Már elég régóta leveleztem valakivel, egy találkozóról, ugyanis elég sokáig nem tudta megmondani, hogy pontosan melyik hónapban jön. Végül lefixáltuk, aztán áttette egy nappal későbbre, de végülis összejött. Egy kicsit azért aggódtam, mert állítása szerint a telefonja itt nem működik, szóval a szálloda számát adta meg, de én azt nem szívesen hívom (egyrészt azért, mert egyszer hívtam, és az illető nem vette fel, pedig elvileg az volt a száma, másrészt azért, mert nem szeretek telefonálni, inkább sms-ezek, harmadrészt azért, mert ha a recepció veszi fel, csak a szoba számát tudom, az illető nevét nem, és nem tudom, ilyenkor mi van). Ráaásul több mint 15 percet késtem, amiről nem tudtam értesíteni. Mondta, hogy épp hívni akart, amikor bekopogtam.
Idősebb pasi volt, sajna nem merek tippelni, de mondjuk talán 60 körül (vagy csak nagyon ősz ötvenes, ez is lehetséges), és pár mondat után közölte, hogy amúgy beszélhetünk magyarul is:). Ugyanis USA-ba évtizedekkel ezelőtt kivándorolt magyar, vagyis valójában Romániából jött, és a magyart is törte egy kicsit. Akárhogy is, eléggé lényegretörő volt, az előjáték talán a kb hárommásodperces csók és ötmásodperces ölelés volt, a vetkőztetés meg annyi, hogy gyorsan lekapta a ruháit, és szólt, hogy én is tegyek így. Nekiálltam csókolózni, bújni, nem nagyon reagált, úgyhogy inkább lejjebb haladtam. Majd megkértem, hogy mossa már meg egy picit.... megtette, aztán folytattam a tevékenységet. Kb fogalmam sem volt, hogy mit kéne csinálni, mert nem nagyon reagált semmire, bár egyszer megkérdeztem, hogy szereti, és az volt a válasz, hogy jó ez így. Egyébként úgy egészen hanyattvágta magát és nem nagyon csinált semmit, illetve néha jól belémerőltette az ujját, erősen megmarkolta a mellem vagy a két ujjával a mellbimbómat fogta:O. Szóval őszinte leszek, nem erőltettem magam halálra, csak folytattam tovább a franciázást, és kurvára leszartam, hogy összejön-e a dolog vagy sem. Mondjuk ha jobban belegondolok, mivel instrukciókat nem nagyon kaptam, csak annyit, hogy jó, ahogy csinálom, annyira nem lőhettem mellé, a különbség tényleg annyi volt, hogy tényleg baromira nem érdekelt volna, ha nem sikerül a dolog, illetve az, hogy egy idő után meg se próbáltam magam beleélni. Igaz, nem nagyon volt mibe, mivel a bújós, barátnős viselkedés nem hozta lázba, a pornós nyögés meg nem az én műfajom, ráadásul attól értelemszerűen nem lesz sorozatorgazmusom, hogy valakinek franciázom.
Végül aztán egy idő után közöltem, hogy úgy érzem, nem csinálok valamit jól, merthogy nincs eredmény, erre azt mondta, hogy tartsunk egy kis szünetet. Na, itt beszélgettünk egy pár percet, megkérdeztem, hogy mit csinál Magyarországon, illetve a szállodát szidta. Azt mondta, hogy a Mariotban lakik általában, és hogy ott mennyire jól sétálni a Duna-parton, csak idegesítő, hogy az embert mindig megszólítják a lányok. Ő ilyenkor magyarul válaszol, és máris elköszönnek:D
A beszélgetéstől egy fokkal személyesebbnek kezdtem érezni a találkozót, de aztán minden folytatódott úgy, ahogy eddig, kiegészítve némi fejrángatással. Ráadásul khm, megkértem, hogy szóljon előtte, de nem nagyon tette meg, szóval egy kicsi a számba került. Remek. Nem hinném, hogy újra akarnék vele találkozni.
Utána még beszélgettünk egy kicsit, majd szólt, hogy most már menjek, mert neki is van dolga. Az egész találkozó ajtótól ajtóig egy óra volt.
Viszont érdekesség, hogy dollárban fizetett, és az egyik nekem olyan furcsának tűnt, el is küldtem a(z ex) páromnak, hogy okés-e, és ő azt mondta, hogy igen, de azért suisseprojecttel váltattam be a pénzt, mert én féltem:D
Továbbá a mozgólépcsőn összefutottam azzal a lánnyal, akivel hármasban voltam. Én senkivel nem szoktam összefutni véletlenül, szóval poén:D. Meg is írtam neki, hogy amúgy épp melózni megyek:D.
Szóval, ennyi. Biztos találkoztam már hasonló mentalitású pasival, de nem jellemző, ez így elég fura volt. Megkérdeztem amúgy, hogy miért választott engem, mert azon igencsak csodálkoztam volna, ha a barátnő-élmény miatt (pedig szerintem eléggé erről szól a honlapom, igaz, nem annyira hangsúlyozottan, mint NNB-é, de azért eléggé). Azt mondta,hogy azért, mert komolynak tűntem, olyannak, aki el is jön. Ez egyébként elég fontosnak tűnt számára (mármint úgy látszik, tartott tőle, hogy nem jön össze), mert a találkozó előtt 8, illetve 4 nappal korábban is rámírt, hogy áll-e még a dolog.
Jó, hát végülis az előnye az, hogy kevés időmet vette el, de azért az élményért, amire vágyott, kár volt ennyit fizetni.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
