(Azért a cím, mert jelezni akarom, hogy kissé rinya következik, és nem zárom ki a lehetőségét, hogy ez motivált az egész post megírására. Mindazonáltal ahogy lehiggadva is gondolkodni kezdtem rajta, úgy gondolom, ennél egy kicsit talán többet jelent majd a bejegyzés)
Sokat gondolkodtam arról, hogy vajon írjak-e bejegyzést a történtekről, mert úgy nagyjából semennyire sem kapcsolódik a blog profiljához, hacsak annyiban nem, hogy valami velem történt, és én vagyok a blog szerzője:), egy tematikus blogban viszont szerintem ennyi magyarázat nem elég. Úgy is voltam vele, hogy nem érdekel, dühös vagyok, és az egyetlen felület, ahol ennek hangot adhatok, a saját blogom.
Azóta aludtam rá egyet, és úgy látom, hogy nem is annyira az számít, hogy ez az egész velem történt, mert történhetett volna bárkivel. Ami viszont szerintem nem megengedhető.
Úgy általában nem szeretek mindenféle nagy igazságokat kinyilatkoztatni pl. olyasmiben, hogy kinek hogy kéne mondjuk élnie, mert nem ismerek minden embert, és lehet, hogy ami számomra a tökéletes megoldás, számukra valami borzalmas lenne. De olyan témában sem szeretnék valamit úgy állítani, mintha a Nagy Igazságra bukkantam volna rá, amit nem ismerek annyira, amit nem gondoltam végig. Úgyhogy alább most egy vélemény fog következni, amivel lehet bátran vitatkozni, simán lehet, hogy nem úgy van, ahogy gondolom.
Nem tudom, kinek mennyire tűnt fel, de én nem törlök kommentet. Na jó, bevallom, egyszer megtörtént, mert két kommentelő teleszórta a postot olyan hozzászólásokkal, aminek az egyetlen tartalma a másik sértegetése volt. Jeleztem, hogy mostantól az ilyesmit törölni fogom, jött még egy ilyen komment, töröltem. Megjegyzem, az egyébként sértő, de valamilyen véleményt kifejező kommentet nem törlöm. Vélemény van benne, az meg nem a kommentelő hibája, hogy higgadtabban nem ment a megfogalmazás (vagy igen, majd eldönti ő maga).
Persze van olyan, hogy kiakadok a kommentektől, egy ilyen után nagyjából közöltem, hogy milyen témák azok, amikről a továbbiakban nem vagyok hajlandó vitatkozni – ettől függetlenül a blogomon ezt bárki más megteheti.
És azt hiszem, hogy ez egy egyfajta norma is számomra. Egy személyes blogra más szabályok érvényesek, hiszen az életben is megválogatjuk, hogy kiket szeretnénk meghallgatni, és kit nem. Egy tematikus blog ugyanezt nem teheti meg. Főleg egy olyan nem, ami az adott témát illetve az egyik legnépszerűbbnek számít.
Az incidens a www.livewithit.blog.hu-n történt, vagyis az asperger szindrómáról szóló blogon. Dióhéjban, saját szemszögből: rákérdeztem a nőiesség definíciójára, és próbáltam közelebb kerülni a válaszhoz. Az ok, amiért ezt tettem, az, hogy én úgy alapvetően elutasítottam a „nőies”, „nőiesség” szavakat, mert úgy gondolom, hogy a férfi és nők közti különbségek elsősorban a nevelésből adódnak, így az, hogy ma jellemzően a női eszköztár része mondjuk a gyakoribb mosolygás és nevetgélés, még nem jelenti azt, hogy ez az, ami nőies. Hm, így továbbgondolva, esetleg jelentheti, viszont ebben az esetben ott egy csomó nő, aki speciel nem nagyon használja ezeket az eszköztárakat… most akkor ők férfiasak? Nem tudom, nekem ez valahogy nem tetszik. Ráadásul a „nőies” szónak ennél sokkal kiterjedtebb a használata, és persze mindenki mást is ért rajta. Sokak szerint például ne igyam üvegből a sört, mert az se nőies.
De rendben, mondjuk együtt tudok élni a gondolattal, hogy nem használom a szót, mert úgy érzem, nem akarok önkényesen tulajdonságokat nemekhez csoportosítani. Ha azonban olyasvalaki beszél nőiesség megéléséről, aki egyébként maga is azt az elvet vallja, hogy ezek a tulajdonságok nevelés által lettek a mieink, nyilván kíváncsi leszek. Meg amúgy is, kíváncsi voltam, hátha van valami, ami tényleg mégis csak rám jellemző, mert nőnek születtem, és nem azért, mert annak neveltek (ráadásul szerintem a szűkebb környezetem nem is igazán nevelt klasszikus értelemben nőnek), legjobb ezt olyasvalakitől megtudni, akivel nem kell már lefutni a "de igenis, a nők ilyennek, a férfiak meg olyannak születtek"-kört, mert a véleményünk hasonló.
Lényegében erről szóltak a bejegyzések, érdekes beszélgetésnek tűnt. És most jöjjön a kommentekből, ami megmaradt (még mielőtt ezek is törlésre kerültek volna):
semota · http://livewithit.blog.hu 2013.10.14. 13:54:34
@Ivonn88:
mármint úgy érted, h mennyire biológiailag determinált? igazából semennyire, ezek társadalmi konstrukciók, amik elég mélyen be vannak ágyazva a társadalom szövetébe. az ember már gyerekkortól kezdve ezeket szívja magába, úgyhogy teljességgel internalizálódnak.
és hát sajnos úgy működik a társadalom, hogy a nemi szerepeknek megfelelő viselkedést elvárja, és aki nem ilyen, azt bünteti. mondjuk ha meg a nemi szerepeknek megfelelően viselkedsz, az meg más okból szívás.
Kb ez az egyetlen bejegyzés, ami valamennyire mutatja, hogy beszélgetésről volt szó. Aztán Semota hirtelen azt találta mondani, hogy én csak tettetem a hülyét, és nehogy már az Erotikus munka blog szerzője ne tudja, hogy mi a nőiesség és hogy autistáktól kérdezze meg.
Erre azt válaszoltam, hogy eszemben sem volt szórakozni, még ha a kérdéseim ostobának is hangzottak, tényleg kutatom a definíciót, és az, hogy az annak [nőiesnek] mondott dolgot tudom alkalmazni, nem jelenti, hogy magát a szót értelmezni is tudom, vagy egyetértek az ehhez társított dolgokkal (ezt lehet, hogy csak később írtam, már nem tudom). Btw anno én is gyanakodtam aspergerre, vagyis először a pszichológusom, és a bloggertársamnak is vannak aspergerre hajazó vonásai. Na meg amúgy szerintem a blogot nem csak autisták olvassák. (ezeket lehet, hogy nem mind egy kommentbe sűrítettem)
Válasz:
„semota · http://livewithit.blog.hu 2013.10.14. 21:03:55
nem csak egy aspergeres szexmunkás, de mindjárt kettő... hát ez kész. az aspergeres diplomatáknak van blogja?”
Ha jól emlékszem, ezután küldtem egy privát üzenetet is, nagyjából egy rövid kérdéssel arra irányulva, hogy ez most mi volt? Majd a válasz hiánya után egy újabbat:
„Azt hiszem, most már biztosra vehetem, hogy szándékosan negligáltad az üzenetemet. Tényleg nem igazán értem a dolgot, és azok után, hogy egészen addig válaszoltál, amíg nem csekkoltad a blogom, azt hiszem, helyes a következtetés, miszerint a további nem válaszolás oka a szexmunkás létem volt. Amiből meg a reakcióid után azt a következtetést vontam le, hogy szerinted én, mint szexmunkás, valószínűleg csak trollkodni jöttem, szórakozni rajtatok vagy ilyesmi - ami számomra kb. olyasminak tűnik, mint egy autistáról kapásból mindenféle negatívat gondolni. A feltételezésed is meglepett, hogy mondjuk egy szexmunkás nem lehet aspergeres - na jó, ez mondjuk OLYAN nagyon talán nem, mert mittudomén, lehet, hogy tényleg teljes mértékben kizárja egymást a két dolog. Egyébként szerintem TÉNYLEG nem vagyok az, mindenesetre sokminden igaz rám, de gyanítom, inkább gyermekkori hatások miatt, nem magamtól. Nem is állítottam, hogy az lennék, vagy azok lennénk, csak a gyanú merült fel bennem.
Ettől függetlenül, ahogy már korábban írtam, eszemben sem volt hülyének tettetni magam - még ha a kérdéseim ostobán is hangzottak -, és semmilyen rossz szándékom nem volt a kommentjeimmel, csak a kérdésemre szerettem volna választ kapni valaki olyantól, akinek a vélemény hasonlónak tűnik az enyémhez.
Egyébként elgondolkodtam ezen a nőiesség-dolgon, ezt írtam róla máshol:
"Azt megint nem vitatom, hogy amikor dolgozom, elég jól tudom mutogatni a "nőiességem" - ami mondjuk annyiból áll, hogy kedves vagyok, mosolygok, és tudom, hogyan segítsek, hogy a másik szexuálisan kielégüljön. De szerintem nem ez a nőiesség definíciója, már ha van ilyen. Az első két tényező mondjuk tényleg olyasmi, amit a női eszköztárakban használnak, mégse szívesen mondanám, hogy na, akkor ez az, ami nőies. Mert akkor ennyi erővel én meg férfias vagyok, mert analatikus a gondolkodásom. Az utolsó meg remélhetőleg nem nemspecifikus:).
Rövid távon ráadásul még egész jó partner is vagyok, hosszabb távon nem tudok mit kezdeni az emberekkel/ nem tudnak mit kezdeni velem."
Egyébként nekem úgy tűnik, nem csak autisták kommentelnek a blogra, egyrészt, másrészt számomra ez az egész nőiesség-dolog inkább definíció-kérdés volt, nem annyira gyakorlati útmutatás miatt kérdeztem.
Szeretném, ha válaszolnál, mert a nem válaszolás esetén úgy érzem, hogy indokolatlanul veszel semmibe, amikor erre, tudomásom szerint, nem szolgáltam rá. Az érzelmi dumákkal nem jövök, mert nem tudom, még manipulatívnak hatnának (az is megfordult a fejemben, amiről mostanában írtál, hogy sokan a bizalmadba férkőztek, hogy megfelelő felületen tudjanak támadni, még azon is elgondolkodtam, hogy talán ezért az éles válasz, hiába nem tűnik hasonlónak a dolog).
Viszont ettől függetlenül rosszul és megbántva (tudom, hüphüp) érzem magam, és ebben az esetben a hozzászólásokat, a véleményeket és talán ezt a levelet is közzéteszem. Na, ez most nagyon fenyegetősen hangzott:), nyilván nem annak szántam, és nyilván nincs is ebben semmi fenyegető, csak gondoltam, közlöm."”
Később a blogban NNB válaszolt, hogy mellesleg róla van szó, pár éve váltottak is pár levelet, ahol Semota arra a megállapításra jutott, hogy NNB valószínűleg asperger szindrómás, NNB meg arra, hogy valószínűleg nem. A vicces az, hogy pár levelet én is váltottam Semotával kb két évvel ezelőtt, és az általam leírtakra is az volt a reakció, hogy lehet ilyesmi a dologban. Szóval, ahogy NNB írta, akár még az is lehet, hogy tényleg van aspergeres szexmunkás-blog ;) (egyébként tényleg nem hinném, hogy asperger-szindrómánk lenne)
Később Semota azt írta kommentként, hogy látja, most majd jön a nyifogás, hogy biztos megvet, mert szexmunkás vagyok, pedig nem. Mindössze úgy gondolja, hogy az én álnaivitásom valamiféle játszma része, aminek ő nem kíván teret adni.
Na, itt elgondolkodtam. Egyébként is elég nehezen raktam vissza az állam, amikor az első döbbenet után leesett, hogy valamilyen oknál fogva valaki valami egészen mást feltételez a mondandómról (pedig én egyszerűen TÉNYLEG ilyen hülyéket szoktam kérdezni). Viszont amikor felmerült a játszma lehetősége, komolyan magamba fordultam: lehet, hogy tényleg valami ilyesmit csinálok? Az ember folyamatosan játszmázik, valószínűleg egy csomó helyzetben én is ezt teszem (bár meglehetősen jó vagyok a mindenféle gyerekes cselekedeteim feltárásában), és ha az az ember, akinek annyi mondandójával egyetértettem a blogon, és jobban is fogalmaz, mint én, akkor biztos valami ilyesmi van a dologban, és én itt tudtomon kívül valami nagyon csúnyát csinálok. A dolgot meg is említettem NNB-nek:
"(…) Közben azon rágom magam, hogy azt mondta, az 'álnaiv' kérdezősködésem egy játszma része, és komolyan azon agyalok, hogy talán tényleg, amire persze erősen reagált, de valójában tényleg játszma, amit csinálok? És megőrjít, hogy "biztos van valami alapja", de nem tudom, hogy mi. Az egyetlen, amire gondolni tudtam, az, hogy szándékosan olyan helyzetekbe kerülök, ami után azt mondhatom, hogy "azért bánt mindenki, mert szexmunkás vagyok". Pedig nem nagyon erőltettem ezt a vonalat, bár felvetettem az esetleges ez irányú előítéleteit, nyilván."
NNB:
"Ilyen kommentes beszélgetésekben én még nem láttam tőled játszmára
emlékeztető dolgot.
Tényleg szexmunkásként mész oda mindenhova vitázni amit szét lehetne
elemezni(ahogy az én ezen hobbimat is), de nem hiszem, hogy ez játszma
lenne.
Meg ha annak tartja akkor elég könnyű lenne megfogalmazni hogy
pontosan miféle. A konkretizálás nélkül viszont ez csak beszólás, üres
duma. És aligha véletlen, hogy nem fejtegeti tovább.
De egyébként is, még ha játszma is, miért nem lehet simán
reagálni rá, informatívan meg logikusan? Mindketten rengeteg embernek
válaszoltunk már szépen, indulatmentesen, logikusan felépítve, holott
ők egyértelműen provokáltak minket, egyértelműen igyekeztek elfogultak
maradni, stb. Alig hiszem, hogy a te hozzászólásod bosszantóbb lehet
neki, mint az övék volt számunkra.
Ha tényleg kicsit is hasonló a gondolkodásmódja a tiedéhez, meg olyan
akire fel lehetne nézni (itt a 'fel' szó eredetileg nem szerepelt, de oda akartad írni, NNB?), akkor nem így reagál. Még akkor sem, ha
félreérti, akkor sem, ha játszmának nézi. Nem?
Persze most úgy építek elméleteket hogy nem olvasom a cuccot, szóval
vagy stimmel vagy nem :)"
"(…) Egyébként az a poén, hogy oda egyértelműen nem szexmunkásként mentem oda, ő hozta fel. Még azon is gondolkodtam, mielőtt először kommenteltem, hogy csinálok oda más nicket, de úgy voltam vele, hogy minek, kit zavar ez."
Ha jól emlékszem, NNB írt arról, hogy egy szexmunkás pont, hogy átugorja azokat a részeket, amiket az ember a nőiességével használ ahhoz, hogy megszerezze a férfit. Erre Semota-nak volt valami olyan megjegyzése, hogy "ja, tök logikus, hogy az, akivel senki sem akar lefeküdni, majd úgy gondolja, hogy pénzért mégis menni fog". Itt szóltam, hogy szerintem a vita még mindig a nőiesség DEIFINíCIÓJÁN van, nem a használatán (egyébként az összes kérdésem nagyjából arra irányult, hogy az, amit nőiesnek mondanak, valóban ennyire nem-specifikus, attól függetlenül, hogy mit neveltek belénk? Valamint hogy sok definíció, amit hallottam, ráadásul mindkét nemre igaz. Nagyjából az első gúnyos mondatig eskü, abban a hitben voltam, hogy egy érdekes beszélgetést folytatunk)
Úgy az egész után komolyan csak arra tudok gondolni, hogy Semota-nak vagy a szexmunkásokkal van valami komoly baja, vagy egy szó jelentését firtató emberekkel, vagy... nem tudom. Kifogytam. Még mindig tökre nem értem az egészet.
Azóta az összes komment törölve lett, ami ide kapcsolódott, én meg ki vagyok tiltva a blogból. Azon gondolkozom, hogy mi lett volna, ha tényleg csinálok magamnak egy másik felhasználónevet, és azzal megyek kommentelni. Nem tudom.
Viszont azt hiszem, mégis kiteszem a nyilvános blogomra, afféle "nyílt levélként". Kár, hogy már nem tudom megmutatni, miket írtam a kommentekbe, hátha valaki más választ tudott volna adni, hogy mi volt álnaiv, sértő vagy játszma bennük. Mindössze a levelet tudtam megmutatni, amit már a "tetteted a hülyét"-komment után írtam, és tutibecsszóra esküt tenni, hogy a többi is hasonló hangvételű volt. Lehet nem szeretni a definíciókkal való kukacoskodásom, vagy kérdőre vonni, hogy tényleg csak ennyi lenne a célom, de az egyszerű ignorálást valami hihetetlenül sértőnek tartom. Ráadásul annak ellenére, hogy már kevésbé vagyok benne biztos, éppenséggel készülök kivizsgáltatni az aspergert. Nem véletlenül vettem fel anno a kapcsolatot Semotaval, vagy regisztráltam az Asperger fórumra (igaz, később nem nagyon aktívkodtam mindenféle okokból kifolyólag). Tekintve, hogy egyszerűen tényleg nem tudok rájönni, mi volt annyira sértő a mondandómban, hogy törléssel és tiltással kelljen reagálni, van egy olyan érzésem, hogy ez nem igazán egyedi eset, és szeretném, ha valaki, akit különböző okokból érdekel az asperger, és esetleg a blogra tévedne a későbbiekben nem járna így.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
