Ahogy már korábban írtam, egy másik országban vagyok. Minden szép és jó, csak az az igazság, hogy rosszul vagyok a gondolattól, hogy csak költök, de nem dolgozom. Viszont a lehetőségeim eléggé beszűkültek. Egy egyszerűbb munkához nem elég az itteni nyelvtudásom, egy olyanhoz, amihez meg elég az angol, valószínűleg nem rendelkezem elég végzettséggel (=diploma) és szakmai tapasztalattal. De még ha oké is, a dolog, nem tudnék hetente még csak 20 órát sem dolgozni más elfoglaltságok miatt – jó, esetleg húszat, nagyon esetleg.
Szóval a szexmunkán gondolkozom: egyszerűen jót tenne a lelkemnek, ha lenne némi önálló keresetem. Viszont őszintén szólva tartok attól, hogy itt magánzó legyek. Egyrészt nincs lakásom, úgyhogy muszáj lenne szállodába mennem –ez nagyjából még rendben is van. Aztán: mi van, ha lecsap rám az adóhatóság? Lehet, hogy irracionális félelem, de nem akarom megkockáztatni.
(Közben megkérdeztem valakit, bizonyos összeg alatt nem kell adózni, viszont szerintem akkor is be kéne jelentenem magam, de nem akarok nyomot hagyni magam után).
Azon is gondolkozom, hogy a legegyszerűbb és legbiztonságosabb megoldás az lenne, ha találnék magamnak egy Sugardaddyt, hiszen úgyis csak havi 1-2 alkalomra lenne szükségem.
Egy kis magyarázat: a Sugardaddy kvázi egy támogató, és hosszabb kapcsolatról, meg általában gyakoribb találkozásról is szól, az egésznek tényleg inkább egyfajta „támogató” jellege van, legalábbis ahogy én észrevettem. Amikor elkezdtem az egész melót, nagyjából én is valami ilyesmit csináltam, anélkül, hogy ismertem volna a sugar daddy fogalmát ;). Az előnye az tud lenni a dolognak, hogy így nem kell össze-vissza válogatás nélkül mindenkivel lefeküdnie annak, aki nem akar ilyesmit, viszont – és számomra ez a hátránya - ahogy én megfigyeltem, egy támogató-kapcsolat kevésbé kötött és jól behatárolt. Emlékszem, amikor először dolgozni kezdtem, „amatőrként”, „támogatókkal”, hosszú órákra találkoztam mindenkivel, és egyáltalán nem érdekelt az idő. Most meg, bár szintén nem vagyok szigorú az idővel, van különbség árban a két –vagy a négyórás találkozó között. Plusz, lehet, hogy mások szeretik a mindenféle ajándékokat, én inkább maradnék a pénznél. Azon kívül valószínűleg azért se tetszik annyira ez az egész tartós kapcsolatos dolog, mert ez mintha jobban hasonlítana egy párkapcsolatra, amiből köszönöm szépen, egy is elég nekem:), és talán most ez zavar a legjobban, miközben ezen gondolkozom: játsszak valakinek barátnőt havi 1-2 alkalommal, komolyan?
Szóval ez az egész sugar daddy – sugar baby dolog úgy, ahogy van, mintha nem nekem való lenne, hiszen az előnyei számomra annyira nem fontosak (vagyis a kevés partner), viszont talán ez lenne a legbiztonságosabb választás.
A döntésben nem sokat segít, hogy az elmúlt egy hét nem sikerült a legjobban a párommal, és néha még az is megfordul a fejemben, hogy szakítás lesz a vége, plusz gondolom emiatt és a stressz miatt nem is szexelünk túl sokat. Kicsit rosszul érzem magam, hogy esetleg mással lefekszem és kedves vagyok, vele meg mostanában néha minősíthetetlen hangnemben beszélek. Jó,tudom, nem csak melóból kéne kedvesnek lenni, de ezen nem két nap lesz változtatni:)
UPDATE: beszéltünk róla, és nem nagyon tetszik neki az ötlet. Igaz, elsőre azt hitte, hogy amolyan szokásos "havonta x összeggel támogatlak, cserébe akkor látlak, amikor akarlak"-dologra gondoltam (a sugardaddy/sugarbaby oldalak általában ilyesmiket ajánlanak, legalábbis amiket én láttam). Leszögeztem, hogy semmi ilyesmiről nincs szó, viszont azt lehet, hogy nem reklámoznám, hogy van párom... bár így belegondolva egyszerűen képtelen lennék titkolni. Nem tudom, ez az egész dolog borzasztó távol áll tőlem, de tényleg ez tűnik a legegyszerűbbnek.
A párom egyébként a beszélgetés közben megemlítette, hogy biztos van más megoldás is, és mennyi pénzről van szó, de aztán szépen rájött, hogy ez nem a pénzről, hanem az önállóságról szól.
Persze megfordult a fejemben nekem is, amit sokan mondanak, hogy a "könnyebb utat választom", amiben speciel én semmi kivetnivalót nem találok. Van egy munka, amit szeretek, és jobban is fizet, miért ne azt választanám? Viszont egy "rendes" munkából többet profitálhatnék, gyakorolhatnám a nyelvet meg ilyesmi. Csakhát, az az igazság, hogy nagyon kevés munkát találtam, amihez TALÁN nem kell nyelvtudás, és ezek is vagy túl nagy óraszámban voltak, vagy pedig olyan környezetben, amiben egyáltalán nem tudnám fejleszteni a nyelvtudásom (pl. egy raktárban csomagolva). Szóval nem tudom, nekem más munka nem tűnik sokkal hasznosabbnak.
Egyébként van egy vendég, akivel még Budapesten találkoztam, de egyébként most is ugyanabban a városban élünk, és beszéltünk róla, hogy akár találkozgathatnánk itt is. A gond csak az, hogy ő úgy gondolta, a magyarországi áraimat fizeti ki, amit egyszerűen nem akartam elfogadni. Ugyanis az az ár kb annyi, amennyi itt egy fél-háromnegyed órás átlagár a piros lámpás negyedben, amiért én 1.) legalább másfél órán át dolgoznék, 2.) szerintem kicsit odaadóbb vagyok, mint az átlag piros lámpás negyedes dolgozó.
UPDATE2: sikerült egyébként összeszednem valakit, ha minden igaz, két nap múlva találkozunk:). Kíváncsi leszek...
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
