Ivonn javasolta, hogy írhatnék én is, és hát igaza van, miért ne tenném?
Kezdeném a legelején. Nem származom valami gazdag családból. Sosem volt rossz dolgom, csak azt untam nagyon, hogy nincs egy vasam sem soha. Például ha otthonról nem vittem semmit, akkor az iskolában nem tudtam enni – nyilván gimnázium -, vagy hasonlók. Ez tényleg nem a világ vége, de szerintem nehéz átérezni – már nekem is nehéz -, hogy milyen az, amikor egy forintod sincs.
Aztán, ahogy kezdtem korba illeni, jöttek a diákmunkák, de úgy tűnik, hogy ez nem az én világom, mondom ezt úgy egy tucat hiábavaló próbálkozás után. Valami baj lehet velem, és van erről egy elméletem, de erről majd később (vagy soha). Mindegy, a szalagavatómat ki tudtam fizetni ilyenekből, aztán amikor továbbtanultam, akkor kezdtem el igazából ezzel foglalkozni.
Még a diákmunkakeresős korszakban elkeseredésemben elmentem egy masszázsszalonba, aztán persze visszatáncoltam, de kicsit később arra gondoltam, hogy ez nem is olyan rossz – szexben nem gondolkodtam -, csak az tűnt fel, hogy a leadó egy kicsit magas a megkeresett összeghez képest (40%). Ez a kicsit később egyébként pont az az időszak, amikor elkezdtem egy ilyen témával foglalkozó blogot olvasni.
Szóval eleinte masszázst csináltam, aztán az első vendég után kibővítettem a listát. Igazából ennek kicsit prózai oka volt, egyrészt úgy voltam vele, hogy sehogy (már úgy értem, nem taszított a dolog), másrészt meg így szerintem sokkal egyszerűbb kielégíteni valakit. :) Khm. Az annyira nem vonzott, hogy így több pénzt kereshetek, mert a két szolgáltatás között nincs nagy különbség árban, viszont arra számítottam, hogy a kereslet így talán nagyobb lesz.
Innentől kezdve meg ugye tudtam reggelit venni magamnak, normálisabb ruhákat, stb. Csak ugye ezzel a munkával az az egyik gond, hogy nem nagyon mesélheted el a családodnak, és ha észreveszik, hogy több pénzt költesz, mint amennyinek lennie kéne, akkor úgy érezheted magad, mintha a NAV szállt volna rád. Ez ugye egy eleve nem túl jó módú családban szembetűnőbb, mert hogy tudsz olyan cipőt venni hirtelen, ami az ő havi fizetésének a negyedébe kerül? Szóval én azért igyekszem visszafogni magam.
Azóta már ugye sokféleképpen dolgoztam, házhozjárósan, lakáson, külföldön (innen van a blog címe), naponta többet, havonta kevesebbet, szóval elég sok minden volt már. A blogíró lányokhoz képest annyiban különbözöm, hogy nekem inkább magyar vendégeim vannak és voltak. Egyébként most egy ideje nem dolgozom, előtte felhalmoztam egy akkora összeget, hogy egy évig kényelmesen élhetek belőle. Ha ismerős vendég keres, akkor találkozom vele, de nem hirdetek sehol. Ez a két oka annak, hogy konkrét esetleírásaim nem voltak, és nem is lesznek.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
