lényeg, hogy állandó embereket kerestem, és mivel fogalmam sem volt az árakról, kvázi rájuk bíztam, hogy mennyit adnak. A legtöbben egészen maguktól a szokásos átlagárat adták, a különbség az amatőr-jelleg miatt legfeljebb annyi volt, hogy nem szigorúan egy órát töltöttem velük, hanem amennyi időm épp volt, talán átlagban 2-3 órát (mondjuk ebben azóta sem változtam sokat, ha valakivel nagyon eldumálom az időt, most is simán csúszhat ilyen hosszúra a találka). Egyvalaki fizetett kvázi ’áron alul’, de utólag már tudom, hogy ő egy idő után igyekszik a vele találkozó diáklányt szeretővé tenni (és valóban támogatni, ami nálam nem igazán jött össze, mert ismétlem, nem szorulok támogatásra).

Mindenesetre volt alkalmam végre kipróbálni a 30+ korosztályt, és bár a legtöbb emberem tényleg 30-40 között mozgott, volt egy ötvenévesem is. Érdekes egyébként, azóta is sokkal több fiatal látogat meg, mint idősebb, nem tudom, talán félnek, hogy „túl idősek” hozzám? Többen meg is kérdezték egyébként..:) Én mindenesetre örülök, hogy volt alkalmam nem csak a saját korosztályomból válogatni, tapasztalatszerzésnek nem utolsó.

A meló sokszor jó kis önbizalom-tuning is volt: ha az ember munka közben kismilliószor azt hallja, hogy remekül néz ki, na, az eléggé fel tudja dobni:). Igaz, ettől még nem érzem úgy magam nonstop, mintha istennő lennék, és még mindig csak azt veszem észre a suliban, hogy hányan néznek ki jobban nálam – viszont ezzel együtt nem érdekel, ha éppen nem hozom a formám, ha úgy érzem, épp nem vagyok a topon, mert pontosan tudom, hogy tudok ennél jobbat is produkálni, és amúgy is, a külső nem minden. Ha megkérném az engem látogatókat, hogy állítsák fontossági sorrendbe a különböző tulajdonságokat, szerintem a külső nem kerülne be az első háromba – na jó, talán lehetne a harmadik.

Aztán persze, ki ne felejtsem, hogy az ember 19 évesen egy olyan eszközzel rendelkezik, aminek a segítségével egészen könnyen teremthet saját egzisztenciát. Ha akarom, megveszem az új laptopot, ha akarom, elköltözöm otthonról, vagy elmegyek nyaralni valami távoli országba.  Iszonyú nagy önállóságot ad az egész.

Csak hát, és itt jön az árnyoldal, hogyan magyarázod meg, hogy honnan telik lakásra, nyaralásra, új kütyüre? Persze, suli mellett dolgozol, és amúgy is olcsó volt, mert használt, kedvezmény volt rá, jófej a tulaj stb. Nagyon utálok hazugságokat kitalálni, mégis meg kell tennem, ha valami ilyesmit szeretnék, és persze azon aggódom, hogy le ne bukjak.

Aztán, az rendben van, hogy neked van pénzed nyaralgatni, csakhogy a barátaid, ismerőseid többnyire szintén egyetemisták, főiskolások, nekik meg nem telik rá, szóval kivel mész?

Minden más mellett ezért is örülök, hogy időközben megismertem egypár kolléganőt:). A többséggel neten vettük fel a kapcsolatot, de olyan is akad, aki közös lakásban dolgozott egy ismerőssel. Azon kívül, hogy velük nem kell titkolózni, jó érzés olyannal beszélni a munkáról, aki pontosan tudja, hogy miről beszélek – ez gondolom, más munkáknál is így van.

Talán pont a titkolózás elkerülése végett én egyáltalán nem zárkózom el a barátkozástól a munkámban sem. Persze nem jelenti azt, hogy mindenkivel automatikusan jóban leszek, de van olyan, akivel például együtt járunk kocogni, néha megiszunk valamit, ilyesmik (igaz, ő már csak egykori vendég,  lehet, hogy a komolyabb haveri kapcsolat már kizárja a munkakapcsolatot…?).

Azon kívül az sem haszontalan pont, hogy mivel a szexmunka megítélése nálam egy igen fontos szűrő, inkább olyanokkal barátkozom, akik ezt hasonlóan normális dolognak tartják, ami jellemzően a kolleginák és a vendégek körében általános (van persze olyan szolgáltató, és olyan vendég is, akinél a személyes érintettség ellenére sem az). Szóval mára elmondható, hogy a közeli ismerőseim nagyrésze szexmunkás, vagy igénybe vette, esetleg rendszeresen igénybe veszi szexmunkások szolgáltatását. Emiatt, ha nem is az egészet, de egy bizonyos részéről van némi fogalmam nekem is, és nem csak mint önmagában tevékenykedő „hobbiprosti” osztom az észt:)

Van persze még korábbról megismert legjobb barátnő is, egy-két távolabbi haver, akik nem tudják, és olyan is, akit máshonnan ismerek, mégis elmondtam a munkám. Elfogadást ugyan találtam, de velük sokkal többször kell harcolnom a mindenféle sztereotípiák ellen. Nem mintha az érintettek körében annyira ugyanúgy gondolkodnánk mindenről, de ott még soha, senki nem próbált például olyasmiről meggyőzni, hogy egy olyan kapcsolatban, ami fizetősként indult, soha nem lesz meg a tisztelet egymás közt, mert… nos, erre azóta sem kaptam választ.

A bejegyzés trackback címe:

https://suisseproject.blog.hu/api/trackback/id/tr245432555

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása