Még ebben a postban említettem, hogy NNB előző blogjában volt egy remek példa a "Pretty woman"-féle hozzáállásra (én egyébként abban a filmben sosem értettem, hogy miért jó, ha a csaj nem tanulni megy, hanem feleségnek, bár lehet, hogy végülis elment tanulni, csak még össze is jött Richard Gere-rel. Amúgy annak ellenére, hogy néhány dolgon mennyire fognám a fejem ennél a filmnél, kifejezetten szeretem:) ). Meg is találtam, és magyarázatokkal postolom.
A post amúgy jó négyéves, és ami miatt beszúrom, az igazából a vége felé van, de szerintem érdekes és szórakoztató olvasmány, szóval jó szórakozást hozzá:)
Beszúrnám ezt a postot előzményként, bár szerintem e nélkül is érthető:
Még pár hete írt nekem egy pasi, a következőket:
Hi X,
My Name is Y, Im coming to Budapest on the 04th Septemeber and will leave on 07th . I need some company during my stay there, and after reading some ou your satisfactory reports I would like to meet you to spend some time with you.
I Need an intelligent girl who will enjoy my stay at Budapest, not only with sex, but also with some nice talk some nice music listening at my hotel room, and if we like each other spend sometime together dinner or supper just enjoy the life.
I've alredy buyed some nice presemts for you (this is my style) I'm a genteman (<negyvenöt-ötven> years old, but still good looking) ah ! I never been with an escort before, so it's up to you to dont let me feel like that.
If you agree, I will met you at <hotel bárja> at 20.30 on Friday 04th September at smokers bar, please confirm . I will be together with some business partners, please I prefer class dressing.
Thank you for your patient listening to my needs.
hope to see you soon, a kiss
Ez így teljesen oké, kellemes levél (dolcevita, ilyen a jó levél), pozitívan válaszoltam, már csak arra kellene rájönnöm hogy milyen öltözetet is vár konkrétan, ha már igényei vannak. A válaszomban kértem is több konkrétumot, de ebben a témában csakannyit válaszolt hogy
About the dress I live up to you You are an intelligent lady ( I read carefully all your reports) I am sure you will not disappointing me.
ah ! the only thing I want is not to high heels, I'm just 1,70 ; )))
Ennyi... intelligens vagyok oké, de nem egy divatkirálynő, gőzöm sincs a témáról. A class dressing többféle dolgot jelenthet, az én értelmezésemben: jelenthet iskoláslány ruhát, ez ebben az esetben hülyeség de a gugli ilyeneket is kidob. Aztán lehet "high class" cucc. Aztán lehet klasszikusan nőies. Lehet még üzletasszonyosan visszafogott. Én ennek adok a legnagyobb esélyt, illetve van még az utolsó verzió, ami az hogy mivel társasággal lesz ezért ne égessem mindenféle punciig érő szoknyával meg kurvacipővel, nézzek ki úgy hogy lehessen velem mutatkozni anélkül hogy levágós legyen a szakmám. Ebben az esetben én olyasmire gondolok mint amit a nők szoktak hordani olyankor amikor félüzleti, csapatépítő jelleggel étterembe mennek a kollégákkal. Ez az esetemben egy szexis felső és egy fekete nadrág, meg félmagassarkú lenne.
Várom az ötleteket... csak sürgős lenne, mert holnapra kellene az eredmény, hogy ha kell, meg is tudjam venni :)"
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
És az ominózus bejegyzés.
2009. Szept. 6, vasárnap 08:45
...már messziről fénylik. És az sem ami nagyon-nagyon fénylik és hangosbeszélőn üvölti maga köré hogy ARANY VAGYOK!!! :))
Tegnapelőtt éjfél után értem haza az olasz fazontól. Alapvetően nem éreztem magam rosszul, ő is normális volt, de semmiképp nem az az úriember akinek beállítani próbálta magát. Emellett azért sacc aranyos. És akkora az arca mint ide Lacháza :DD
Úgy kezdődött, hogy bőséges készülődés meg parázgatás után (nem vagyok elég szép jeligére) odaértem. Kellemes ötcsillagos hotel, annak a bárja. A pasi még az előtérben kiszúrt, (előtte küldtem neki arcképet), köszönt és szinte azonnal informált hogy késtem. Ránéztem az órára, valóban, negyed órát. Megfelelő jókislány stílusban szabadkoztam egy kört, bár nem éreztem nagy tragédiának a dolgot.
Két másik pasival volt ott, gondoltam a kollégák, mosolyogva köszöntem. Nézegettek de elég távolságtartó módon viselkedtek, valamiért úgy éreztem nem vagyok ott kívánatos. A pasi bemutatott minket egymásnak, elmondta a nevüket. Aztán tovább folytatták azt a beszélgetést amit szemlátomást félbeszakítottam, elég komor hangnemben, idegesnek tűntek, engem le se tojtak, a beszélgetés is olaszul folyt ami udvariatlannak tűnt annak fényében hogy én nem beszélem a nyelvet. Az én partnerem foglalkozott csak velem, konkrétan szólt a többieknek és elvonultunk a bárba. Átküzdöttük magunkat néhány kupac emberen és leültünk. A pasi kínált, én kértem egy kóla lájtot. Közben informálódni próbáltam hogy mi a téma, a fazonom felvilágosított hogy várjuk a többieket. Mert hogy a kollégák is hívtak lányt társaságnak, csak azok elfelejtettek megjelenni. Illetve egy megjelent de azonnal közölte is hogy siet, így a negyedik pasival elvonultak. A másik két lány meg eltűnt. Az én emberem volt felelős a szervezésért ezért égett is az arca rendesen, percenként ötször próbálta elérni az eltűnt lányt. A többiek komoran bámultak maguk elé, néha hadartak egymásnak valamit meg hadonásztak mellé egy kört. Ráértem úgyhogy nézegettem őket kissé.
Az én pasim olyan amilyennek leírta magát, negyvenöt-ötven éves, jóképűnek mondható fickó. Az öltözete viszont szerintem háborús bűntett az emberiség ellen, hófehér feszes gatyát viselt, halvány rózsaszín öltönyinget,bézses-törtfehéres hajszálkockás zakót és hozzá sportcipőt. Nyeltem egyet a kombináción, végignéztem a többieken, és az egyik haveron is ott virított ugyanannak az ingnek a klónja, természetesen megfelelő tornacipővel. A harmadikon normális cucc volt bár a lábát nem láttam. Amúgy velekorúak voltak, nyilvánvalóan nem csak kollégák hanem haverok is, régről ismerhették egymást.
Tájékozódtam tovább az eseményekről. A csávók egy kézzel írt listát lobogtattak és adogattak egymásnak valami tizenöt lány nevével, telefonszámával és egy órára vett árfolyamával (kíváncsian kukucskáltam, én átlagmezőnyben vagyok). Az első megbeszélt csajt már feladták és másikat próbáltak helyette, a második elvileg már a taxiban volt de nem vette fel a telefont. Dühödten próbálták elérni, végül vagy fél óra után sikerült. Öt perc múlva meg is érkezett és leült közénk várni. Gyorsan tájékoztattam őt az eseményekről mivel nem beszélt igazán nyelvet, csak pár szót olaszul. Üldögéltünk tovább és dekoráltuk a helyszínt, mivel mást nem igazán tehettünk. Közben én azzal szórakoztam hogy az ijesztően komornak tűnő pasikkal próbáltam szemezni, rájuk mosolyogni, kontaktot teremteni velük (nem tudom mennyire illik az ilyesmi de ha velük kell ott ülnöm meg később ennem akkor nem utálhatnak ennyire). Még azzal értem el a legnagyobb eredményt hogy amikor az egyik pasinak sikerült kiborítani a táskáját akkor beszálltam a szedegetésbe. No ettől visszamosolygott, király. De azért persze főleg az enyémmel kommunikáltam és csak szabadidőmben a többiekkel.
A pasi elmagyarázta nekem hogy mennyire idegesíti az elszúrt szervezés, nyugtatgattam, megsimogattam a térdét, mosolyogtam rá. Valamennyit beszélgettünk is amikor éppen nem telefonált, például megkérdeztem mik a tervei az estére nézve, azt mondta hogy elvileg ha mindenki megjött akkor mind félrevonulnak egy kicsit párosával, aztán pedig együtt elmegyünk enni valami étterembe. Amúgy nem lenne annyira feszes a program, csakhát a csúszás.Elég sokat magyarázta hogy azt csinálok amit akarok, ha tetszik a társaság maradok vacsizni, ha nem, megyek. Tapogatóztam kissé hogy a vacsorát haverilag vagy escortként igényli tőlem (a levélben escortosnak tűnt de a szövege lapján gyanús volt), némileg zavaros volt de azt vettem ki, fizet érte.
Lányt végül nem sikerült találni, itt jött a mentőötlet: megkérdeztük a kolléganőt hogy nincs-e valami barátnője. Persze volt, fel is hívta. Elvileg éppen taxiban utazott valakihez de a lány
rábeszélte hogy inkább ide jöjjön, legalább nem lesz egyedül (munkamorál vazz). Parázhatott kissé a társaságtól bár szerintem a fojtogatós gyilkosok nem olyan hülyék hogy előzőleg a bűntény helyszínén egy bárban üldögéljenek az áldozatokkal félórákat. A lány mondta is hogy jön. Vártunk rá, közben beszélgettünk tovább, az én pasim aranyos volt, bókolt, beszélgetett valamennyit, leginkább két téma körül: egyrészt hogy én nem nézek ki úgy mint egy szakmabeli és ez neki nagyon tetszik, másrészt meg hogy mennyire ideges. A kommunikáció a többiekkel érdekes volt: az olaszok közül csak az enyém beszélt angolul, ő is rosszabbul mint én. Én beszéltem angolul, a lány pár szót értett olaszul, és párat angolul is, de nem eleget. Innentől kezdve ha az ő partnere valami összetettebbet akart vele közölni akkor először az enyémmel közölte, az velem angolul, végül én a lánnyal magyarul. Elvoltunk, én jól szórakoztam, nézegettem a társaságot, a lányt.Kicsit hasonlítgattam is magam hozzá. Alkatra hasonló kategória vagyunk, talán egyébként is. 20-25 évesnek tűnt, hosszú sötét hajjal, bájos pofival, és úgy volt öltözve mint aki diszkóba készül: feszes fehér gatya strasszal teli övvel, köldökig kivágott felső (a mellei összeérési pontja alatt is látszott a bőréből vagy 3 centi), ami szépen megmutatta hogy tuningmelle lehet. A felső rövid is volt, kilógott a hasa. Aranyszínű, strasszos, csicsa (jóvanna biztos szép csak nekem sok) táskája volt hozzá. Egyébként bájos volt és szépen mosolygott, de ő is az a típus akitől a szállodában pénzt kér a recepciós mert kiszúrja a foglalkozását. Én viszont nem néztem ki úgy: a mutatott ruha volt rajtam fekete harisnyával és zárt félmagassarkúval, és egy hosszúujjú blúzt is rávettem bár az addigra nem volt rajtam.
Közben végig úgy volt hogy a két lány, a pasik és mi elmegyünk majd kajálni is. Viszont szegény negyedik fazonnak, aki közben befutott, nem volt senkije ezért végül kitaláltam hogy
szólok Ivonnak, hátha érdekli a dolog. Megbeszéltem az arcokkal, az enyém mondta hogy ma mindenképpen csak vacsorázni fognak már, ami így megfelel a hosszabb ismerkedési kritériumnak is amit Ivonn szokott csinálni. Úgyhogy hívni próbáltam de elfoglalt volt úgyhogy csak smseztünk, jó lassan.
(Akkoriban még úgy találkozgattam másokkal, hogy előtte hosszasan leveleztünk meg telefonáltunk, utána megittunk egy kávét, és csak a második alkalommal történt is valami. Elviekben. A gyakorlatban szinte mindenkivel történt valami már az első alkalommal is;). Viszont ugye leveleztünk… akkor azonban mégsem azért nem mentem oda találkozni, mert nem leveleztem előtte az illetővel, ugyanis igazából iszonyúan érdekelt a szituáció. Hanem azért nem, mert sima atlétában-farmerben voltam, ha jól emlékszem, a hajam sem nézett ki a legjobban, ráadásul akkoriban még egyszer sem voltam szállodában, egyszerűen féltem. De azért jó sokat vaciláltam a dolgon, azóta is sajnálom, hogy nem mentem - Ivonn)
Közben megjött a lány, volt némi játék hogy a hotel melyik bejáratához ment de végül megtalálták. Hasonló, csinos, diszkósan felöltözött csaj volt, szintén szép mosollyal. Ő is megnyerte a saját pasiját, és azonnal felvonultak mind a négyen, mert a lányok némi sustorgás után közölték hogy végülis nem maradnak vacsorázni, azaz ketyeg az óra. Mi ott maradtunk a negyedik fazonnal, mert nekem az enyém közben rendelt nekem egy előételt, azt eszegettem. Közben ment a beszélgetés és szerveztem Ivonnt.Végül mi is felvonultunk.
Az asztalon ki volt pakolva jónéhány csomag, díszpapírban. Ember közölte hogy válasszak belőlük, egyet, az lesz az ajándékom. Persze nagyon komoly dologra ne számítsak. Választottam: egy áttetsző sál lett az eredmény, nem egészen az én színem(volt benne sárgásbarna is amit nem szeretek), de összességében szép.Mondta hogy másodikra ő húz, az lesz a másik ajándék. A kiválasztott csomagban egy nyaklánc és egy karkötő volt, mindkettő nagy, elfeketített/fényezett műezüst (nikkel) fémgyöngyökkel, sokféle élénk színben pompázó, műféldrágakő izékkel köztük. Nézegettem de nem tudtam mit mondani akkora giccs volt. Végül kinyögtem hogy érdekes, meg hogy szép színes. Mondta hogy igen, nyári darab, amúgy hogy tetszik. Mondtam hogy izé, szép, de esélyesen nem fogom hordani, én ennél egyszerűbb, letisztultabb darabokat hordok és mutogattam a rajtam lógó cuccokat.
Mindegy, félretettem a őket. Fazon belőtte a levélben is emlegetett zenét, kellemes lassú nyolcvanas évekbeli instrumentális fajta volt, gitárral. Félrevonultunk zuhanyozni, közben én igyekeztem összerakni a helyszínt:felszerelés kipakol, hangulatvilágítás belő. Zuhanyzás után némileg megmasszíroztam, aztán pedig kezdeményezett. Bújós, ölelgetős, simogatós, csókolózós volt, de nem franciázott, én viszont inkább kiszolgálós hangulatban voltam és emiatt nem erőltettem. Inkább őt kényeztettem. Sajnos az óvszerhúzásnál elromlott a dolog, úgy tűnt, nem óvszerálló. Innentől kezdve az én részem sem volt túl kellemes, csak bőséges mennyiségű huzavona vagy turbótempóban, vagy mindenféle kifacsart szögekből hogy megfelelő mennyiségű inger érje, ebben nekem semmi pozitív nem volt. Így sem volt elég, erőlködtünk sokáig aztán feladta, érdekes módon fel sem merült benne hogy máshogy fejezzük be.
Kicsit még heverésztünk, próbáltam vele kommunikálni. Megkérdezte hogy láttam-e már olyan hülye pasit mint ő. Arra gondoltam hogy a problémára érti, mondtam neki hogy az előfordul. Mondta hogy nem, ő arra gondol hogy ilyen ódivatú, romantikus fazont. Merthogy a mai fiataloknál ilyen már nincs. Kissé hülyén néztem, mert én eddig nem vettem észre hogy romantikus lenne. A bárban éppen nem volt az (néhány dologban kimondottan figyelmetlen, majdhogynem bunkó volt, engem nem zavar de ez kizárja a romantikát), és itt is azonnal belevágott a dolgok közepébe. Persze azért mert oda akar érni az étterembe bezárás előtt, de akkor is, ez nem érv. Úgyhogy óvatosan visszakérdeztem hogy ezt hogyan is érti. Valami olyan kenegetés lett belőle hogy a mai fiatalok már nem vesznek ajándékokat, meg rohannak, nincs idő a figyelmességekre, azonnal a közepébe, szex és kész. Mondtam hogy ez azért fiatalja válogatja, mindenki talál magához valót, én például egyáltalán nem vagyok romantikus és szívtam is a pályázó fiúkkal, akik viszont igen. Satöbbi, elég zavaros volt a beszélgetés, az mindenesetre nem derült ki hogy ő szerinte mitől romantikusabb mint bárki más.
Viszont már nagyon pillantgatott az órára, úgyhogy felöltöztünk. Mondta hogy a nyaklánc helyet válasszak valami mást. Választotam, egy óra volt benne, nekem eléggé giccses, feltűnő darab, fekete, rengeteg fehér strasszal, fekete műbőr szíjjal. Mondtam hogy tetszik ami persze nem volt így igaz, de tényleg használható mert nekem van egy fekete-strassz bizsukészletem, egyszerű fekete ruhához, abba beleillik. Szóval rendben van.
Következő téma: akkor ő fizetne, mennyivel tartozik. Nem értettem, próbáltam rákérdezni hogy most mi van. Nem volt az a fajta aki képes egyenesen válaszolni én meg próbáltam tekintettel lenni az érzékenységére, úgyhogy futottunk vagy öt kört mire nagyjából kiderültek a dolgok. Arról szól a lényeg, hogy ő úgy gondolja hogy én baráti alapon mennék vele és a haverokkal enni, mert ő tetszik nekem. Nem egészen értettem. Alapvetően ő a levelében említette hogy1 olvasott rólam, pl olyanokat is hogy én hosszabb időre is igényelhető vagyok, kisérőként is 2 a levélben vacsorát emlegetett amiből egyenesen következik hogy ő azt szeretné, hogy vele úgy menjek, mint anno a többiekkel, azaz anyagiakért. De nem. Akkor ott ettől baromira hülyén éreztem magam, nem fogalmaztam meg még hogy miért, csak nemet mondtam a vacsorára, mondván hogy én a baráti vacsorákra általában a páromat is hívom, de gondolom ezt nem akarja, ígyhát megyek hozzá, haza.
Mentem. Megköszönte a létemet, mondta hogy azért még így is jó voltam (jááájj), talán még hív.
Azóta sem értem a fickót. A szövegem persze leginkább kifogás volt, nem szeretem ha átvernek, és bár ez nem volt egyenesen az meg nem is várhatom el hogy ő fizessen nekem, valahogy mégis gáz. Voltaképpen én szoktam néha olyasmit csinálni hogy elmegyek egy vendégemmel ide-oda, anyagiak nélkül, pusztán a társasága miatt. Viszont ebben az esetben itt nem volt miért, hiszen egész végig picit sem próbálta odatenni magát, nem próbált beszélgetni, ha a róla szóló előadásokat levesszük, de még azok is rövidek voltak. De egyetlen egyszer nem kérdezett tőlem semmit, hogy hogy vagyok, ki vagyok én, bármit. Nulla. Közös téma végképp nem vetődött fel. Másrészről nem is kimondotttan vele mennék vacsizni hanem a három haverral, akik viszont egész eddig egy értelmes mondatot nem váltottak velem, kb levegőnek, szolgáltatónak néztek, rám se bagóztak. A közös asztalnál én kb asztalidísz voltam. Ez nem gond amíg "dolgozok" de baráti társaságként nagyon kellemetlen lenne
Ha én elmegyek velük vacsorázni ott az enyém is elsősorban velük fog beszélni, olaszul, és nem fog nekem fordítani hiszen eddig sem merült fel benne, egyáltalán az sem hogy én követni szeretném az eseményeket, semmi, csak az én faggatásomra reagált. Emiatt tehát nem. Úgyhogy marad az az érv mellette hogy jóképű (tényleg az, bár ruha nélkül már nem az igazi, látszik hogy nem sportol), meg hogy nagy a farka (használni is tudni kellene) meg hogy ajándékot ad, tehát romantikus. Vagy attól romantikus hogy meghív asztalidísznek? Érezzem magam megtisztelve? Nem tudom...
Tegnap felhívott, megbeszéltünk egy találkát estére. Mondta hogy lehet hogy csak egy óra lesz, lehet hogy több... Igent mondtam de nem tetszik igazán. A szövege ellenére nem figyel rám, és idegesít a nagyképűsége is, hogy ő megteheti hogy alig szól hozzám és azonnal a lényegre tér, én viszont ennek ellenére az ölére ájulok, és a párom helyett vele vacsorázok... sőt, kimondottan azért vacsorázok vele mert attól van sorozatorgazmusom hogy valaki olyan romantikus hogy még vacsizni is meghív... nyilván mert velem mindenki olyan bunkó, hiszen a mai világban a pasik nem romantikáznak...
Pfff...
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
