(NNB kérésére:P. Márminthogy írjak végre)
Nem nagyon emlékszem, hogy mielőtt elkezdtem, min gondolkodtam, mi fog változni. Igazából egyetlen dologtól féltem, hogy rosszul fogom magam érezni, úgyhogy jól megígértem magamnak, hogy ha így érzek, akkor inkább nem próbálkozom tovább. Nem éreztem így.
Viszont nem tudom, hogy másra gondoltam-e. Akkoriban, mielőtt elkezdtem, és mielőtt akár komolyabban elkezdtem volna róla gondolkodni, eléggé bennem volt a gondolat, hogy "jó nővé" váljak, igaz, nem a szó köznapi értelmében, vagy a szerintem gondolt köznapi értelmében:). Szóval nem akartam, hogy jobban tudjam, hogy kell öltözköni, vagy nem akartam mittudomén, szoliba járni vagy műkörmöshöz, vagy mittudomén, több kozmetikumot használni (itt nem akarok sértő lenni, tudatosan nem társítok negatív gondolatokat ahhoz, akire a fentiek igazak. Tudat alatt vannak előítéleteim, nyilván). Egyszerűen csak szép akartam lenni, akiről egyébként más is úgy gondolja, hogy szép, meg én is.
Nos, ami mindenképpen változott, az az, hogy ilyesmit akarjak:). Erre valószínűleg az is hatással volt, hogy végre felnőttem, és kevésbé akarok az ilyesmit görcsösen, meg az is, hogy kezd elegem lenni abból, hogy nekem a nemi szerepemből adódóan szépnek kell lenni. Viszont a szexmunka elkezdésénél - és akkor még nem nőttem fel:) - egyszerűen csak gyakrabban láttam szépnek magam, aztán meg elég hamar rájöttem, hogy nem akkora fakszni magamat szépnek mutatni, és hogy melóban érthető, de a suliban pölö tök fölösleges, hogy én mindenképpen szépnek akarjak látszani. Korábban elképzelhetetlennek tartottam, hogy a szemem kifestése nélkül, vagy nem jól belőtt hajjal menjek el bárhova, na, ez megváltozott. És ez igaz volt az öltözködésre is.
Ma már egyre inkább úgy érzem, hogy persze, mint szexmunkás, érdemes jó formámat hoznom, mert a munka részének tekintem, de az már egészen más kérdés, hogy nőként hogyan viszonyuljak hozzá. Egyrészről ebben annyit segített a szexmunka, hogy ha az embert folyamatosan hülyének nézik a vendégek, hogy mit elégedetlenkedik a testével, akkor rájön, hogy nem akkora tragédia, hogy a melle nem éri el az A kosarat, a feneke meg J.Lo.-éra hasonlít. Másrészt idővel szinte kizárólag a szexmunkára korlátoztam a csinosabb megjelenést, és így nem éreztem magam rosszul, amiért ezt a mindennapi életben hanyagolom. Egy ideje meg kb melóhoz sem öltözöm fel sehogyan, pedig lehet, azért nem ártana megerőltetni magam.
(Most, amikor több hét után újra előveszem ezt a bejegyzést és hozzáírok dolgokat, kicsit zavarosak a gondolataim, ugyanis elkezdtem kicsit komolyabban foglalkozni a feminizmussal, és nem tetszik, hogy bennem is ugyanúgy megvannak a belémnevelt elvárások. Emiatt lehetséges, hogy a bejegyzésben kicsit jobban úgy akarok tenni, mintha nem is lennének jelen annyira, mint amennyire mégiscsak jelen vannak)
(Mondjuk legutóbb tökre úgy éreztem, hogy kitettem magamért, mert ööö... felvettem egy nyári ruhát...)
A legtutibb amúgy az lenne, ha kisebb lenne az aránytalanság azt illetően, hogy egy nőnek meg egy férfinak amúgy hogyan kéne kinéznie, hacsak nem számít kifejezetten (pl. mondjuk ha modell vagy. Vagy színész. Vagy szexmunkás).
Viszont erről eszembe jutott az, amit gyakran olvas az ember: hogy az, aki szexmunkásnak megy, az már jó hamar megtanulta, hogy az értékét a teste határozza meg. Azért kíváncsi lennék, hogy hány modellt vagy színészt vádoltak már meg hasonlóval. Vagy pl egy szakács már jó hamar megtanulta, hogy az értékét, mint emberét, a főzőtudománya határozza meg?
A másik: konzervatívabbá vált az öltözködésem:). Egyébként se öltözködtem soha túl kihívóan (na jó, mondjuk 13-14 évesen igen), de utána már annyira sem. Ez most már odáig fajult, hogy szinte sosem veszek fel szoknyához magassarkút, mert már azt is soknak találom:), sőt, épp farmerszoknyára vadászom nyárra, de eddig nem jártam sikerrel, mert mindegyik olyan rövid:P. Ha szállodába megyek valakivel találkozni, ott is abszolút átlagos hatást keltek, sőt, inkább kevésbé vagyok csinos. Más az, amikor saját lakáson találkozom-találkoztam emberekkel, hiszen ott ugye csak ő lát, más nem.
A harmadik: szexuális téren magasabbak az elvárásaim. A korábbi szexuális kapcsolataimban inkább kiszolgáltam, és ha valaki foglalkozott velem és nem érte el a célt, úgy voltam vele, hogy biztosan én vagyok túl bonyolult eset. Amióta találkoztam egy pár emberrel, akik mégiscsak meg tudták oldani, már nem érzem így. Illetve ha nem munkaként fekszem le valakivel, sokkal hangsúlyosabbak a saját igényeim.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
