Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 évesA belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
A mai embert kb, hm, másfél éve ismerem, tavaly tavasz és ősz között elég sokszor találkoztunk, aztán eltűnt egy fél évre, mint kiderült, barátnője volt. Érdekes, hogy akkoriban nem kedveltem annyira, de mostanában - úgy kb idén június óta - mindig örülök, ha találkozunk, és fogalmam sincs, hogy mi változott, gondolom, én. Korábban csak azt vettem észre, hogy mennyire szidja Magyarországot, vagy hogy mennyire sztereotipikus a gondolkodása. Ezek persze még most is megvannak, de emellett azt is megfigyeltem, hogy érdeklődő, okos és vicces - ez utóbbiban azt bírom a legjobban, hogy még ha épp nem is értem elsőre, hogy mit mond, tudom, hogy valami humorosnak szánta, mert mosolyog rajta. Ebben kicsit olyan, mint én:).
Szintén mai rácsodálkozás, hogy nagyon szeretem, ha a testfelületeink érintkeznek egy másik emberrel - igaz, erre már korábban is rájöttem. Azért érdekes a dolog, mert én nem nagyon érintek meg senkit csak úgy, és azt sem szeretem, ha ezt mások teszik, és csak a legközelebbi hozzátartozóimat szeretem pl. megölelni, de azt sem szeretem annyira (viszont legtöbbször inkább semleges, mint rossz, nagyon ritkán esik tényleg jól), viszont a fenti mégis jó. (Ölelés meg érintés helyett pl. azt is szeretem, amikor az ember hozzá közel álló emberekkel passzívan érintkezik, mondjuk átvetik a lábukat a másik lábán vagy ilyesmi)
Amit viszont meg kéne tanulnom, az az, hogy egyrészt ne akarjak mindenáron vitatkozni, másrészt hogy ne homályosítsa el a gondolkodásomat a vitánál az, hogy milyen negatívumot vettem nála észre. Példa: szerinte vannak az érzelmes meg a racionális emberek, és ő az utóbbi, vagy vannak a magyarok meg ő, és ezeket a kategóriákat nagyon mereven tartja, mindenkire igaznak véli, amit ő egyéneknél tapasztalt, és persze mindennek az a vége, hogy van az ő véleménye és a helytelen. Én meg, ha vitatkozunk, nem csak arra gondolok, mint általában, hogy na, ezt a vitát nekem meg kell nyernem, hanem arra is, hogy ahogy csak lehet, le akarom rombolni ezt a merev kategorizálást. Vagy pl. van egy véleménye arról, hogy ő milyen, én meg úgy gondolom, hogy nem egészen olyan, és a vitán keresztül ezt is be akarom bizonyítani. Nem csak hogy hülyeség, hiszen a másik sosem fogja azt mondani magának, hogy "hoppá, én azt hittem, hogy a gondolkodásom tök logikus, erre tessék, logikai hibát vétettem és észre se vettem", hanem azért is, mert egy újabb tényező, ami miatt nem csak hogy a győzelemért vitázom a jobb megértés helyett, de még hibákat is véthetek, ha ezekre koncentrálok. Na meg az sem túl jó, hogy egy idő után éreztem, hogy ha most jobban belemegyünk, akkor az egész este erről fog szólni, ő meg gondolom, ennek annyira nem örülne.
A szex elég rövidre sikerült, amit bántam is meg nem is. Igazából eléggé vonz az ember, és hasonlóak az elképzeléseink, de mégsem teljesen egyeznek, és vannak olyan megmozdulásai, amik számomra csökkentik az élvezet mértékét. Ma mondjuk azért többet is el tudtam volna viselni.
Viszont olyan fura, hogy ugyan mindig mondta, hogy ő a legtöbb embert unalmasnak találja és hogy nem is nagyon szeret folyamatosan emberekkel lenni, valahogy sosem láttam ilyen embernek, egyszerűen azért, mert velem kedves, nyitott, mosolygós, beszélgetős. Miközben én is kedves, nyitott, mosolygós és beszélgetős vagyok, ennek ellenére én is unalmasnak találom a legtöbb embert és szeretek egyedül lenni. Tényleg nem értem, hogy miért pont ma jöttem rá, hogy a fentiek nem zárják ki egymást, talán azért, mert magammal kapcsolatban is mostanában jövök rá, hogy ezek egymásnak nem ellentmondó tulajdonságok.
Hazafelé az általa ajánlott taxitársasággal mentem, "ha már úgyis mindegyik egy árban van, válasszam a legjobbat", merthogy itt a vezetők milyen normálisak. Hát, nem tudom, lehet, hogy az volt a gond, hogy megszólaltam. A taxisok számomra baromi érdekesek, vagyis pontosabban a viselkedésük az, szívesen figyelem őket, ahogy pl. a kozmetikusokat, fodrászokat is. Mindig érdekelt, hogy vajon mennyire találom el, hogy éppen akarnak-e beszélgetni vagy sem - sokáig kötelező jelleggel mindenhol beszélgetést kezdeményeztem, mert azt hittem, hogy ők ezt igénylik - azt láttam magam körül, hogy mindig mindenki beszélget -, aztán belegondoltam, hogy nem olyan biztos ez. Na meg számomra is kényelmes inkább nem beszélgetni, szóval mostanában az utazásaim nagyrészében kukán ülök, és értékelem, ha a másik nem erőlteti a dolgot. Közben meg utálom, hogy tőlem függ a dolog, és hogy néha úgy érzem, csak azért hallgat/beszél a másik, mert én hallgatok/beszélek. Na mindegy, végülis félúton megkérdeztem, hogy szerinte jobb-e vagy rosszabb a mostani fix ár, és hogy ez tényleg fix-e, emelni sem lehet-e rajta. És ebből lett egy kisebb vita, amiben meglehetősen visszafogtam magam, és elhatároztam, hogy soha többet nem beszélgetek taxisokkal, mert időjárásról nincs kedvem csevegni, egy téma megvitatásához meg nem jó olyan random embert választani, akinek közben haza kell vinnie és nem hagyhat ott, ha nagyon elege lenne belőlem. Mindenesetre most azon gondolkozom, hogy a vendég szerint mitől jó egy taxitársaság. Egyáltalán, az emberek szerint mitől jó egy taxitársaság? Nekem eddig csak az ár volt a szempont, meg hogy 15 percen belül kijöjjenek, most már kb csak az számít, hogy minél gyorsabbak legyenek és semmi más.
(Egyébként a legvicccesebb élményem taxissal kapcsolatban az volt, amikor végigbeszélgettük az utat, és emlékszem, kifejezetten untam az egész beszélgetést. Ő meg a végén megszólalt, hogy mennyire jó volt beszélgetni velem, és hogy ez most milyen jólesett neki:O. Én meg olyan hülyén éreztem magam, hogy vazzeg, én meg halálra untam magam, és még fizettem is az élményért!)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.