Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 évesA belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
Gondolkodtam azon, hogy valami feltűnőbb címet adok neki, ha már megint nem vagyok címlapon;), de a szóbe jöhető címeket magamtól kissé idegennek találtam. Sebaj.
Szóval a következő kérdés miatt írom a mostani postot:
mire gondolsz miközben teljesíted a munkaköri leírásod? Tudom,hogy ott kell lenni fejben is nem csak testben,de még is
Nem vagyok benne biztos, hogy meg tudom válaszolni a kérdést, de igyekszem összeszedni a gondolataimat.
Szóval ott kezdődik a dolog, hogy kinyitom az ajtót/megérkezem a szállodába. Az első gondolatom mindig az, hogy vajon ilyesmire számított-e az illető, hiszen az arcom ugye ki van takarva a hirdetésen, és lehet, hogy egyszerűen a kép is csak jól sikerült. Valahogy mindig olyan érzésem volt, főleg, ha szállodába mentem, hogy az illető valami ilyesmit vár:
Elegancia tekintetében meg valami ilyesmit:
(ezek sem adják át jól, de egyszerűen nem találtam jobb képeket)
Továbbá arról is meg voltam győződve, hogy az egy dolog, hogy a képeimen jól mutatok - meztelen nő beállított pózokban -, de ha valaki meglát ruhában, túl átlagosnak gondol majd. Végülis valahogy soha nem így lett, úgyhogy szép lassan elhittem - mit is? Legalábbis azt, hogy akivel találkozom, az pont valaki olyanra vágyik, mint én ;)
Azóta valahogy máshogy fogom fel a találkozóimat, és ha nevet kéne adnom neki, azt mondanám, udvarias érdeklődőként viselkedem. Vagyis nagyjából úgy, ahogy egy random távoli ismerőssel (pl. iskolatárs) beszélgetek, akinek nem feltétlenül akarom megmutatni, hogy nem vagyok az a nagyon érdeklődő típus. Helyette kérdezek, reagálok. Ha meg rólam van szó, elég közvetlen tudok lenni, bármikor szívesen elmesélem, hogy kezdtem, vagy hogy milyen a hozzáállásom a munkához. Szóval kvázi ismerősként csacsogok (sokszor tényleg csak csacsogok :-/) esetleg annyi különbséggel, hogy mélyebb, intimebb témák merülnek fel már az első találkozónál is.
Amikor szexre kerül a sor? Na, ez függ attól is, hogy nekem mennyire tetszik a szituáció, mennyire kell aktívnak lennem, mennyire érzem nehéznek, hogy kitaláljam, mit szeretne a másik. Elég ritka, hogy kvázi "elvesztem a fejem"-stílusban SZINTE nem is gondolkozom (egy kis részem azért ilyenkor is figyel), ez leginkább arra jellemző, akivel már sokadszor találkozom, és ott sem mindenkire. Aztán van az, amikor mindketten elég aktívak vagyunk, és nagyjából egyet is értek azzal, amit éppen szeretne, szóval megintcsak nem kell sokat gondolkodni, elég reagálni.
(Jobban belegondolva olyan is van, hogy a másik egyáltalán nem aktív, de a hangokból eléggé egyértelmű, hogy amit csinálok vele, az neki nagyon jó, na, ilyenkor igencsak jól érzem magam, kb azt teszem, amihez kedvem van, és neki az jó lesz és kész)
Aztán van az, amikor kvázi mintha rám lenne bízva a dolog. Észrevettem, hogy van egy sablon koreográfiám, ami nagyjából az esetek 80%-ára ráilleszthető, ami egyrészt biztonságot ad, hogy tudom, mit csinálok, másrészt viszont félek, hogy unalmassá válik, úgyhogy igyekszem variálni. Persze közben állandóan morfondírozom, hogy "vajon ő tényleg értékeli, ha néha megszakítom a franciát, hogy valami mást csináljak, vagy inkább csak roppant bosszantó?", amire persze nem kapok választ, de a tapasztalatok alapján vagy nem borzasztó zavaró, amit csinálok, vagy egyszerűen csak szeretkezés-jelleget ad, ami pozitívum. Be kell ismernem, hogy baromira nem tudom, hogy működnek a férfiak, mi az, ami többé-kevésbé közös, és mi az, ami inkább egyénenként változó szokott lenni. Többet kéne kérdezgetnem, de egyelőre leginkább csak a páromat szoktam.
Aztán van az, amikor a másik pontosan tudja, hogy mit akar, és csinálja is, nekem meg a dolog baromira nem tetszik. Pl. túl sokáig franciázok, és már khm, elfáradtam. Na, akkor erősen gondolkozom, hogy "még meddig kell ezt csinálnom, vazzeg?", illetve ha a másik franciázik nekem, és valahogy nagyon el van tévedve, amin az enyhe irányításom sem segít (lehet, hogy jobban kéne irányítanom, de egyrészt ezt még fejlesztenem kéne, másrészt sosem tudom, hogy mennyire igényli ezt a másik, főleg ha pl. egyszer nem kérdezte meg, hogy mégis, nagyjából merre vagy hogyan). Ilyenkor néha azon gondolkozom, hogy felteszem a kérdést tisztázásképp: ezt most azért csinálja, mert neki jó, vagy azért, hogy nekem az legyen? Mert ha az első, nem gondolkozom tovább, ha meg a második, nyugodtan átugorhatjuk ezt a részt, mert nem jó. Persze tudom, hogy ilyesmit nem mond az ember:), csak néha tényleg érdekelne a válasz. Már csak azért is, mert én ugye megpróbálom élvezni a dolgot, mert egyrészt színészkedni nem igazán tudok, másrészt azt hiszem, nem is tudnám csinálni, ha semmi jót nem tudnék találni benne. (Eddig is szerettem minden munkámat élvezhetőbbé tenni, a szórólapozást pl. egy idő után kifejezetten élveztem) De néha nehéz, vagy egyszerűen nem megy, és néha azon kapom magam, hogy kicsit dühös leszek a másikra, hogy mégis hogylehetezennyirebéna? Ez az érzés a szex után elmúlik, és sztori lesz belőle, amin jót lehet röhögni egy baráttal.
Nem tudom, az mennyire érdekes, hogy néha beugrik egy-két "ha hazaértem, vennem kell tejet"-gondolat, mert szerintem ilyesmi a sima szexelés közben is beugrik, meg valószínűleg maszturbálás közben is.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.