Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

(Annak, aki most kapcsolódna be: A bloggerekről - hiánypótló bejegyzés)

Na, tegnap megvolt az első meló itt, a lakóhelyemen. Egy elvileg háromcsillagos hotelbe beszéltük meg a találkozót, hááát, nem vagyok annyira tisztában a csillagokkal, de szerintem elég lepukkant hely volt. Igaz, olyan nagyon nem is zavart, de mondjuk egy franciaágynak a sima helyett jobban örültem volna, ráadásul a matrac is elég hepehupás volt... na mindegy.

Mivel első munka volt és egyszerűen tartottam ettől az egésztől, megkértem a párom, hogy kísérjen el. Elég furán éreztem magam, mert eddig, ha dolgoztam, ő több ezer km-re volt tőlem (vagy legalább minimum 1000-re), most viszont ő kísért dolgozni, és nem voltam benne biztos, hogy tetszik a szituáció. Mindenesetre örülök, hogy velem jött, mert nem a legjobb környéken sétáltunk végig. Aztán a sarkon elbúcsúztunk, ő bevette magát egy kávézóba, én meg mentem dolgozni.

Nagyon nem volt kedvem egyébként... az utóbbi időben felszedtem 2-3 kilót, ami persze csak engem idegesít, de engem nagyon, ráadásul készülődés közben jöttem rá, hogy egy-két sminkcuccot Magyarországon hagytam. Kisminkelni is fura volt magam, mert ugyan meló közben sem viszem túlzásba, és napközben még annál is kevesebbet használok, de rendszeresen szoktam, itt viszont valahogy nem sminkelek egyáltalán. Tökjó dolog, hogy gond nélkül dörzsölhetem meg a szemem:D


A pasival úgy beszéltük meg, hogy az előcsarnokban találkozunk, le is írta, hogy narancssárga pólóban és barnás sortban lesz. Hááát, ült ott két ember, akik egyértelműen nem rám vártak, meg ácsorgott ott valaki narancssárgÁS pólóban, meg barnÁS sortban, de tényleg nem voltam benne biztos. Ráadásul korábban megírtam sms-ben, hogy miben leszek, és nem értettem, miért nem jön oda hozzám. Ránéztem, egy kis arcmimikát is használtam, de semmi. Na, mondom, tökjó, próbáljuk meg felhívni... de a telefonban csak egy géphang beszélt. Rájöttem, hogy azért, mert valamiért az én telefonom automatikusan a 44-es országhívószámot hívja... viszont nekem úgy rémlett, hogy amikor a pasi megadta a telefonszámát, volt benne országhívószám is, 1-essel kezdődött. Most utólag rájöttem, hogy ha összehasonlítom a párom számával (aki szintén amerikai), láthatom, hogy az övé 001-gyel kezdődik, nem 01-gyel, mint akivel találkoztam, és ha akkor összehasonlítom a számjegyek számát, rájövök, hogy ez nem lehet amerikai szám. A számjegyek száma szerint itteni a telefonszám - végülis évek óta itt él -, viszont ez számomra nem volt annyira nyilvánvaló, igazán odaírhatott volna egy országhívószámot az e-mailjébe. Igaz, én is megadhattam volna a telefonszámom, mindig meg szoktam.

Nos, végülis rájöttem, hogy vagy odamegyek ehhez a sráchoz - elég fiatalnak tűnt -, aki lehet, hogy nem ő, vagy most rögtön elhagyom a hotelt. Na, hát végülis odamentem és a következő párbeszéd zajlott le: "vársz valakire?", mire azt válaszolta - szerintem nem hallotta a kérdést -, hogy vár valakire:). Közöltem, hogy szerintem rám vár, bemutatkoztunk, elindultunk.

Tökre zavarbaejtő helyzet volt, mert úgy éreztem, hogy amikor először  nekiálltam bámulni, nem vágta le, hogy esetleg én lehetek az, akivel találkozna, pedig sanszos volt, ha a megbeszélt idővel 10 perccel érkezik egy lány, az én lehetek. Nem hinném, hogy a köztes időben is jött volna az előcsarnokba fiatal lány várakozni - ohh, és az "előcsarnok" elég erős kifejezés egy kb 30nm-es helyiségre. Mindenesetre úgy éreztem, hogy nem felelek meg az elvárásoknak, na meg ugye jócskán emeltem az áraimon, ami rendben, az ittenihez képest még mindig rettentő alacsony, de mi van, ha ezért többet is várnak? Mert az oké, hogy otthon (majdnem) minden külföldi el van ájulva tőlem, de a saját pénztárcájukhoz képest nevetséges összeget fizetnek, nem csoda, ha pozitív csalódás vagyok.

Mivel a srác elég fiatal volt, a szoba meg elég bénán nézett ki, megjegyeztem, hogy olyan ez, mintha valami college tanulói lennénk ;), kb úgy is viselkedtünk, zavartan vihogtunk meg ilyesmi. Közölte, hogy nem lehetek túlságosan 'professional' a viselkedésemből ítélve - de ennek inkább pozitív felhangja volt, gondolom, arra vonatkozott, ahogy beszéltem, meg esetleg a zavaromra. Megjegyeztem, hogy több mint 4 éve ezt dolgozom, de nem túl nagy intenzitással, én egyszerűen ilyen vagyok. Meg kellett volna kérdezni, hogy volt-e tapasztalata más szolgáltatókkal vagy sem, hogy tőlük milyen hozzáállást tapasztalt.

Viszonylag sokszor is emlegette a köztünk lévő relációt, megint csak nem bántó formában, de nekem mégis szokatlan volt: megszoktam, hogy maximum a cselekmények előtt vagy után beszélünk a munkámról, közte inkább úgy teszünk, mintha simán összejöttünk volna szexelni egy jót.

Egyébként érdekes a srác - bocs, de tényleg nagyon fiatal volt -, nem szereti túlságosan a munkáját és sokat kell dolgozni, igaz, fizetnek neki szinte mindent, itt él már évek óta, de nem beszéli a nyelvet, ráadásul egy válás közepén van, mert a felesége nem akart ideköltözni és alig tudtak találkozni. Na persze lehet, hogy amúgy sem volt annyira jó a kapcsolatuk, és ez az egész csak az utolsó lökés volt. Ja, és igazából valami egészen mást szeretne tanulni, de mégsem teszi, pedig amúgy még fiatal is meg minden. Mondjuk megértem, ez az állása elég biztosnak tűnik, és jól is fizet, gondolom, nehéz lenne beleugrani a bizonytalanba, ráadásul szerintem az, amit tanulni szeretne, sehol sem fizet jól. Nagyjából hasonlóképp érzek a saját egyetemi szakommal kapcsolatban néha.: biztos meg minden, de nem érdekel olyan nagyon.

A szex meg borzalmas volt, na:), nem kertelek. A szimpla ágy eleve elég jó kis akrobata akciókra kényszeríti az embert, ráadásul a hepehupásság miatt néha elég jól el tudtam veszíteni az egyensúlyomat. És sajna nem is sikerült akkora szexuális izgalmat elérnie nálam, hogy végig élvezni tudjam az egészet, úgyhogy szükség volt némi síkosításra. Az utolsó percekben meg olyan hevesen mozgott, hogy szabályosan pattogtam az ágyon.

Egyébként komolyan nem tudom, hogy nekem nőttek az elvárásaim, és mindig ilyen arányban jöttek a nem túl jó vendégek, vagy mostanában ilyen a szerencsém?

Akárhogy is, utána még beszélgettünk egy kicsit, majd írtam a páromnak, hogy induljon. Visszaírt, hogy 5-7 perc és ott van, úgyhogy sietnem kellett... elég béna helyzet, mert nem szoktam így elrohanni, de tényleg nem akartam, hogy várjon rám.

Mellesleg elmagyaráztam a srácnak, hogy miért rohanok most annyira, és amikor megemlítettem, hogy a barátom elkísért, eléggé nagyra tettem a valószínűségét annak, hogy a fejében a következő kép áll össze: barát = strici. Gondoltam, nem állok neki magyarázkodni, mert az csak még gyanúsabbá teszi a dolgot, így inkább arról beszéltem, hogy még teszt alatt áll a meló, mert nem tudjuk, milyen hatással lenne a kapcsolatunkra, illetve hogy néha mennyire nehéz az együttélés (a cuccaimat nem össze-vissza hagyni, szociálisnak lenni stb.).

Ami még érdekes volt az emberben, hogy sokkal nehezebben értettem a kiejtését, mint pl. a páromét, pedig nincs olyan messze egymástól a két állam.

Egyébként nekem úgy tűnik egyelőre, hogy a kapcsolatunk oké ezzel az egésszel. Amikor útban hazafelé meséltem, átlagosan tűnt érdeklődőnek, ami mondjuk érdekes, mert ennél a témánál inkább a nagyfokú érdeklődést vártam volna el. Az előbb megkérdeztem, azt mondta, hogy az életem része, úgyhogy érdekli a dolog, de nekem úgy tűnik, hogy nem olyan nagyon - igaz, máskor már elég sokat beszéltünk a melóról.
Azért ha lehet, máskor nem viszem magammal, az elég fura volt nekem is ;)

Szerintem ez a havi 3 meló egészen tartható dolog, és elég is lesz. Egyrészt a kiadásaimhoz szeretnék hozzájárulni egy kicsit, másrészt egy részét amolyan apró luxusokra teszem félre - nem kell itt semmi extrára gondolni, csak esetleg gyantáztatásra vagy szemöldökszedésre (igen, olyan béna vagyok, hogy képtelen vagyok magamnak szépre megcsinálni), amik nem létfontosságúak a túléléshez, de jobban érzem magam tőlük. Egy kisebb összeget meg félreteszek, nem sokat, most egyelőre 15%-ra állítottam az arányt. Elsősorban ugyanis most nem a pénzkeresés a célom, hanem nyilván az itteni élet megszokása, és az, hogy a párommal legyek. A pénz egy részének megtakarítása mindössze egy jó szokás, amit véleményem szerint mindenkinek követnie kéne.

A bejegyzés trackback címe:

https://suisseproject.blog.hu/api/trackback/id/tr835499044

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

álomkor 2013.09.07. 16:53:56

Örülök, hogy észrevételemmel hozzájárulhattam a blog új szolgáltatásának létrejöttéhez.Aztán majd a következő címlapnál kiderül, hogy a júzerek ráéreznek-e a rendeltetésszerű használatára:)

Ivonn88 · http://suisseproject.blog.hu 2013.09.07. 16:54:43

@álomkor: én pedig köszönöm szépen a segítséget:)

noname.blogger · http://suisseproject.blog.hu/ 2013.09.07. 21:18:03

Én meg nem értem, de biztos igazatok van :)

Playman123 2013.09.08. 16:39:02

@noname.blogger: Fent a link a bloggerekről :)