Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

(NNB kommentjeivel)

Amióta szexmunkásként dolgozom, elég sokat vitáztam a témáról különböző fórumokon. Jól emlékszem az első hosszabb vitázgatásra: abból indult ki, hogy szegény én, vajon stricim is van-e, majd azzal folytatódott, hogy valószínűleg nem is vagyok igazi szexmunkás. Néhányszor felmerült a Stockholm-szindróma is, amit annyira mondjuk nem értek , tekintve, hogy sosem volt stricim <a munkád a fogvatartód :P>, de azt elég sokszor megállapították, hogy nem vagyok normális, valami komoly baj biztosan van velem. A legjobb, amit valaha elértem, az volt, hogy látják, én jól érzem így magam, de egy vagyok az ötezerből, nagyon ritka az esetem. <tiszta sor, ezt a statisztikát az tudhatja a legjobban aki egy prostit sem látott még közelről, illetve arról az egyről akit mégis, csípőből közli, hogy tutira kivétel>
Később leginkább a „hülye kurva”-kategóriába sorolható megjegyzéseket kaptam, amolyan „nem szégyelled magad, amiért ilyen erkölcsi nulla vagy”-típusúakat <az erkölcsi nullák nem szokták szégyelleni magukat, attól azok, amik :P> . Anno volt szerencsém beleolvasni Borai Ákos Prostitúció c. könyvébe, ahol volt egy remek idézet arról, hogy a prostituált egyrészt az, aki a kapcsolataiban rabszolga lesz, másrészt övé a bűnbak szerepe is. Én ezt arra módosítanám, hogy egyrészt az szexmunkásokra szokás egytől egyig áldozatként tekinteni, másrészt viszont valóban, ő a „rossz”. Egyvalami viszont nem történik meg: egyrészt, hogy szexmunkásokat megkérdezzenek, másrészt, hogy amit a szexmunkás mond, azt el is higgyék.<jaja, vagy rossz, vagy hülye> Kézzel-lábbal tiltakozhatok, hogy ez nekem oké, én leszek az utolsó, akit meghallgatnak. Vicces volt, hogy NNB elől többször is szabályosan elmenekültek egy-egy vita után a szakértők, pedig mondjuk alkalmuk lett volna meghallgatni egy másik véleményt is (főleg, ha figyelembe vesszük, hogy az adataik általában utcai prostitúción alapulnak, azon belül is leginkább a rendőrséghez, szociális munkáshoz került eseteken).

Nyilvános vitákról vagy előadásokról van szó, kis közönséggel. Az anti-prostitúció álláspontját képviselő felek vészesen alultájékozottnak tűntek, akkoriban még naiv voltam, gondoltam, beszállok kutatási anyagnak, legalább utólag. Megdöbbentő volt a hárításözön, amit lenyomtak... ha én tényleg egy társadalmi csoport érdekeit próbálnám képviselni, legalább egy-két tagjával megpróbálnék beszélgetni az adott csoportnak. De inkább pár százzal. Ehhez képest tipikusan én voltam az első prosti, akivel valaha beszéltek, és nem látszott rajtuk a kitörő lelkesedés a lehetőségtől...

Van ez a hülye liberális felfogásom, ami azt mondja, hogy ne szóljak bele mások életébe, amíg azzal másokat nem bántanak. Valamiért úgy gondolom, hogy az az ember, aki elvileg cselekvőképesnek van nyilvánítva, annak jogában áll eldöntenie, hogy mit csináljon. Sokszor itt jött be az „és akkor engedjük meg, hogy eladja a veséjét?”-kérdés, amit csak azért nem értek, mert a szexmunkának nincs olyan egyértelmű egészségügyi következménye, mint az egy vesével való létnek. (utánanézni, hogy tényleg van-e, vagy csak a vesenélküliségnek) Ha jól tudom, a fél vese elvesztésének van egészségügyi következménye. Amúgy szerintem egy cselekvőképes ember jogosult az öngyilkosságra is, vagy akár eladhatja a testét kutyakajának, ha van, aki megveszi. Az egy vesével való élésnek az egyetlen, társadalomra tartozó következménye az az ez által igénybe vett extra egészségügyi ellátás, ezesetben jogosan kötelezhető a veséjét eladó illető az extra költségei saját forrásból való fedezésére.

És épp ez az, amiért egyrészt jogtalannak, másrészt hiábavalónak tartom a jelenlegi hadakozást. Ha az utcán álló lány azt mondja, hogy az a férfi nem a stricije, hanem az élettársa, nem nagyon lehet mit tenni, pedig lehet, hogy a lányt megfélemlítik, vagy „csak” érzelmi függésben él. Ha nincs prostitúció, az a lány akkor is meg lesz félemlítve, vagy érzelmi függésben fog élni, csak másik formában. Inkább ezzel kéne valamit kezdeni.

Annak, hogy valaki a szexmunkát választja, rengeteg oka lehet, és persze nem biztos, hogy nem befolyásolták az embert az őt érő negatív hatások. Én például gyerekkoromban meglehetősen sokszor voltam kiközösítve, így azt hiszem, az átlagnál több figyelemmel és megértéssel fordulok a hasonló kiközösített egyének vagy csoportok felé. Szeretem megérteni azokat, akik „mások”, és én magam is szívesen kerülök „más”-nak nyilvánított csoportokba. Most kapásból akár azt is mondanám, hogy szívesen kerülök a „nem értenek meg minket”-pozícióba, és többek között ezért is volt vonzó számomra a szexmunka. Ráadásul új, ismeretlen, titokzatos, még szép, hogy fel akartam fedezni. Ha teljesen elfogadottá válna, lehet, hogy már nem is érdekelne:), ez azonban nem változtat sem azon, hogy alapvetően elégedett vagyok vele, sem azon, hogy eddig nem nagyon vettem észre negatív hatást sem én, sem az ismerettségi köröm (van egyébként, de az speciel pont csak a munkámra hat negatívan), és azon sem, hogy ha nincs a szexmunka, találok más "eltérő" csoportot. Mert ilyen a személyiségem. A jó hír az, hogy nem vagyok addiktív alkat,és semmilyen mentális betegséggel sem rendelkezem:)

Ez én vagyok, azt viszont nem tudom, hogy a kollégáim mit mondanának, mit neveznének meg okként. Viszont az életembe való durva belegázolásnak érezném, ha a választásomat azért korlátoznák, mert én ugyan állítok valamit, de amit én állítok, az biztos nem igaz, mert mások jobban tudják.

Nekem is egy csomó okom van, és van, ami gyerekkori negatív élményekből fakad. Az egyik az, hogy elég sokáig elég furán neveltek, elzárva a többi gyerektől, plusz nagyon elkényeztettek. Ennek az lett a következménye hogy utána már szinte egyáltalán nem találtam barátokat. Ebben bejátszhatott az is persze, hogy alapból sem mozognék jól közösségben. Szóval a vége az lett, hogy kamaszkoromban egyértelműnek tűnt számomra, hogy senkit nem érdeklek hiszen nincsenek barátaim, se senki pasi aki akarna tőlem valamit, plusz az, hogy abszolút nem értem az embereket, nem tudom, hogy kell velük viselkedni. Az egyetemen már került néhány pasi és egy db barátszerűség is, de a tapasztalat belém vésődött, plusz még mindig nem tudtam, hogy kell/lehet viselkedni az emberekkel.  A meló  valamiféle elismerés érzetét keltette (hiszen pasik pénzt adtak érte hogy velük legyek, ráadásul agyondicsértek), ami  még akkor is jól esett, hogy tudtam, voltaképp semmi nem kell ahhoz hogy ezt a pénzt megkeressem. Ennek kompenzálásaként igyekeztem minél ügyesebb lenni benne, hogy ne "csak a testemért" kapjam a pénzt, hanem olyan tevékenységért, amiben jobb vagyok mint mások.  A másik pedig, amiben még ennél is többet adott a meló, az az emberek megismerése, a velük való viselkedésen való kísérletezés. Beszélgetés teljesen vegyes fajta idegenekkel, barátkozás, társalgás mederben tartása, viszony mederben tartása. Valaki megnevettetése, kitapasztalása, hogy mi az, ami jópofa és mi az, ami már inkább fura, szintén lebontva embertípusokra, kapcsolat felépítettségi szintjére. Kulturális alapok, etikett elsajátítása. Önkontroll elsajátítása, ennek tekintetében, hogy mikor mondhatom a véleményemet és mikor érdemes inkább diplomatikusnak lennem. Milyen következményekkel jár az, ha mégsem vagyok diplomatikus. Úgy általában, jósolás apró jelekből. Semmi extra, az emberek jelentős része ezt 15 éves korára nagyrészt elsajátítja. Nekem viszont nagy szükségem volt erre, mert magamtól csak nem megy a haverkodás meg a társasági élet, de igényem sincs rá, így semmi nem hajt, hogy mégis megtanuljam. A meló viszont ideális homokozó, akármit csinálok, a maximum annyi lehet, hogy hülyének néz valaki akivel soha többé nem találkozom és aki helyére kerül más. Persze még így is sok a hiányosságom, mert ezekben a kapcsolatokban sokkal kevesebb a mindenféle ellenirányú áramlat, egyenes a célja, egyenes, hogy ez a cél mikor teljesül, ráadásul egyszerre csak egy emberrel találkozom, nincs csoportdinamika. De még így is sokat segített.
Most már nem segít annyira sokat, kimaxoltam a dolgot, viszont még mindig elszórakoztat, általában érdekes, gyakran kellemes, mellesleg jól fizet. Előrelépési lehetőség ugyan nincs benne, de amíg nincs valami igazán jó egyéb lehetőség (vagy amiből kisülhet valami igazán jó hosszú távon) addig teljesen jó, addig meg marad időm egyéb dolgokra is mellette.

Az egyik kedvenc témám a „hogyan tudsz másokkal pénzért lefeküdni”- kérdése, hiszen ha nem értem, miért rossz dolog pénzért szexelni, komoly gondok vannak velem, mert a szex intim dolog, amit az ember csak azzal csinál, akit szeret, de legalábbis pusztán élvezetből. Ráadásul aki szerint pénzért szexelni ugyanaz, mint pénz nélkül, az sültbolond.
Leszögezném, pénzért szexelni valóban nem ugyanaz, mint pénz nélkül, de ez úgy általában igaz elég sokmindenre. Random példa: én szeretek írni. De ha valaki megmondaná nekem, hogy éppen mikor írjak, miről írjak, esetleg milyen stílusban, na, annak mondjuk nem örülnék. Vagyis, valószínűleg élvezném úgy az esetek egyharmadában, a maradékban meg nem annyira, de kapnék fizetést érte, ami tökjó. Kár, hogy egyrészt nem vagyok valami jó író, másrészt meg annyira nem is fizet jól, és sokkal nagyobb stresszként élném meg, mint a szexmunkát.

Tényleg fura ez a hozzáállás. Szerintem még egyetlen szexmunkás csaj sem állította, soha, hogy számára pénzért szexelni olyan, mint privátban. Ez az állítás kizárólag a külsősök fejében él, ez az egyik kedves szalmabáb, amit pofozgatni szeretnek. Közben józan paraszti ésszel belegondolva is egyenes, hogy pénzért csinálni valamit még akkor is más, ha az embernek a hobbijából lett a munkája. Rejtély, hogy miért rángatják mégis elő ennyiszer ezt az érvet.


Egyszer olvastam egy szösszenetet egy antropológustól (kérésére előkeresem), ahol az utcán dolgozó szexmunkások válaszaiból kirajzolódott a "jó prosti" és a "rossz prosti". Az előbbibe többek között beletartozott az is, hogy nem élvezi munka közben a szexet. Na persze fogalmam sincs, hogy ez mennyire igaz a többség hozzáállására.

(Az egyik legnagyobb félelmem, hogy a későbbi szakmámban csak olyan munkát találok majd, ami nagyon nem passzol hozzám, vagy ami passzolna, borzalmasan fog fizetni. Na, ott valószínűleg sokkal kisebb hányadát élvezném, sokkal kevesebb pénzért, brrrr, alig várom [na jó, azért próbálok terelődni a saját irányomba, egyelőre szakdolgozat témaválasztás formájában])

Az intimitást szubjektív fogalomnak érzem, és kb annyira tiszte bárkinek megmondani, hogy én mit tarthatok intimnek és mit nem, mint hogy melyik fogkrémet válasszam. Én például ha nem muszáj, nem eszem emberek előtt, mert baromira kellemetlennek érzem, és amúgy is sokkal szívesebben fekszem az ágyamban evés közben valami jó kis videót nézve,miközben ehetek annyira gusztustalanul, amennyire akarok. Ha valaki közölné velem, hogy márpedig nekem élveznem kéne, hogy mások társaságában eszem, elég csúnyán néznék rá. Viszont ha valaki közel áll hozzám, azt onnan tudhatja, hogy mellettem fekszik, miközben éppen gusztustalanul eszem és valami videót nézek a laptopomon ;)

Természetesen más a párommal együtt lenni, egyrészt azért, mert ha épp nincs kedvem, akkor nincs szex, másrészt mert sokkal jobban vonzódom hozzá, mint bárki máshoz, és mert hozzá, ha lehet, olyan közel szeretnék lenni, amennyire csak lehet.

 
Klasszikus kijelentés,  hogy te nem tudod, mi az intimitás vagy a párkapcsolat, különben nem gondolnád hogy neked van olyan. Az érvelés kb azon alapul, hogy mert ezt csinálod, tehát nem lehet. Szerintem meg annak, aki ezt állítja, seggfogalma nincs arról, hogy egy ilyen melóval mit lehet és mit nem. Nem azért, mert hülye (másért, másban tartom hülyének), hanem mert nincs elég információja. Max arra következtethet, hogy neki milyen érzés lenne ezt csinálni, de még az sem egyértelműen igaz. Például mielőtt elkezdtem, nekem is volt véleményem arról, hogy rám hogyan hatna, és nagyon nem volt igazam. Viszont nekem van előnyöm az ilyen külsős vélekedőkkel szemben: én voltam nem-prosti is, ő meg soha nem volt prosti. Triviális, hogy több a rálátásom.
A konkrét intimitás/nem intimitás témában pedig nagyjából ugyanaz van, mint általánosságban: a kritizáló nem tudhatja, hogy ténylegesen mi zajlik a te fejedben. Következtethetne bizonyos jelekből és az már egészen vitaképes lenne, de eddig általában nem jut el egy ilyen beszélgetés, mivel a véleményezőnek semmi igénye nincs információkra, elegendő neki a fejében élő sztereotípiahalmaz.  Innentől viszont csak vaktában hajigálózás az egész, nem rólad szól, hanem a kritizáló egójáról.  Fényezgeti azzal, hogy bibi neki van, neked meg nincs, fényezgeti azzal, hogy ő a Nagy Okos, aki megmenti a kis hülyét. Fényezgeti azzal, hogy ugyan egy vitában lenyomtad, több érve nincs, de azért neki csakazértis igaza van, mert ő tudja. Annyira tipikus...

Egyébként ezen az intimitás-dolgon elég sokat gondolkodtam, először is beütöttem a google-be, hogy pontosan mit is jelent, és ezt dobta ki: bizalmas, meghitt, bensőséges. Az egyik kolleginám egyszer megemlítette tök más kontextusban, hogy a szexmunka egy intim helyzetet teremt, és ha belegondolok, elég sokszor érzi az ember az egészet bizalmasnak vagy hm, amennyiben jól érzem a szó jelentését, bensőségesnek, főleg úgy egy óra után. Eléggé meg tudja teremteni ez a munka az érzést. Ezzel mondjuk nem tudom, mit akartam pontosan kifejezni, csak gondoltam, megemlítem:D, lehet, hogy törölni kéne az egészből.

Mostanában, ahogy folyamatosan gondolkodtam a témán, néha arra gondolok, hogy talán az, ahogy az olvasottak alapján a többség elképzeli az életemet, annak nem sok köze van a valósághoz. Ez kicsit olyan, mint amikor olvasom valakinek a blogját, ami többségében a szexről szól, és ha találkoznék vele, biztosan meglepődnék, hogy ezen kívül nyilván van más tevékenysége, érdeklődési köre:) (vagy csak tevékenysége, de akárhogy is, a nap 24 óráját nem szexszel, vagy erről való írással tölti).

Elég gyakran veszem alapértelmezettnek, ahogyan én gondolkodom, illetve feltételezem, hogy mindenki pontosan ismeri az életem főbb körülményeit, úgy, ahogy én (ez mellesleg egy olyan tulajdonság, amit általában kb hatéves korára kinő az ember:P), szóval igen nehezen tippelgetek, hogy mégis milyennek lát az átlag olvasó. De néhány hozzászólás, és általános vélekedés alapján nagyjából talán ez lehet a kép: egy huszonéves lány, aki aki egyetemre jár, valószínűleg büfészak és különösebben nem is hajtja magát, és az egész egyetem-dolog amúgy is csak valami, amivel áltatja magát, hiszen úgysem lesz képes abbahagyni a munkáját: nem fogja tudni feldolgozni a tényt, hogy egy másik munkával mennyivel kevesebbet keresne, és amúgy is, a szexmunka a könnyebb út. A napjait többek között semmittevéssel tölti, és meglehetősen sokat foglalkozik a külsejével. Általánosságban nem szeretem, ha az emberek olyasmit is feltételeznek a másikról, amikre még csak nem is utalt soha (persze személyes véleményként elfogadható, mindenki kialakít a másikról egy képet, a hézagokat saját maga tölti ki, de jó lenne, ha ilyenkor nem felejtené el, hogy a fejében élő kép és a valóság különbözhet, a feltételezések egy vitában még nem válnak tényekké.)

A bejegyzés trackback címe:

https://suisseproject.blog.hu/api/trackback/id/tr455599653

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hátrányos helyzetű kaviár 2013.11.09. 18:47:21

Huhh, csajok! Hát ez kiszakadt belőletek! ;)

Hátrányos helyzetű kaviár 2013.11.09. 23:33:38

@Ivonn88: Hm, hát amolyan, na most már hagyjatok békén a sok hülye és felesleges kérdéssel és b.szogatással! Nesztek!
Nincs ezzel baj. Kell néha ;)

Hátrányos helyzetű kaviár 2013.11.09. 23:38:33

Khm, különben éppen most a "vatikan.blog.hu" szerepel az oldalsó blogajánlóban. Tudom, random meg minden, de akkor is...
Funny :D

Ivonn88 · http://suisseproject.blog.hu 2013.11.10. 09:21:14

@Hátrányos helyzetű kaviár: néha önismétlésnek érzem, de az is igaz, hogy sokmindenre ugyan válaszolni szoktunk kommentben vagy válaszoltunk más fórumon évekkel ezelőtt, bejegyzésben azonban nem szerepelt. Jó, ha valahol össze van gyűjtve a véleményünk:)

álomkor 2013.11.14. 12:18:30

"egy huszonéves lány, aki aki egyetemre jár, valószínűleg büfészak és különösebben nem is hajtja magát, és az egész egyetem-dolog amúgy is csak valami, amivel áltatja magát, hiszen úgysem lesz képes abbahagyni a munkáját: nem fogja tudni feldolgozni a tényt, hogy egy másik munkával mennyivel kevesebbet keresne, és amúgy is, a szexmunka a könnyebb út. A napjait többek között semmittevéssel tölti, és meglehetősen sokat foglalkozik a külsejével"

Az kimaradt, hogy mindehhez még rendkívül önelégült és nagyképű is - de egyébként kb. stimmel a kép:) Viszont még ez is jobb, mint amikor megállapították, hogy te ugyanaz a középkorú férfi vagy, aki a kurvavagyok blogot írja.

Ivonn88 · http://suisseproject.blog.hu 2013.11.14. 17:23:13

@álomkor: azért, mert ez utóbbi kettő még igaz is ;)

noname.blogger · http://suisseproject.blog.hu/ 2013.11.15. 18:22:44

@álomkor: LoL...Én is ugyanaz a középkorú férfi vagyok?
Azért érdekelne egy érvelés mellette :) Gondolom olyasmi hogy egy nő nem gondolkodhat így.