Van egy olyan érzésem, hogy a mostani bejegyzést a nem túl figyelmes olvasó félre fogja érteni, de ettől függetlenül megírom. Szóval megvolt életem első bdsm-melója. Oké, ha belegondolok, tulajdonképpen ilyen a párommal volt először, amikor megismerkedtünk, viszont az a különbség, hogy akkoriban még nem sok mindent tudtam erről az egészről, így tulajdonképpen ő vezetett bele szépen lassan. Ehhez képest most úgy gondoltam, hogy ismerem magamat - nos, ehhez képest azt hiszem, csalódtam. (báááár ebben nem vagyok 100%-ig biztos)
Mielőtt találkoztunk, váltottunk egypár levelet, többek között egy kitöltött listát azokról a dolgokról, amiket engedünk, netán szeretünk is, vagy semmi esetre sem vagyok hajlandóak ilyesmit csinálni. Ezek után kitalált egy szerepjátékot, és ahhoz kellett felkészülnöm. A sztori szerint egy cégnél kémkedem - elmondhatnám bővebben is, egy 60-as években futott sorozatot dolgoz fel a sztori, de végülis tökmindegy. A lényeg az volt, hogy ő rájött, hogy én elloptam valamilyen adatokat, és ezzel kapcsolatban vallatott.
Amikor találkoztunk és bevezettem a szobába, megkérdezte, hogy nem túloztam vagy állítottam valótlanságot a listában, amire nemet mondtam - mert úgy is gondoltam. Nos, erre nagyon-nagyon hirtelen kaptam 3-4 pofont, ami valami hihetetlenül fájt, és teljesen megzavarodtam. Utólag lehet, hogy nem is volt annyira fájdalmas, de borzasztóan meglepett. Aztán szigorú hangon közölte, hogy milyen pózba álljak, és hogy megbüntet, ha nem így teszek. Én meg baromira nem értettem, hogy elvileg szerepjátékozni fogunk, ez most itt mi a franc? Rögtön szóltam is, hogy 'red' (--> mindent abba kell hagyni), mire persze abbahagyta, és szóltam neki, hogy oké, álljunk le egy kicsit, ez hirtelen volt, és úgy látszik, mégse oké a pofozás (őszintén szólva kevés volt a tapasztalatom ezzel kapcsolatban: 19 évesen bejött, a párommal meg egyszer-kétszer kipróbáltuk, és nem zavart, de ő nem is ütött ilyen erősen). Valamint hogy lassítson le, mert tökre nem értem, hogy mi van.
Nagyon fura érzés volt: tudtam, hogy nem lesz semmi baj, és hogy ha szólok, leáll, de mégis úgy éreztem, hogy muszáj engedelmeskednem, mert félek a büntetéstől. Ez teljesen különbözött attól, amit a párommal tapasztaltam. Ezt utólag úgy fogalmaztam meg tegnap magamnak, hogy a párommal, ha megszegek egy szabályt, úgy érzem magam, mint egy rosszalkodó kisgyerek, aminek persze van következménye, de kibírható, belefér-kategória. Ezzel szemben ennél az embernél olyan érzésem volt, mintha - a gyerek-analógiánál maradva - ténylegesen megvernének, ha nem teljesítem az egyébként elég szigorú szabályokat. (nem voltak egyébként kifejezetten szigorú szabályok vagy ilyesmi, de míg mondjuk ha a páromnak nem engedelmeskedem, mondjuk harmadszorra csinál olyat, aminek nem örülök - pl. jó erőset üt rám, EGYSZER -, nála kb attól rettegtem, hogy ha a sima ütés ennyire rossz, akkor a büntetésre nagyon nem vagyok kíváncsi)
Nos mindegy, folytattuk a dolgot, miután tisztáztuk, hogy igen, a szerepjátékot fogjuk csinálni, és hogy a pofon mégsem okés. Nekiálltunk a szerepjátéknak, ami egyébként bevallom, nem akkora kedvencem, nem tudom ugyanis annyira beleélni magam, és belül szinte sikítok, hogy milyen pocsék színész vagyok ;). Itt is többször kellett 'yellow'-t mondani (--ˇ> csökkentse a dolgot - ilyenkor egyébként mindig abbahagyta és valami mást csinált helyette), de végülis ment az egész.
Ezek az események, és most próbálom összeszedni az érzéseimet - valószínűleg egy párszor át is írom majd a bejegyzést, mielőtt kikerül.
Ami a legnagyobb dilemma most, az az, hogy találkozzam-e vele még, vagy sem. Érdekes módon a végén, amikor nekiálltunk beszélgetni, azt mondtam, hogy rendben van, és akkor úgy is gondoltam: úgy voltam vele, hogy ha a fájdalmat elviselhetővé tesszük a kibírhatatlan helyett, akkor nem lesz más, mint egy átlagosan rossz vendéggel. Most viszont már egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy szeretném, ha egy bdsm-találkozásban ilyen élményeim lennének. Egyszer találkoztam mással is, akit a párom választott ki a számomra*, de ők elég sok levelet váltottak, és a párom írt egy jó hosszú listát arról, hogy mit tehet velem és mit nem. És az ő listáját egy sima bdsm-lista nem váltja ki, sőt, egy ilyen sima bdsm-lista szerintem maximum a játéktér behatárolására elég, utána még egy csomó minden van, amiről érdemes beszélni.
Viszont egyrészt nekem a fele sem jutna eszembe azoknak a dolgoknak, amit érdemes megbeszélni, másrészt attól tartok, hogy ő sokkal kevesebb dologban hajlana kompromisszumra, mint amennyi nekem beleférne. És mivel kevés érv szól amellett, hogy találkozzunk (tulajdonképpen csak az, hogy bdsm-partner lehetne, viszont ha számomra inkább nem élvezetes, mint igen, nem ér semmit), azt hiszem, inkább nem találkoznék vele.
Esetleg azt még felajánlhatom, hogy beszélje meg a párommal, hogy számomra mi lenne rendben, és ha sikerül megegyezni, akkor találkozhatunk. Nem hinném, hogy belemenne a dologba, de mivel állítása szerint elég nehéz partnert találni, még akár meg is történhet.
Ja, még annyi, hogy ez számomra egyszerűen túlságosan fájdalmas volt, az a kategória, amit nem tudok élvezni, de egy idő után még kibírni sem, és tökre nem poén kétpercenként sárgát kiáltani. Tökre meglepődtem, mert eddig úgy tudtam, hogy nekem magas a fájdalomtűrésem, de ez....
Egyébként fura volt, hogy az egész benne volt egy órában, még az is, amit utána beszélgettünk. Kiderült, hogy már 20 éve műveli aktívan a bdsm-et, amin meglepődtem, mert amúgy 45 éves - a páromból indultam ki, aki még csak kb 2-3 éve jött rá, hogy vonzza a dolog. A pasi mondta egyébként, hogy ő már kiskorában is ilyesmiket játszott, szeretett embereket pl. kikötözni:), és érdekes, hogy nekem is voltak szubmisszív fantáziáim már gyerekkoromtól fogva. Más emberektől is hallottam hasonlót, nem tudom, hogy ez mennyire általános.
Ezen az egészen még gondolkozom egy kicsit, meg átrágom magam a párommal. Eddig egyébként nem volt valami nagy segítség, mert akárhogy is kérem, nem tud elég objektív lenni :(.
Pár nappal később:
Azóta ha gondolkodni annyit nem is gondolkodtam rajta, a párommal levelezünk, és egy kicsit már közeledtek az álláspontok:). Számomra jó volt tisztázni, hogy az, hogy ha én nem akarok vele találkozni, az igazából nem jelzi azt, hogy én nem végezném megfelelően a munkámat vagy ilyesmi, egyszerűen arról van szó, hogy amit csinált, fájt, úgy, hogy én nem élveztem:D, és ez így egyszerűen rossz. Nem a legrosszabb dolog, amit éreztem, mert a fájdalom olyan nagyon nem zavar azért, mint mondjuk más, de attól még bőven nem olyasmi, amit nekem kötelezően kéne csinálnom.
Mondjuk amit fent leírtam, az egyébként tök triviális, szóval elsőre nekem sem tiszta, hogy ezen miért kellett egyáltalán gondolkozni. Talán azért, mert valahol harcolt bennem ez, hogy ha én elvileg szubmisszív vagyok, akkor ez így miért nem, vagy ha ilyesmit is hirdettem, akkor meg mi a gond, mégis mit vártam. Meg valahol az, hogy ha már túlvagy a dolgon, akkor nem is olyan rossz, mint később belegondolni (ez pl. a gyantázásra milyen igaz:) ). Na de attól még a határaimon túl van:P. (egyszerű példa: ha a munkahelyemen valaki zaklatna, valószínűleg attól sem rendülnék meg teljesen lelkileg, attól még evidens, hogy "túl van a határaimon"-kategória)
Most egyébként az egyetlen egyet nem értés abban van, hogy a párom szerint ez a pasi nem is igazi Dom, és hogy mennyi mindent csinált rosszul, én meg úgy gondolom, hogy belefér, és van, akinek ez megfelel, nekem viszont nem.
Ha valakit érdekel amúgy, lehet, hogy kiteszem a levelezésünket is - ami persze angolul folyt -, már csak azért is, mert akkor talán a párom is jobban bele tud folyni a beszélgetésbe.
Egyébként az esetleírások még mindig vezet a kívánságlistán, nekem meg most lesz egy pár melóm új emberekkel, csak legyen időm írni róla.
*izgatott a dolog, hogy milyen valakivel azért lefeküdni, mert ő azt mondja, ő meg talált valakit
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
