Na, a mai emberről először azt gondoltam, hogy tuti csupa rosszat fogok róla írni a blogomba. Aztán eszembe jutott az a visszajelzés, amiből úgy éreztem, hogy talán tényleg túl sokat kritizálok mindenkit, de ha esetleg nem is lenne így, esetleg megpróbálhatnék abból kiindulni, hogy az egyetlen magyarázat az általam megmagyarázhatatlan viselkedésre nem csak az lehet, hogy az illető egy f.sz. Szóval meglátjuk, hogy sikerül.
Az első dolog, amin felhúztam magam, az volt, hogy miután megírta a szobaszámot, szóltam neki, hogy nem tudom, olvasta-e a honlapomon, de van taxiköltség is, épp most számoltam ki, x forint/y euró, illetve hogy lehet hogy csak később érek oda, de fél órával érkezés előtt írok. Semmi válasz. Oké, gondoltam, ezek szerint nincs gondja vele. Majd írtam neki fél 9-kor, hogy na, akkor innentől számítva fél óra (9-re volt megbeszélve a találkozó). Semmi válasz. Korábban írt olyasmit, hogy lehet, hogy ő is késik, ez esetben hív. És így utólag gondolom, ő úgy volt vele, hogy minden a megbeszéltek szerint zajlott, én se kések és ő sem, felesleges visszaírni. Nos, én azért el tudtam volna viselni egy „oké” sms-t. Végülis 9-kor azért előbb telefonáltam, hogy mehetek-e, és csak utána léptem be.
Bekopogtam, hebegtem-habogtam egy sort, majd bemasíroztam. Kicsit zavarban voltam:), nem tudom, miért, néha eléggé zavarba jövök ezeknél a helyzeteknél. Nem tudom, mit kéne csinálnom, kezet nyújtani, puszit adni vagy mi a fene? Ez főleg akkor jön elő, ha a másik se reagál sehogy, csak áll ott és nem mond semmit. Mindenesetre elindultam és leültem a kanapéra, ő meg mellém.
(Még az ajtóban mondtam neki, hogy hátizé, most nem tudtam, mi van, merthogy nem válaszolt. Ezzel arra próbáltam utalni, hogy szégyellje magát, amiért hagyott így bizonytalankodni, de nem vette a lapot :), közölte a szokásos „it’s OK”-t. Én meg ugyan megtanultam a páromtól, hogy nem, ez nem azt jelenti, amit gondoltam, hogy „hibáztál, de nem gond”, de számomra akkor is ilyen üzenete van, meg amúgy is, tessék bocsánatot kérni.)
És itt kezdődött a beszélgetésnek nevezett nyüglődés. Beszéltem, mosolyogtam, kérdeztem, amikre jó kis párszavas válaszokat kaptam, mosoly vagy bármi arcmimika nem sok. Na, ilyenkor van az, hogy fogalmam sincs, mit kéne tennem. Úgy érzem, hogy tök fölöslegesen dumálok, viszont ha rögtön a tárgyra térnék, azt tolakodónak érezném, és nem is érzem a stílusomnak. Ha a másik ilyenkor kezdeményez, akkor követem, ő viszont nem tett ilyet. Szóval döntse el az ember, hogy mi legyen… gondoltam, kérdezgetem arról, hogy mit csinál itt. Na, és akkor erről most nem írnék semmit, de az lett a vége, hogy tök könnyen megtalálhatom a google-ben úgy is, hogy nem tudom a nevét, csak egy-két dolgot. Teszteltem, tényleg.
Végül szóltam, hogy el kéne mennem zuhanyozni, de előtte megcsókolhatom-e. Igen lett a válasz, és még egy jópár percig nem mentem zuhanyozni:D. Aztán ő is el, majd átmentünk az ágyra.
Na, itt volt a másik fura dolog. Úgy simogatta a hátam, hogy attól fél métereket lett volna kedvem ugrani, annyira csikizett. Szóltam neki, hogy csikis vagyok. Mintha nem értette volna, mert visszakérdezett, hogy ez így oké-e, ahogy csinálja. Ez a kommunikációs zavar még egy darabig fennállt, többször is mondtam, hogy csikis vagyok, csikiz, csinálja erősebben, satöbbi, nem nagyon történt semmi. De úgy képzeljétek el, hogy én mosolyogva beszélek arról, hogy ez így nem egészen oké, ő meg visszamosolyog (bár valószínűleg mást csinált, mert igazán mosolyogni nem nagyon láttam). Végül megmutattam neki, hogy mit csinál – megcsikiztem -, és úgy közöltem, hogy máshogy kéne. Na, ekkor megértette. Nem tudom, lehet, hogy nem ismerte a tickle szót, de eszébe nem jutott volna megkérdezni, hogy mi a fenéről beszélek, csak mosolygott. Ez nekem elég fura volt.
Ugyanezt játszottuk el akkor, amikor 69-ben voltunk, és volt egy olyan mozdulata, amitől ismételten félmétereset ugrottam, mert fájdalmas volt, amit csinált. Szóltam, hogy ezt ne nagyon, de utána is folytatta. Nem tudom, hogy nem figyelt, vagy nem értette vagy a fene se tudja. Egyébként is éreztem az egész közben némi guminőszerűséget, vagyis mintha én konkrétan csak maszturbációs eszközként lennék ott. Ami főleg azért poén, mert megemlítette, hogy mennyire tetszett neki, amit az oldalamon írtam, hogy fontos a jó hangulat megteremtése stb-stb. Viszont kicsit olyan érzésem van, hogy sokak szerint – és szerinte is – ez abból áll, hogy ők várják, hogy én megteremtsem a hangulatot, nekik meg ehhez sehogy sem kell hozzájárulni. Ugyanis ez nem azt jelenti, hogy mindenhez jó pofát tudok vágni, vagy el tudom színészkedni, hogy nekem ez az egész mennyire jó, sokkal inkább arról, hogy igyekszem az adott helyzetből a legjobbat kihozni, és megvan a lehetősége, hogy tényeg nagyon jó legyen.
Összességében olyan érzésem lett, mintha nem kezelne emberként, hanem inkább tényleg valami guminőként, aki beszél, meg úgy csinál dolgokat, de azokkal nem kell foglalkozni. Az meg szar érzés.
Az első kör után volt némi beszélgetés, ami nagyjából így nézett ki: ő kérdezett, én válaszoltam, kifejtettem, reakció nem érkezett rá, majd visszakérdeztem, ő válaszolt és kifejtett, a reakciókat elengedte a füle mellett és csak mondta. Ezt amúgy egy pár embernél megfigyeltem, hogy elkezdenek beszélni egy témáról, és én azt hiszem, hogy most arról fogunk beszélni, amit megemlít, pedig valójában ő fog beszélni, de ő se olyan nagyon belemenősen. Próbáltam erre konkrét példát hozni, de vagy nem sikerült jól átadni, vagy az derül ki belőle, hogy valójában az zavar, hogy én nem beszélhetek közben:D. Ami egyébként lehet, hogy igaz, de szerintem nem magyarázza meg teljesen azt a fura beszélgetési stílust. Majd még vizsgálgatom ezt a dolgot.
A második után viszont valahogy megváltozott a dolog, és magam sem tudom, hogy pontosan hogyan, és bár tudnék valami konkrétumot mondani, de nem tudok, viszont akkor úgy éreztem, hogy végre beszélgetést folytatunk – meglehetősen semmitmondót, na de mégis. És kipróbáltuk, hogy tényleg úgy van-e, ahogy mondja, és tényleg ki tudja-e találni, hány kiló vagyok. Hát mit mondjak, kilóra pontosan sikerült:O.
Na, azt hiszem, megint sikerült egy újabb embert kicikizni. Az az igazság, hogy tényleg nem tudtam hova tenni azokat, amiket fent megemlítettem, és tényleg nem volt jó érzés. Viszont az is megfordult a fejemben, amit NNB írt korábban többször is, hogy van, hogy az illető azt se tudja, hogy a szolgáltatóval máshogy is lehet, mint ahogyan azt eddig tapasztalta. Valamint az is lehet, hogy sokkal jobban kijön, ha az ember amúgy is kevésbé beszédes, és talán egy kicsit félszeg is.
Mindenesetre most jön a tippelgetés, hogy ha jön még Magyarországra, vajon hívna-e még, bár én eléggé úgy érzem, hogy igen. De őszintén szólva nem halnék bele, ha többet nem találkoznánk.
(Közben eltelt egy kis idő, és miután megírtam, hogy megtaláltam, visszaírt, amiben azt mondta, hogy kedves ember vagyok meleg szívvel, amit így őszintén szólva annyira nem értek. Mindenesetre találkoztunk volna megint, csak nem értem rá.)
(Amúgy most nézem, és az igazi nevén leveleztünk, szóval kb csak be kellett volna írnom a nevet a google-be:D)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
