(Aki most kapcsolódna be: A bloggerekről - hiánypótló bejegyzés)
Nos, tegnapelőtt volt esedékes az a találka, amit már több mint két hete megbeszéltem az illetővel, igaz, kb egy hete napokig nem válaszolt, hát megkértem, hogy ugyan, jelezzen már vissza, hogy tervezhetek-e vele vagy sem. Pont azután tűnt el, hogy közöltem vele a taxiköltséget, ami meglepően magas volt, hát tényleg megfordult a fejemben, hogy nem hallok többet felőle.Viszont írt, sőt, hétfőn telefonált is. Alig értettem, amit mond, szóval azt ajánlottam, folytassuk inkább e-mailben az egyeztetést. Őszintén szólva tartottam tőle, hogy nem a vonal volt rossz, hanem az ő angolja érthetetlen, de a levelei magasabb szintű nyelvtudásról árulkodtak, mint amit egyébként végül élőben produkált.
Nagyjából fél 8 körülre beszéltük meg a találkát, de azt mondta, még pontosít, mert lehet, hogy csak később, 8-tól ér rá. Megkértem, hogy a találkozó napján este 6 előtt szóljon. A válasz az volt, hogy persze, sőt, tuti ír 6 előtt.
Nos, 18:07-kor írt, még szerencséje, hogy 18:15-ig adtam neki időt. Jó volt a 19:30, én viszont csúnyán elkéstem, 19:50-re értem csak oda... szólt, hogy amúgy csak 9-ig ér rá, szóval sűrű elnézéskérés közepette felajánlottam némi kedvezményt. Én X összeget mondtam, ő X+Y-t, majd kitett az asztalra Z mennyiségű pénzt. Gondoltam, nem állok neki kekeckedni, hogy a Z összeg nem pont X+Y+taxiköltség, mert egy csöppet így is magasabb volt, mint amennyit én ajánlottam, mindenesetre fura volt egy kicsit.
Láttam, bort iszik, hát kértem, hogy töltsön nekem is. Töltött, nekem meg kb épp annyi időm volt, hogy belekóstoljak, már meg is kérdezte, hogy kezdhetjük? Elég fura indítás...:). A szokásos koreográfián végigszaladva (csók-simogatás-orális mindenféle) elérkeztünk a szexhez. Az első x percben még jó is volt, utána viszont kissé, khm, számomra hosszúra nyúlt és kezdett kellemetlenné válni. Végül megkérdezte, hogy lehet-e hátulról, de előbb igyunk egy kis bort és beszélgessünk. Mire feltápászkodtam, ő már kortyolt egyet a saját poharából, majd készülődött a fent említett pozícióra. Komolyan, meg akartam kérdezni, hogy ez volt a borozás-beszélgetés, vagy azt most átugortuk? Mindenesetre ebben a pózban folytattuk, aztán misszionáriusban. Megkérdezte, hogy én mennyire közel vagyok az orgazmushoz, közöltem, hogy ez számomra bonyolult téma, és leginkább csak a párommal megy. Azt is kérdezte párszor, hogy jó-e úgy, ahogy csinálja. Nos, az a helyzet, hogy jó sok esetben nem igazán találta meg a csiklót sem, szóval nem igazán volt kedvem tanítgatni. Meg az az igazság, hogy erre a típusú kérdésre nem válaszolok annyira szívesen, jobb szeretem, ha valaki felajánl opciókat, úgymint lassabban, gyorsabban, gyengédebben vagy erősebben. Általában én is ezt csinálom, mert nem hinném, hogy ha feltenném ezt a kérdést, bármikor az lenne rá a válasz, hogy nem, valami tök mást kéne csinálnom. Mondjuk lehet, hogy rosszul látom.
Mindenesetre egészen a végéig meg voltam róla győződve, hogy az az ember, aki pontosan addig akar velem szexelni, ameddig időnk van, és azért lassít közben folyamatosan. Aztán végül nem is ment el, azt mondta, ha én nem megyek el, ő sem akar. Szóval, így már kicsit érthetőbb. Viszont azon gondolkodtam, hogy más lányoknál - megkérdeztem, rendszeres vendég - is ezt csinálja-e, vagy más lányok inkább megjátsszák az orgazmust (esetleg valóban van nekik).
Már a leveleiben nagyon kihangsúlyozta, hogy ő mennyire izgatott, hogy találkozhat velem, remélem, én is hasonlóan érzek, illetve élőben, hogy fontos számára, hogy kedveljem és akarjak vele találkozni. Hát, az az igazság, hogy ez szerintem, hogy is mondjam... kissé irreális elvárás. Ugyanis hiába váltok valakivel pár levelet, nem fogom alig várni, hogy végre találkozzunk. Lehet, hogy miután találkoztunk, megkedvelem, de semmiképpen sem előtte, és persze az sem garantált, hogy találkozás után kedvelni fogom. És baromira utálom, ha valaki ilyesmit mond, mert úgy érzem, hazugságra vagyok kényszerítve, hiszen a teljesen őszinte válaszom az lenne, hogy nem, nem igazán kedveltem meg. Az apró jelekből úgy érzem, a figyelmessége megjátszott és amit azért tesz, hogy nekem jó legyen, azt addig teszi, amíg az elsősorban neki is jó. Ezzel persze nincs gond, csak akkor ne tessék elvárni, hogy szimpatikus legyen nekem - és semmilyen, de semmilyen esetben ne tessék jelezni, hogy mennyire fontos, hogy én is kedveljem. Hosszabb távon úgyis kiderül, rövid távon meg nem tud az ember rendes választ adni (legalábbis én nem. Kíváncsi vagyok NNB véleményére).
A figyelmességről eszembe jutott egy ma történt példa: NNB és az egyik közös vendégünk meglátogatott tegnap (inkább NNB vendége, hiszen vele kb tízszer annyi időt tölt, de mi is elég rendszeresen találkozunk, már több mint két és fél éve), és a ma délutánt is együtt töltöttük. A program NNB ötlete volt, ami nem jelenti azt, hogy a vendégünk ne élvezte volna, de lehet, hogy neki lett volna más ötlete a nap eltöltésére, amit esetleg jobban élvezett volna, számára mégis az volt a fontos, hogy a programot NNB élvezze. Ez persze egy nem mindennapos eset, viszont jó példa arra, hogy mi számít figyelmességnek.
Egyébként 9-kor szólt, hogy szeretne hosszabbítani, ha lehet, és az utolsó húsz percben tényleg boroztunk és beszélgettünk. Helyesebben mondva, inkább ő beszélt, az én mondandómra úgy annyira nem is reagált. Bevallom, valami hihetetlenül unatkoztam, mert valami nagyon egyszerű kis dolgot mesélt nagyon egyszerű (és nagyon érthetetlen kiejtésű) angollal. Úgyhogy 21:20-kor szóltam, hogy izé, akkor én most lassan megyek, viszont így, hogy maradtam, az ár is magasabb valamennyivel. Az asztalon nagyobb címletű bankjegyek sorakoztak, úgyhogy szóltam, hogy tudok visszaadni, ha kéne. Megkérdezte, hogy ha ír, fogok-e válaszolni, természetesen igent mondtam, erre ideadta a pénzt, visszajárót nem kérve.
Magában a találkozóban nem volt semmi különlegesen érdekes, viszont meglehetősen kellemetlenné tette a tény, hogy úgy éreztem, hazudnom kell.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Az utolsó 100 komment: