Több mint egy hete nem dolgoztam, így írnivalóm sem igazán volt.  Először azért nem dolgoztam mert besokalltam, azután pedig a kötelező havi szabi miatt.  Sikerült felélni az itthoni tartalék pénzünket, de ma végre megint elkezdtem dolgozni (igen, megígértem valakinek a poronty kommentekben hogy nem nevezem "munkának" a melót mert ez nem is munka, én csak ne említsem magam egy lapon stb, de tojok rá..) Igazság szerint hiányzott. Gondolom furcsa, hogy ezt írom, még én sem számítottam rá :)
Az egyszerűsége fog meg.
Van Tina Turnernek egy dala, a Private Dancer. Ott énekli: Im your private dancer, Im dancing for money, do what u want me to do.. A szám többi része nagyon hangulatos de egyáltalán nem illik a helyzetemhez.. érdemes egyébként megnézni a klipjét, YouTube-on megvan, én is ott láttam...
Egy ilyen helyzetből hiányzik minden játszma, ami át meg átszövi az emberi kapcsolatokat, hiányzik minden trükközés, minden érdekjáték. Ez a játék rontja el gyakran még a legbizalmasabb együttléteket is. Még egy pár kettesben töltött estéjén is előjönnek olyan dolgok, mint például a problémák megbeszélése, valamelyik fél szinte mindig manipulálni akar. Kötéltánc a pillanatnak élés, az egymásra figyelés és a hatalmi játékok között. Nem beszélve az egyéb típusú kapcsolatokról. Ha kollégák beszélgetnek, ők nem csak csapattársak de versenytársak is, versenyeznek az előléptetésért, dominanciáért mittudomén... A szomszéd mosolyogva köszön de közben azért figyeli, milyen ruhában vagyok, vagy hogy mennyi időnként viszem le a szemetet... keresi azt hogy mibe köthetne bele... ha egy pasi beszélgetést kezdeményez egy lánnyal, szinte mindig le akarja fektetni...Én és egy  vendégem között szinte semmi ilyesmi nincsen, pont a pénz miatt, úgy, ahogy a dalban is van. Ő fizet és ezzel kivásárolja az összes olyan próbálkozásomat ami az én élvezetem felé, az ő kényelmetlensége irányába hajtaná a dolgokat. Ha kapok valamit, megköszönöm. Ha nem kapok, nem lényeges. Semmit sem akarok amit ő nem, és azt szeretném amit ő is, egyértelmű helyzet. Majdnem minden .  Vannak persze alapszabályok, ezek egy része, alkatfüggően, a legtöbb pasinak hamar leesik, innentől kezdve a helyzet egyértelmű, amíg egyikünk meg nem szegi valamelyik szabályt . Ilyen alapvető dolog pl az, hogy ő udvarias és fizet, az, hogy ez esetben olyan saját időt kap a pénzéért, ami az ő igényeire van szabva. Úgy simogatom ahogy ő szeretné, úgy franciázok neki vagy beszélgetek vele ahogy ő akarja. Ő irányít.  Ez így nekem is nagyon jól esik, az ideális állapot pedig akkor van, ha a pasi is törekszik a kölcsönösségre, emellett pedig még emberként is érdekes. De az nem valamiféle randi, bár egyszerre van benne egy jó randi fílingje és a jól végzett munka öröme, de az előbbi nem szükséges, anélkül is működik. Az ember akkor és ott mindenképp nagyon érdekes, csak saját maga által, minden megnyilvánulása, mozdulata, szava, a teste és a lelke egyaránt, bármilyenek is legyenek ezek. Később akár emberundort is eredményezhet, a túladagolás miatt, de akkor és ott nagyon jó érzés.Azt mondják, az ember akkor érzi magát boldognak, ha egyfajta "flow" állapotba kerül, erről a wikipédia definíciója:

 

"A flow olyan állapotot jelent, amikor az ember teljesen elmélyül abban a tevékenységben, amit csinál. A koncentrálás és a kontroll érzése ekkor nagyon magas és úgy érzi, mintha egy energiabomba lenne, mintha a mindennapi problémák megszűnnének, a gondjai háttérbe szorulnának. Az időérzékelése is megváltozik, mert úgy érzi, mintha állna az óra. Bármilyen tevékenység kiválthatja ezt az érzést: sportolás, művészet, gyerekekkel játszás vagy akár éppen a futószalag melletti munka. Ez azt jelenti, hogy a flow nem a tartalomtól függ, hanem a tevékenység minőségétől. A legfontosabb feladat, hogy legyen előttünk egy konkrét cél. De a kihívás ne legyen túl magas és túl alacsony se, mindig optimális szintre helyezzük. A megfelelő mérték által teljesítünk a legjobban, és ehhez képest tudjuk viszonyítani a képességünket. Ez azért fontos, mert az eredmény befolyásolja a hogylétünket. Azaz, ha jól teljesítünk, jól érezzük magunkat és boldogok vagyunk. Ha nem tudunk teljesíteni, rossz hangulatunk lesz, a sorozatos kudarc pedig depressziót okoz. A tevékenység közben nem tapasztalunk boldogságérzetet, ahhoz túl erősen koncentrálunk, de utólag létrejön az önmegerősítés, a kiteljesedés és az elégedettség érzése."

 

Ez tényleg igaz. Optimális esetben megszűnik az összes kényelmetlenség, az, hogy máshova vágyjak, egyedül az a személy marad, akivel vagyok.Ilyesmivel találkozok én munka közben, azzal  a kiegészítésse, hogy a boldogság érzése nem csak utána hanem közben is van. Ez az élmény nem csak meló közben, hanem <itt az egyéb szakmám neve> közben is előjön, bár másféle egy kicsit. Köze van a maximalizmushoz, mert csak akkor érzem, ha a vendéget elégedetté tudom tenni. Megfelelő jutalomfalat ahhoz hogy akarjak teljesíteni.. Külön poén, hogy egyébként is szeretem élveboncolni az embereket, és ebben a helyzetben a pasik maguktól nyílnak, ideális terep. Csak hogy a saját hobbimnak is hódoljak :)

 

Viszont a "szabályok" része az is, hogy az én részemre ez nem randevú. Neki lehet, az van amit szeretne, de megfagy a levegő, ha valami olyasmit mond, hogy akkor most úgy lesz ahogy te szeretnéd... Roppant kínos lenne azt mondani, hogy jó, akkor most hazamegyek, pápá... Mert természetesen neki alapvető, hogy én ott szeretnék maradni és szeretkezni vele. Előfordulhatna, de én még soha az életben nem akartam lefeküdni olyannal, aki csak azt teszi, amit mondok.. azt maszturbációnak hívják.  Sose ment igazán.  Élőben én azokat a helyzeteket szeretem, ahol mind a ketten szeretnénk valamit,  és ezt oldjuk meg közös erővel, egyszerre figyelve a másikra és magunkra. Kiskutyára nem vágyom. Pláne nehéz átfordulni egy passzív-odaadó hozzáállásból egy aktív-önzőbe, hirtelen rávéve magam arra is, hogy "aktívan" és "önzőn" pont őt akarjam... holott pl úgy jöttem el otthonról, hogy pont elkészült a vacsi, de hozzányúlni már nem volt időm és csurgó nyállal gondolok rá, miközben épp a pasival foglalkozom :DD. Alapból nem erre gondolnék, de hát ő biztat arra, hogy önző legyek... kirángat a koncenterációból :DD  Ha a pasi ilyen szöveggel jön, az a hülye szituáció alakul ki, hogy ő azt akarja, hogy önző legyek, én pedig szorgalmasan próbálom kitalálni hogy mit is ért ez alatt és szerinte hogy viselkedik egy önző csaj, és így viselkedek. Ez némi színésznői vénát kívánna ami viszont nekem nincs, ezért egyrészt elég vérszegényre sikerül az alakítás, másrészt pár perc alatt besokallok. Jó esetben végigviszem őt valamilyen standard koreográfián, rosszabb esetben viszont lehetőleg finoman de elmagyarázom neki amit itt leírtam, a kiskutyákról és a masztizásról, és megkérem, hogy inkább csinálja amit ő szeret, én meg majd szólok, ha valami mást szeretnék. Mire gyakran hülyén néz rám, mert nem érti, hogy én, a szegény-árvalány-akivel-senki-sem-törődik miért nem fogadom el a nagyvonalúságát, hogy most csak velem foglalkozna... Végül aztán elkönyveli magában, hogy biztos nem szeretem a szexet, úgyhogy visszatérünk az alap, legrosszabb szereposztáshoz , a pasi aki szolgáltatást akar és a csaj aki kiszolgálja, pont, ennyi, semmi előjáték, se puszi se pacsi.. hülye frigidpicsafíling.. A másik véglet, de semmivel se jobb.Azaz könnyű elrontani. Az esetek háromnegyedében viszont a kisebb hibák ellenére végül összejön a fíling, és ez több mint amit a legtöbb ember elmondhat a munkája során. Jó nekem.