Pár napja írtam ezt a posztot a privát blogomba, aztán kaptam egy javaslatot, hogy esetleg kikerülhetne ide is, csak kicsit átdolgozva. Ebben igazat is adtam, csak nem akartam vele foglalkozni a vizsgaidőszakban, de most már vége és örömmel közölhetem, hogy minden tárgyam megvan. :)
Reggel 8-ra volt megbeszélve a találkozó, másik kettő sikertelen próbálkozás után (ti. nem szeretek késő este elmenni itthonról, mert általában megkérdezik, hová). Persze később rájöttem, hogy a reggeli időpont sem jó, képtelen vagyok magamhoz térni és általában nem érzem jól magam még pár óráig.
A szállodától nagyon féltem, két okból:
- egyszer véletlenül oda mentem be egy másik helyett :D, nem ér röhögni... na és nagyon csilivilinek tűnt, ráadásul jól el is tévedtem.
- felvettem egy olyan ruhát, ami átmenet a hétköznapi meg az elegáns között, magassarkúval :D, nem tudom, mi jött rám, sosem öltözöm így. Általában képes vagyok egy ilyen találkozóra sportcipőben menni, és eddig még senki nem kötött bele (vagy lepődött meg).
A pasi amúgy angol volt, de indiainak tűnő névvel és arccal:), viszont fura, de egész jól értettük egymást. Egyrészt, ha én azt mondom, "both", nincs élő ember, aki megértené, vagyis hát de, neki valahogy sikerült. Cserébe én is majdnem mindent megértettem, amit mondott. Nem tudom, hogy ez mitől függhet. Lehet, hogy csak elég türelmes volt.
Megkínált kávéval, aztán egy csomó ideig semmi nem történt, csókolóztunk meg ölelkeztünk. Én kicsit untam, de úgy látszott, hogy neki ez jó így. Aztán felajánlottam, hogy megmasszírozom, meg is történt, és izé, idáig nagyon jó volt a történet, de aztán megláttam, mi van a gatyájában :D, és majdnem sírógörcsöt kaptam. Eleve elég érzékeny vagyok ilyen dolgokban, de hát ez kifejezetten ijesztő volt… (Alig várom a kommenteket a k*rváról, aki fél a f*sztól.)
És ezután? Hát, nem is fájt, tök jó volt :) Ráadásul sokáig tartott, igyekezett elhúzni, de kivételesen nem zavart. Csak aztán nem pihentem valami sokat, még maradhattam volna, de vártak rám, úgyhogy inkább megpróbáltam valahogy kibotorkálni, csak ugye remegett még a lábam is* :D, meg magassarkúban sem tanultam meg még járni... Lefelé a lépcsőn pont még telefonáltam is, úgyhogy inkább megálltam fölötte, és csak azután mentem le, hogy letettem. Remélem, sokan látták...
* nem (csak) azért, mert jó volt, hanem mert ugye sokáig volt görcsösen szétnyitva, az meg nem valami kellemes.
Szerettem volna régebben írni arról, hogy mennyire elegem van ebből a külföldiekkel való találkozásból. Valahogy nem az a típus vagyok, akinek jó hetente egyszer dolgozni (ráadásul mostanában ennél jóval ritkábban tudtam), mert benne kell maradnom a „gyakorlatban”. Ezt úgy kell érteni, hogy nem kezdek el félni egy találkozótól, hogy aztán lemondjam, nem idegeskedek azon, hogy hogy találom meg a szobát, hogyan beszélgetünk majd és miről, és hogy kerül majd sor az akció részére. Ezek a dolgok sokkal jobban mennek, ha gyakrabban dolgozom.
Persze ezt viszonylag egyszerűen ki lehetne küszöbölni, csak a fejemben kellene rendet tenni hozzá. Mindenesetre pont nagyon kezdett elegem lenni ebből az állapotból, kellett egy ilyen példa: nicsak, mégiscsak tudok beszélgetni, ha csak az időjárásról is (nesze, angolok), mégiscsak jó tud lenni azért így is a szex és nem kell annyira beleugrani a közepébe. Olykor nem is az én feladatom a vezetés.
Azért furcsa így napokkal később írni erről, mert már megint teljesen elveszett a „gyakorlat”. Ha most hívna valaki találkozni, megint ugyanúgy félnék.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
