Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 évesA belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
Többször felmerült kommentekben - nem csak ezen a blogon, más blogokon, de fórumtémákban is - nem csak az, hogy a prosti úgyis csak a pénzedet akarja, de az a nézet is, miszerint egy átlagos szexmunkásnak egy esélye van "kiszállni az ördögi körből", és szexmunkásokkal párkapcsolatot létesíteni szándékozóknak is ezt ajánlják: ha talál valakit, aki eltartja, esetleg "azon a bizonyos anyagi szinten, amihez hozzászokott".
A fentieknél úgy éreztem, hogy a tétel megint abból indul ki, hogy a prosti tulajdonképpen nem is igazi ember, csak egy valami, amit legfőképp a pénz hajt, így igazából minden, ami hozzá kapcsolódik, egyben az anyagiakkal is összefüggésben áll. Miközben magam körül azt látom, hogy a szexmunkás ismerőseim nem nagyobb arányban pénzéhesek, mint a nem szexmunkások, és ha azok is lennének, inkább hajlanak arra, hogy saját maguk megkeressék azt a pénzt. Egyikőjüket se láttam még pénzes pasi után ácsingózni, csak azért, mert onnantól "minden problémájuk megoldódik".
Viszont volt egy pont a kommenteknél, amikor úgy éreztem, egyszerűen csak én értelmezem félre ezt az egészet, és bár tényleg nagyobb hangsúlyt gondolnak a pénznek valakinél, ha az illető szexmunkás, ez az egész "majd a pasi eltartja"-dolog nem is áll annyira távol a valóságtól. Ugyanis, ha jobban belegondolok, sok olyan véleménnyel találkozom, ami szerint "a mai lányok csak a pénzedre hajtanak, csak az számít, hogy gazdag legyél és majd eltartsd őket". Lehet, hogy tévedek, de sokszor úgy érzem, mintha ez tényleg egy általános nézet lenne. Oké, talán nem abból kéne kiindulnom, amit a neten olvasok ;), viszont nem egy fiú évfolyamtársamtól vagy férfiismerősömtől - jellemzően 30-35 év alattiaktól! - hallottam olyasmit, hogy nekik sok pénzt kell keresniük, hogy megadjanak a nőnek mindent, amit akar, miközben az otthon nevelgeti a gyerekeket (vagy éppen, van sok pénze, és keresi a nőt, aki megkap mindent, amit akar, miközben otthon nevelgeti a gyerekeket). Szóval lehet, hogy ez az általános nézet, és ezt nem csak a szexmunkásokról, de a legtöbb nőről is így gondolják? Vagy esetleg a nők nagy része is inkább gondolkodik ilyen szerepben?
És itt kanyarodnék rá a feminizmusra. Azt hiszem, én valamiféle burokban éltem, amiben egyszerűen nem vettem észre, hogy nem mindenki veszi annyira természetesnek a két nem egyenjogúságát és egyenlőségét, mint én. És tudom, hogy az átlagosnál radikálisabb véleményt képviselek (szerintem persze az egyetlen helyes véleményt:) ), viszont éppen ezért igen nehezen viselem, ha a fentiekhez hasonló véleményekkel találkozom.
Tisztázzuk, hogy mit jelent egy feminista szájából a "feminizmus" szó, és ehhez hívjuk segítségül a wikipedia-t:
"A feminizmus politikai eszme és mozgalom, amely a nők egyenjogúságáért küzd."
Ennyi, nem több, nem kevesebb. Nem azt jelenti, hogy a nőket jobbnak gondolom, vagy hogy szerintem minden nőnek vezetővé, minden férfinak otthon ülő apukává kell válnia. Én az egészben a lehetőségeket látom, hogy ne legyek valamilyennek tekintve, pusztán azért, mert nő vagyok. Ne legyen evidens, hogy nekem mondjuk nem megy a matek, de megy a nyelv, hogy szeretek lakást dekorálni, hogy szeretek főzni, hogy ha egy nőismerősömmel beszélgetek, az felszínes csacsogás. Vagy hogy ne essen más megítélés alá, ha én fekszem le sok férfival, mint fordított esetben, ne passzív elszenvedőként legyek megjelenítve ("használták", "átmentek rajta" stb.), ilyesmik.
A dolog szerintem több, mint elégségesen függ össze a szexmunkával, ami egyáltalán nem furcsa gondolat, lássuk, mit írt erről Sárosi Péter "Nem minden szexmunka erőszak" c. cikkében:
"A Betlen Anna (Szabadon és önként, ÉS, 2009/29., júl. 17.) és köztem (Világ szexmunkásai, egyesüljetek!, Népszabadság, 2009/26., jún. 26.) zajló vita nem egyszerűsíthető le pusztán a feministák és az antifeministák vitájára - valójában a feminizmus két eltérő ágának konfliktusáról van szó. Az egyik ág, a radikális feminizmus (Andrea Dworkin, Catherine McKinnon) a szexuális forradalomban pusztán a patriarchális elnyomás kiteljesedését látja, míg a másik ág, a szex-pozitív feminizmus (Ellen Willis, Gayle Rubin) a nők szexuális önrendelkezésére helyezi a hangsúlyt. A kettő közötti konfliktus többnyire az olyan ügyek kapcsán jön elő, mint a pornográfia vagy a szexmunka. Míg a radikális feministák számára a pornográfia/szexmunka minden formája a nők elleni erőszak megnyilvánulása, a szex-pozitív feminizmus szerint lehet konszenzuális döntés eredménye is. Ez a nyelvezet különbségeiben is megmutatkozik: aki nálam szexmunkás, az Betlennél „prostituált", aki nálam a szexmunkás kliense, az náluk „prostitútor", aki nem szolgáltatást vesz igénybe, hanem „használja a prostituáltat" (mint eszközt)."
Ahogy már sokszor emlegettem, a tumblr-ön az ember sok-sok öntudatos szexmunkással találkozhat, és ezek a szexmunkások úgy vettem észre, sokszor postolnak feminista üzeneteket. Az ott írogatók mintha inkább azt az álláspontot képviselnék, amit én is: mi magunk választottunk a munkánkat, és megtesszük, mert megtehetjük és mert élvezzük/nincs vele problémánk. Számomra sokkal szimpatikusabb ez fajta aktív női szerep, és ha valami miatt, ezért sem értek egyet a svéd modellel, ami szerint minden ellenszolgáltatásért nyújtott szex nemi erőszak. Aki úgy gondolja, hogy a szex olyasvalami, amit az emberek milliói és milliárdjai csak szerelemből vagy magáért a szexért nyújtják, annak egyrészt ajánlom ezt a videót, másrészt nem igazán értem, kinek mi köze hozzá, hogy azért szexelek-e, mert szeretek valakit, mert nem akarom elveszíteni, mert unatkozom vagy mert pénzt kapok érte.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.