Már elég régen rájöttem arra, hogy nekem nem szabad minden nap dolgoznom, mert nem fogom bírni, és úgyis az a vége, hogy lemondom. Nos, most úgy jött ki a lépés, hogy zsinórban hármat dolgoztam, mert sajnos előtte nem nagyon írt senki, én meg teljesíteni akartam a havi kvótát (fura, régebben baromira nem voltam ilyen, mármint ilyen fegyelmezett, vagy nem tartottam fontosnak, hogy egy-egy hónap hogy sikerül). Eredetileg egyébként is csak kettő lett volna, aztán írt Mike, és neki nem akartam nemet mondani. Meg is érte, megint iszonyú jót főzött:), el is kértem a receptet. Illetve az este középpontjában az UNO kártyajáték állt, olyan szabályokkal, hogy aki nyer, az kívánhat valamit, ahogy az is, aki 1-et húz. Én sosem húztam 1-et, ellenben ha jól emlékszem,kivétel nélkül én nyertem minden játszmát:D (oké, NNB aznap tanulta meg a szabályokat). Én máshogy játszottam az UNO-t, mint ahogy Mike - meg mint ahogy a szabályok írják:P -, és nem akart a kedvemért változtatni rajta, szóval ez lett az első kívánságom:DDD.
Akárhogy is, jó este volt, és ezen a napon még viszonylag korán értem haza.
A második nap már neccesebbre sikerült. Nem tudtam olyan hamar odaérni az emberhez, mint ahogyan terveztem, szóval végül kb. talán fél 9-re értem oda a tervezett fél 8 helyett. A szobában gyertyák vártak és egy pár, tányér, rajta nagyon szépen elrendezett étel. Nem tudom annyira értékelni egyébként ezeket,mint amennyire kéne, viszont értékelem bennük a szándékot, ráadásul egy kicsit éhes is voltam ;).
Hm, nem is igazán tudom, mit írjak erről a találkozóról. Érdekesség, hogy már majdnem egy éve leveleztünk, de sosem úgy jött ki a lépés részemről, és egyszer amúgy NNB-vel is találkozott. Azt mondta, hogy úgy érezte, egyszer nekünk találkozni KELL, és utána egy könyvről beszélt, erről. Az elmondása alapján egész jónak tűnik. (erről eszembe jutott, hogy egyszer, amikor még a saját lakásomon találkoztam valakivel, ő ajánlotta nekem a Brazil c. filmet, és úgy látszik, a pasi akkora hatást tett rám 10 perc alatt, hogy rögtön fogtam magam és letöltöttem. Kár volt, végül amúgy nem tetszett, nem is néztem végig.)
Szexnél ööö, nos sajna úgy adódott, hogy nem sikerült annyira felizgulni, ráadásul az az egyszerű törvényszerűség sem segített olyan sokáig, hogy hm, ha valami elkezd ott bent mozogni, az ember benedvesedik. Persze pont elfelejtettem magammal hozni a síkosítot, és persze pont nagyobb mérettel sikerült találkoznom... ráadásul, ami még ennél is rosszabb, elszakadt a gumi.... ez kb életemben másodszor fordult elő, és esélyes, hogy rosszul emlékszem, de szerintem akkor sem az általam hozott gumit használtuk, ahogy most sem...
Másnap jól rá is kerestem, hogy amúgy hol van lehetőség sürgősségi fogamzásgátlásra (mert ugye olyan nincs, hogy netalántán mindenhol...), és találtam is egy honlapot, ahol fel voltak sorolva a helyek. Kinéztem a legközelebbit, és hívni is próbáltam őket, de senki nem vette fel. És amikor elmentem, kiderült, hogy csak a saját kerületemben próbálkozhatok.... azért ez elég érdekes szabály, ha pl. innen 300 km-re laknék, akkor oda kell fáradnom? Most akkor melyek azok a helyek, ahol VALÓBAN MINDENKINEK felírják?
(kiegészítés, miután sikerült feliratni: elsőre túl korán érkeztem a rendelőbe, és jól át kellett szerveznem a napomat ahhoz, hogy sikerüljön később is ráérnem. Amikor megkérdeztem a betegfelvételes nőt, hogy hova máshova mehetnék, mondott egy kórházat, hogy talán oda, de hívjam fel őket. Mondtam, hogy nem leszek internetközelben, mi a számuk? Hát ő azt nem tudja. Kicsit kiakadtam azon, hogy úgy látszik, senki sem tudja, hol lehet esemény utáni tablettát feliratni, meg úgy amúgy miért nem lehet bárhol.
Amikor visszamentem, kiderült, hogy mivel még sosem voltam ott beteg, meg kell vizsgálnia az orvosnak. Merthogy volt, hogy 14 hetes nő próbálkozott... megkérdeztem, hogy ha legközelebb ilyen lenne, akkor is lesz-e vizsgálat, mondta, hogy ha hozom a papírom, hogy már voltam ott, nem.Ebből nekem úgy tűnt, hogy ha fél év múlva mennék pl., akkor is jó lenne a papír, ami elég érdekes, tekintve, hogy fél év múlva akár lehetnék is 14 hetes terhes. Általában nincs gondom a nőgyógyászokkal, de ezt elég gáznak éreztem, kb olyan érzésem volt, mintha hagynám, hogy valaki belenyúljon a hüvelyembe, hogy végre megkapjam azt a nyomorult tablettát, amiért ráadásul még egy csomót fizetek is. Ja, végülis egy abortusz nyilván sokkal jobb lenne:P)
Végül kb hajnali 1-re értem haza, ettem és mentem is aludni.
Ja, igen, még annyi, hogy hogy fúrta meg a pasi a vacsorámat:). Az volt a tervem, hogy mielőtt hazamennék, elsétálok egy gyrososhoz, és elvitelre kérek valamit enni. Nos, hála a pasinak, jól eltévedtünk (azóta sem értem, hiszen a navigációnál jó célhelyet adott meg), és már nem volt kedvem visszasétálni a gyrososhoz, így inkább hívtam egy taxit és hazamentem.
A harmadik napi találkozóról is elkéstem, az viszont részben saját hibából történt, ugyanis elegem volt abból, hogy meló előtt szendvicses helyekre vadászom, és igyekszem út közben annyit enni belőle, amennyit tudok. Helyette most leültem és beültem valahova. Csakhogy egy csomót kellett várni, aztán lekéstem a villamost, amiről le kellett szállnom, mert kocsiszínbe ment... akárhogy is, végül majdnem félórás késéssel érkeztem meg.
Az egyik kedvencem a melóban az, hogy nem tudom szinte soha, hogy fog kinézni az, akivel találkozom. Ráadásul ha valakire előtte kicsit dühös vagyok valamiért a levelezés miatt, méginkább meglep, hogy jé, egy tök szimpatikus ember üldögél rám várva. (ráadásul nagyjából 95%-ra igaz a "szimpatikus" jelző, egyrészt mert nem nagyon van semmi, ami miatt rosszindulatúnak tűnnének, másrészt mert a többség mosolyog :) )
Felmentünk a szobájába, és kb kétórás beszélgetéssel indítottunk. Liverpoolban nőtt fel, és én mégis értettem!!! Oké, szerintem egyszerűen neki nem volt annyira elborult a kiejtése, viszont azért tényleg elég jól ráállt a fülem arra, hogy pl. szinte minden u-betús szónál (summer, funding stb.) valóban u-t ejtett. Azért a Hungary "hungrynak" ejtése (u-val) vicces volt:))).
Egyébként ilyen szociális ügyekkel foglalkozik, főleg gyerekotthonokkal - erről beszélgettünk, egyrészt arról, hogy pontosan miért van Magyarországon, milyen a szociális ellátás ott, ilyesmikről. Érdekes, hogy ő azt mondja, hogy tudja, hogy világviszonylatban az angliai ellátás jónak számít (a műtétek maximum várakozási ideje 16 hét!), de ő úgy gondolja, hogy ennél is jobbnak kéne lennie, és alanyi jogon kell járnia a lehető legjobb ellátásnak, amit adókból lehetne fedezni. Ez érdekes téma volt, mert én meg nem éppen így gondolom:), de végül sajna nem nagyon mentünk ebbe bele.
Arról is beszélgettünk, hogy milyen a választási rendszer ott, és nekem úgy tűnik, hogy az alapján még a mostani magyar is sokkal igazságosabb :O. Durva.
Illetve arról is, hogy a mostani kormány mindenféle szociális ellátást privatizálni akar, és ez szerinte nem jó, mert akkor az ezzel foglalkozó magánvállalatok előbb-utóbb monopolszerepet szereznek, és olyan feltételeket szabhatnak ezen a piacon, amilyet csak akarnak.
Sajnálom egyébként, hogy ilyen kevés dologra emlékszem, pedig tényleg nagyon érdekes volt a beszélgetés:(. Vagy lehet, hogy csak azért gondolom így, mert rájöttem, engem baromira vonz, hogy ő nem tudom, ennyire szívén viseli az emberek sorsát:).
Jobban belegondolva egy dolog idegesített, és ez egy kicsit megakadályozta, hogy tényleg jobban belemenjünk egy-egy témába. Ez az volt, hogy ha valami megakasztotta a beszélgetést - telefon, mosdó -, ő nem tért vissza a témára, hanem újat kezdett. Akkor is, ha én egy mondat közepén voltam. Ezt általában nagyon utálom, most épp nem érdekelt annyira, de nem segítette egy gondolat végigmondását. Másrészt ugyan értettem őt az esetek 85%-ában, de azért baromira kellett koncentrálnom, ami elég sok energiámat elvette, így az már kevésbé érdekelt, hogy végigbeszéljük, amit elkezdtünk. (meg így jobban belegondolva én azért szeretek csapongani, igaz, ezeknél a témáknál tényleg elviseltem volna egy kicsivel mélyebb betekintést)
Ja, amit még megfigyeltem rajta, hogy ha rólam kérdezett valamit, sokszor mintha az is csak ürügy lett volna arra, hogy valami magával kapcsolatos témát elkezdhessen:). Ez egyébként annyira nem zavart, érdekelt, amit mondott (ezt amúgy az előző napi vendégen is éreztem.)
Akárhogy is, a szex igazából csak jó átlagosra sikerült, szóval arról nem is nagyon írnék.
Viszont utána még arról beszélgettünk, hogy ő 16 évesen elköltözött otthonról, és dolgozott, plusz ilyen 2 helyett 4 évig tartó suliba járt, hogy megszerezze az A-levelt (kb mint az érettségi. Bár én esküszöm, előbb asszociálok a Harry Potter-féle RBF-re és RAVASZ-ra:D). Úgy tűnt a szavaiból, hogy nem igazán jött ki jól a szüleivel, az anyjával azóta nem is beszél. Elkezdtem azon gondolkodni, hogy milyen körülmények közül jött, és hogy ez vajon mekkora hatással volt a pályaválasztására (szociális munkás).
Arról is beszélgettünk, hogy ehhez az álláshoz kell erkölcsi bizonyítvány, és mondtam,hogy amikor legutóbb dolgoztam valahol, a nem diákmunkásoknak szintén kellett ilyesmi, pedig biztos van egy csomó olyan bűncselekmény, amit ha elkövetek, az nincs befolyással arra, hogy veszélyt jelentek-e a vállalat számára vagy sem. Elég nehezen találtam viszont ilyen példát, végül azt sikerült, hogy ha pl. különböző könnyűdrogokat adtam volna el, annak nem lenne hatása arra, hogy milyen dolgozó vagyok. Vagy ha pl. valakinek szexmunkára helyet biztosítok. Ő elmesélte, hogy 17 évesen azt hitte, hogy ha egy motorkerékpár után adót fizet, akkor az adót önmaga után kell fizetnie, nem a motor után, és így amikor az előző motorkerékpárt eladta, és egy másikat vett, azt a cuccot, ami a kerékpáron volt (és ami jelezte, hogy a motorkerékpár legálisan van forgalomban és adót is fizetnek utána), az egyikről áttette a másikra. Elkapták, és valami elég nagy bírságot kellett fizetnie, egy évre bevonták a jogsiját, és 10 évig szerepelt az erkölcsi bizonyítványban is a tett. Ráadásul mivel akkoriban még livepooli volt, a bíró nem nagyon akarta elhinni, hogy nem direkt csinálta, hanem TÉNYLEG nem tudott erről:). Amikor állásinterjúra ment, ezt mindig el kellett mesélnie, de a többség csak nevetett.
Ja, még annyi, hogy megkérdeztem, hány éves, a statisztikám miatt, és pont a jelenlegi átlagéletkor:D (42 év). Megjegyeztem, hogy fiatalabbnak néz ki, és azt mondta, hogy fiatalabbnak is érzi magát, én meg közöltem, hogy tökre nem értem ezt, mert én úgy érzem, hogy én már öregen születtem:D (ezt amúgy egy - egyébként angol - könyvből vettem, mármint ezt a gondolatot). Jó, persze, néha én is meglepődöm azon, hogy a tinédzserkorom emlékeim szerint nem is volt olyan régen, mégsem vagyok már az, de hozzáteszem, tinédzserkoromban se nagyon éreztem magam tininek, vagy legalább olyannak, mint a kortársaim (igaz, kíváncsi lennék, hányan éreztek hasonlóan tinédzserkorukban, hiszen arra eléggé jellemzőek ezek a gondolatok). Ráadásul egy csomó gondolatom és véleményem 15-16 éves korom óta nem változott, és szerintem olyan sokat én sem, ami pedig igen, azok úgy érzem, inkább gyakorlati tapasztalatok (pl. hogyan kell háztartást vezetni, ügyeket intézni, harcolni a tanszékekkel).
A találka utáni éjszakán azt álmodtam, hogy a pasi megjelent skótszoknyában a házunk előtt, és elkezdett nekem olyanokat ordibálni, hogy "Ivonn, szeretlek", én meg azon gondolkodtam, hogy hogy a fenébe írjam ezt meg a blogomba úgy, hogy a környéken élők ne ismerjék fel, hogy ott történt az eset:D
Most, egy nappal az utolsó találkozó után hihetetlenül fáradt vagyok, és nem tudom, hogy mennyiben okolható a meló, de nekem úgy tűnik, hogy azon - meg ugye a tabletta körüli rohangáláson - kívül minden úgy ment, ahogy eddig. Még a mai nap esetleg egy kicsit kavarosabb volt, de már tegnap is fáradt voltam, meg tegnapelőtt is. Azt simán el bírom képzelni, hogy kifáraszt, ha ennyit vagyok mással, és koncentrálok a beszédére, meg igyekszem a legjobbat nyújtani, csak az a fura, hogy ennyire.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
