(Annak, aki most kapcsolódna be: A bloggerekről - hiánypótló bejegyzés)
Na, sikerült találkoznom a harmadik amerikaival is;). Vele már vagy 3 hete leveleztünk, és végül sikerült összehozni, igaz, volt egy pont, amikor majdnem sarkon fordultam.
Az történt ugyanis, hogy már majdnem a célállomásra értem, amikor szólt, hogy át kéne tenni a randi helyszínét, merthogy egy ismerőse a saját nevére kérte a szobát, vagy mi. Megadta a címet, én meg riasztottam egy ismerősömet, hogy ugyan, nézze már meg, hol van.
Egyébként ezt az ismerőst kértem meg arra is, hogy legyen partner a szokásos biztonsági rutinomban. Vagyis: ha megérkezem, írni, hogy minden oké, plusz a hotel nevét és címét. Megadom az időpontot, hogy nagyjából mikor végzek, ha nem írnék addig, hívjon egy negyed órával később, ha nem veszem fel, újabb negyed óra múlva, ha akkor sem, szóljon a rendőrségnek.
Szóval az ismerős megírta, hogy melyik tömegközlekedési eszközzel kell menni (szerencsére azzal, amivel jöttem), aztán hogy amúgy egy km séta a megállótól... hát, annyi azért nem volt, de hihetetlenül örültem, amikor rátaláltam a... hát, inkább egy motel volt, de a szebb fajtából.
Felmentem a sráchoz, és te jó ég, MAGAS volt, állítása szerint 6 láb 6 hüvelyk. Most nézem, az 198 cm. Ehhh... és ehhez szintén elég hm, nagydarab.
Egyébként jófej volt, az első 45 percet végigdumáltuk, aztán a tárgyra tértünk. Hm, nos, az a helyzet, hogy ha valaki nagydarab, akkor igencsak nehéz felül lenni, mert gyakorlatilag ugrálnom kell az ágyon, jól ki is fáradtam. Amúgy a srác ügyes volt, iszonyú jól csókolt és a franciázás is megfelelő volt, igaz, kb 3 percig tartott.
Ami egy kicsit zavart, hogy a kelleténél kicsit többet poénkodott azon, hogy járnunk kéne, sőt, összeházasodnunk, "mert milyen király az USA-ban élni", és kicsit mintha meglepődött volna azon, hogy engem nagyjából semmi sem vonz oda. Az az igazság, hogy rá kellett jönnöm, hogy bár azt hinnénk, az amerikaiak nem annyira másmilyenek, mint az európaiak, de mégiscsak azok. Nem tudnám pontosan megfogalmazni, hogy miben, de egyrészről tényleg túl konzervatívok az én ízlésemnek (még a párom is, aki pedig úgy általában meglepően liberális gondolkodású). Másrészt... hülyén fog hangzani, de hülyét kapok a mértékegységektől :D. A fonttal már egész jól elboldogulok, meg a lábat és hüvelyket is egész jól be tudom lőni, de pl. legutóbb találkoztam egy recepttel, ami CSÉSZÉBEN számolt. Hát basszus! És az ilyen apróságok igenis számítanak, ha az ember másik országba költözik. Ráadásul a srácnak elég érthetetlen kiejtése volt, és bár tényleg sokat fejlődött az angolom - ma döbbentem rá, milyen gyorsan tudok hadarni én is, és mégis megértik -, azért elég kimerítő folyton koncentrálni.
Akárhogy is, hiába szóltam, hogy van párom, azért csak tovább viccelődött, illetve azon gondolkodott, hogy milyen lett volna, ha a középiskolában találkozunk (majdnem egykorúak vagyunk), meg hogy mit szólnának hozzám a szülei, vagy hozzá az enyémek, illetve hogy esélye se lenne megtanulni magyarul. Rákérdeztem, hogy véletlenül nem magányos-e mostanában, és igen volt a válasz. Jaj... a nehéz tényleg az ezekben a helyzetekben, hogy az illetőnek nyilván borzasztóan tetszem, én meg nem közölhetem, hogy a munkámhoz tartozik a kedvesség, és valójában hihetetlenül elviselhetetlen vagyok. Na jó, ez sokszor az életben is gondot okoz, mert én tényleg nagyon kedves vagyok mindenkihez, nem azért, mert kedvelem, hanem mert nem akarom megbántani. Kicsit sajnáltam - és egyben örültem, hogy végre van párom, így az elejét vehetem az ilyen eseteknek.
Amúgy a srác katona volt, és szeretne visszamenni a seregbe, annak ellenére, hogy volt egy elég durva "balesete" (8 hónapig kórházban volt, ezért is hízott meg). Azt mondta, hogy ha valamit szeret csinálni és jó is benne, akkor nem akarja abbahagyni, hiába veszélyes. Háááát...
Nemrég volt amúgy Magyarországon, mondta, hogy mennyire csodálkozott az alacsony árakon, illetve azon, hogy az Intercontinental körül milyen sok szolgáltató van. Ezen bevallom, én is meglepődtem, amikor először láttam.
Kb 2 és fél óra után úgy tűnt, nem lesz második kör, úgyhogy szóltam, hogy lassan megyek. Már melltartóban és nadrágban voltam, amikor megkérdezte, hogy hm, nem lehetne-e szó egy kis "blowjobról". Baromi jókor szólt... mindenesetre maradtam, mert egyébként 4 órát beszéltünk meg, de miután 45 perces késéssel érkeztem önhibámon kívül, 3-ra módosítottam. Mindenesetre, gondoltam, belefér a második egy fél órába. Bele is fért.
Aztán együtt sétáltunk majdnem végig a megállóig, mert ő egy munkatárssal találkozott, hogy elmenjenek inni. Megfordult a fejemben, hogy nem lenne rossz velük tartani, mert nincs mit csinálnom este, de végül nem kérdeztem meg, nem akartam biztatni. Amúgy is jó lenne időben ágyba kerülni.
Viszont egyrészt kimozdultam otthonról, másrészt közepesen jól éreztem magam, harmadrészt meg erre a hónapra nem tervezett plusz bevétel volt, most már bűntudat nélkül elmehetek egy kozmetikushoz:D Esküszöm, megfordult a fejemben, hogy a tervezettnél tovább maradok itt, pusztán azért, mert jól lehet keresni, de ugye a tanulmányokkal kapcsolatos kötelesség az első.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
