Ma találkoztam megint azzal az angol emberrel, akiről itt már írtam. Poén, hogy pár nap múlva találkozik egy kolléganőmmel, csak ő persze nem tudja, hogy mi ismerjük egymást;)
Akárhogy is, ma azon gondolkodtam a találkozó első felében, hogy nem is emlékeztem, hogy ennyire jól el lehet dumálni ezzel az emberrel, bár azt is sikeresen elfelejtettem, hogy elég nehéz mellette szóhoz jutni:).
Az ágyban meg őszintén szólva meglepett:O. Csak arra emlékeztem ugyanis, hogy khm, eléggé durvák a mozdulatai. Na, ez azóta sem változott, de nem volt akkora mennyiségben, mint ahogy emlékeztem, és amikor ezeknél szóltam, mondjuk úgy az esetek 90%-ában nem kezdte újra 10 másodpercen belül... és egész ügyes is volt.
Viszont volt egy-két kínos pillanat, mindegyik a pénz miatt....
Az első az volt, hogy én még akkor megszámoltam a pénzt, amikor kiment a fürdőszobába, és két számolás után is úgy láttam, hogy 20 euróval kevesebb. Amióta legutóbb találkoztunk, árat emeltem, szóval gondoltam, ez az oka (bár persze e-mailben szóltam), de arra is emlékeztem, hogy megírtam az új árat, szóval nagyon nem értettem. Az események után rákérdeztem, erre kiderült, hogy nem is hiányzik az összegből... de rendben, ez mondjuk csak épp, hogy kínos volt egy kicsit.
Viszont előtte... mint ahogy a legutóbbi alkalommal, most sem sikerült a dolog, és egy idő után már csak dumáltunk meg ölelkeztünk. Tökre nincs időérzékem, óra nem volt sehol, úgyhogy érzésre közöltem, hogy izé, én akkor lassan mennék. Kiderült, pontosan letelt a két óra, amikor szóltam, illetve talán 2-3 perccel voltunk korábban. Kicsit zavarba jöttem, és szóltam, hogy amúgy nem állt szándékomban rögtön elrohanni vagy ilyesmi.... de gondoltm, ez azt jelenti, hogy maradok mondjuk még két-három percet, meg amúgy is, szemmel láthatóan már semmit sem csinálunk, és a TP nemléte nem azt jelenti, hogy a 2 óra valójában 2 óra 15 perc, hanem azt, hogy ha történetesen a 2 óra valami akció közben járna le, akkor nem szakítjuk rögtön félbe, hanem "kibírjuk" még azt az 5-10 percet. De akárhogy is, tényleg úgy voltam vele, hogy oké, egy picit még maradok. Mire közölte, hogy jaj, de jó, akkor még van ideje, és hm, bekapnám-e megint. Oké, gondoltam, és pár percig csináltam, aztán megint menni készültem. Aztán megfordult a fejemben, hogy lehet, hogy mégiscsak sikerülne elmennie, csak idő kéne, viszont hm, akkor szeretném, ha kifizetne plusz fél órát, mert valószínűleg nem lesz az olyan kevés idő. Viszont mi van, ha tényleg nagyon hamar megvan, azért nem lenne pofám még egy félórát elkérni.... na, ez élőben úgy nézett ki, hogy felvetettem, hogy maradhatok még egy félórát... és utána csöndben maradtam. Aztán rájöttem, hogy ez a lehető leghülyébb kérdés a világon, mert lehet ugyan, hogy azt mondja, hogy oké, de az is lehet, hogy úgy érzi, nem éri meg, mégis udvariatlan lenne azt mondania, hogy nem. (Mondjuk mondhatja azt is, hogy fáradt) Szóval miután ezt végiggondoltam, közöltem, hogy de izé, talán inkább mégiscsak megyek, fáradt vagyok meg éhes... sajna pont ekkor találta ki, hogy hogy folytattam volna a mondatot, úgyhogy gyorsan eldaráltam neki is ezt az "igen, erre nem lehet jó választ adni"-szöveget.
Végül mondta, hogy oké, viszont nagyon szeretne elmenni. Úgyhogy befejeztem, de baromira nem örültem, mert így már tényleg maradtam addig, hogy ki legyen fizetve még egy fél óra (amit nem tett meg).
Aztán, amikor már öltöztem, szóltam, hogy hm, amúgy van taxiköltség is. Itt eléggé meglepődött, merthogy nem írtam róla. Elkezdtem mondani, hogy ez legutóbb is volt, és a honlapomon is fent van, de végül közbevágott, hogy persze, nem gond, és ideadta forintban, forintra pontosan. Nekem meg baromira olyan érzésem volt, hogy most kurvára lehúzósnak tűnhetek.
Az az érdekes, hogy amikor ott voltam, és ott gondoltam végig ezeket, elég dühös voltam rá: hogy miért kért meg, hogy csináljam még egy kicsit, amikor már nem volt időnk, hogy miért nem gondolt a taxiköltségre, egyáltalán, miért hozott ilyen helyzetbe. Most már inkább úgy érzem, hogy a véletlenek szerencsétlen összjátéka miatt sikerült ez így. Mindenesetre ezért szeretem jobban az utólag fizetést, mert akkor a vendég szépen végiggondolhatja, hogy akar-e többet maradni, mint amennyit tervezett, nekem meg nem kell emlékeztetnem, hogy akkor az asztalon hagyott összeg emelkedik.
Az is biztos, hogy ha egy-két évvel korábban találkoztam volna vele, az se zavart volna, ha plusz fél órára nyúlik a kétórás találkozó, ugyanazért az összegért. Régebben sokkal kevésbé voltam szigorú az idővel, és szerintem még most is egész jól bánok vele - viszont iszonyú nagy hatással volt rám az összes vélemény, ami azt mondta, hogy mekkora balek vagyok, amiért ennyire engedem elszaladni az időt (az egyik volt pasim még azt is mondta, hogy teljesen lineáris árképzés kéne, mondjuk ezt még ő sem gondolhatta komolyan, hiszen a termékek/szolgáltatások legnagyobb részénél sem lineárisan megy fel az ár). És próbálom megtalálni valahol a középutat aközött, hogy rendes vagyok meg nem szigorú az idővel, meg aközött, hogy azért nagyjából annyit kérjek, amennyit dolgoztam. Nehezen megy. Tényleg, más vajon mit tenne 2 óra 15 percnél? Maradna a kétórás árnál, vagy emelne félórával?
Most itthon megnéztem egyébként, a taxit két óra 20 perc után hívtam, szóval kb 10-15 perccel haladtuk túl a dolgot, inkább csak tízzel. Én ennyiért nem kérném el, viszont egyértelműen feszült lennék, ha "csak úgy" tartana fel - és feltartás lenne, nem az, hogy rápillantok az órára, és így elrepült az idő -, ebben az esetben szerintem jogos indok volt. Legszívesebben írnék egy e-mailt, hogy elmagyarázzam ezeket neki is:D, de gondolom, nem lenne túl jó ötlet:D.
Lehet, hogy legközelebb határozottan vissza kéne utasítani az előre fizetést, és mondani, hogy nem tudjuk még, mennyit leszünk együtt, és így lehetne utólag kalkulálni... viszont gondolom, az emberek egy része egy bizonyos összeget szán erre, szóval nem szívesen lépné túl.
Nem tudom, de jó lenne megakadályozni a hasonló eseteket.
Viszont megfigyelés: eddig összesen két ember említette meg, hogy a w-t nem ejtem úgy, ahogy kéne angolul - mind a kettő angol volt, vajon van összefüggés?
Viszont megfogadhattam volna, hogy NE kezdjek mégegyszer taxisokkal beszélgetni, mert ahogy általában a random emberrel sem értek egyet, a random taxissal sem. Megjegyzem, ő kezdeményezett beszélgetést, többször is, ixedszerre ténylegesen reagáltam is. Hát, egyrészről nem lett volna rossz, ha beszélgetés lesz a dologból, nem pedig az, hogy ő akkor is elmondja az életével kapcsolatos dolgokat, ha az baromira nem is illik a témához.
Másrészt baromira elegem van abból, hogy az emberek azt mondják - főleg a dohányzásra -, hogy:
1.) ismertek valakit (, aki ismert valakit...), aki dohányozott és ezer évig élt, meg olyat is, aki sosem cigizett, és hamar meghalt tüdőrákban. Statisztika meg valszám rulzz.
2.) "A passzív dohányzás is csak kitaláció, hogy fogják valamire". Egyébként valami olyasmit én is olvastam már, hogy nem találtak kapcsolatot, de az az igazság, hogy nem tenném az életemet egyik véleményre sem, mert nem néztem utána, mindenesetre ha bármikor szóba jönne, az álláspontom az, hogy káros. Lehet nekem tanulmányokat meg statisztikákat mutatni és meggyőzni, nem lesz nehéz. Vélemények nem győznek meg.
Viszont egy dolog nagyon érdekes volt: szóba jöttek valahogy a hajléktalanok, és azt mondta, hogy hát ő nem lenne annyira biztos abban, hogy erről nem ők tehetnek, merthogy ő is volt olyan helyzetben, hogy.... és hogy minden csak hozzáállás kérdése, és ezzel van itt baj Magyarországon, az emberek hozzáállásával. Én meg pont azon gondolkoztam, hogy igen, valahol ez lehet a baj:), hogy van egyfajta könyörtelen mérce, amit itthon érzékelek - máshol fogalmam sincs, hogy van, keveset tudok más országok szociális érzékenységéről -, ami azt mondja, hogy a hajléktalan önmaga tehet róla és dögöljön meg, és azt mondja, hogy ennyi erővel ő is lehetne hajléktalan. Nekem úgy tűnik, hogy van még egy rakás dolog, amire így tekintünk, szerintem még a depresszióra is. És valahol a fenti formákban jelentkezik, ha valakinek valami nehezebben megy, valahol mondjuk csak úgy, hogy az illető valamire különösen érzékeny, és ez teszem azt, rontja a munkateljesítményét. Viszont valószínűleg nem fog szólni, mert nem szokás olyasmire érzékenynek lenni, amire a többség nem az, úgyhogy inkább elrejti a dolgot, akár a teljesítmény árán is, pedig lehet, hogy lenne rá egy tök egyszerű megoldás, csak azt az illető sosem fogja megemlíteni. Mert ugye ha te valamit nem tudsz úgy, mint a többség, az hiba és nem látszódhat. Nem tudom, mennyire sikerült érthetően leírnom, nekem úgy tűnik, hogy hasonló a két probléma.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
