Mivel nagyon érdekel a téma, általában rávetem magam arra, ha valami szexmunkásokról szól. Igaz, a sztereotípiákon alapuló ábrázolás annyira nem érdekel, annál jobban az ettől eltérő filmek, sorozatok. Két sorozatot néztem végig, ami szexmunkásokról szól, és amiket eléggé élveztem (mondjuk egyébként is elég sok sorozatot nézek, és a színvonalnak sem kell feltétlenül olyan magasnak lennie). Az egyik a Secret Diary of a callgirl, vagyis Egy callgirl titkos naplója, a másik pedig a Satisfaction, vagyis Bordélyház (vélemény itt). Az első egy angol sorozat egy londoni luxusprosti (?) életéről, míg a másik Ausztráliában játszódik egy luxusbordélyházban. Több szempontból is, pl. az árban és a körülményekben is eltérőek a sorozatok szereplői, mégis tudtam bizonyos részleteiben azonosulni velük olykor-olykor.
Most a Secret Diary of a callgirlről lesz szó. Amikor ezeket a sorokat írom, még nem néztem újra végig a sorozatot, de tervezem, igaz, nem kitörő lelkesedéssel. Az első évad ugyanis emlékeim szerint nagyon tetszett, talán egy darabig még a második is, de utána valahogy túlságosan erőltetetté vált az egész: mintha csakis az újabb és újabb izgalmasabb jelenetek tudták volna az egészet egyben tartani.
A sorozatról pár szó azoknak, akik nem látták: egy londoni szexmunkásról szól, aki elég sokat kér egy óráért, nem tudom pontosan, mennyit, de ha jól emlékszem, 300 fontnál többet (ezt onnan gondolom, hogy volt egy lány, aki 300-nál többet akart kérni, de az ügynöke nem engedte, a lány meg feltételezte, hogy az afroamerikai származása miatt). Ez persze önmagában nem mond sokat, mert fogalmam sincs a londoni árakról, de a főszereplő azt mondja, sokat kér, szóval én a luxuskategóriába soroltam. Az első részben bemutatja, hogy hogy is működik egy találkozó: megjön az ember, átadja a pénzt, ő törülközővel és bontatlan fogkefével fürödni küldi, majd jelez az ügynökségnek, hogy minden rendben van. Ezek után befújja magát férfi dezodorral, merthogy nem akarja, hogy a férfin más nő illata érződjön, majd egy kis síkosítót ken magába. Ez utóbbi nekem egy kicsit fura, merthogy úgy gondolom, hogy ezt könnyen észre lehet venni pl. franciánál, de nincsenek ilyen irányú tapasztalataim.
Ami nagyon jellemző rá, az az, hogy igyekszik kitalálni, és végrehajtani azt, amire a másik fél vágyik. Pl. rögtön az első részben a vendég a szabadban, egy farmon képzeli el az együttlétet, amit a főszereplő - Belle - elég jól abszolvál. Na, ez az, ami tényleg nagyon jellemző rá, hogy valami speciálisat akar nyújtani a vendégeknek, mintha az ember valami igazán különleges étterembe menne vagy nem tudom:). Nem tudom, a laikus közönségnek mit akartak ezzel bemutatni, nekem az jön le ebből, hogy ő ezért luxuskategória, én meg ezért nem:).
Továbbá persze sokkal többet ad a külsejére és az öltözködésre, és szemmel láthatóan neki nem okoz gondot egy helyes kis koktélruhában italt kortyolgatni egy hotelben (bár gondolom, ez nem annyira furcsa skill). Szeret kísérletezgetni, és mindenféle újat kipróbálni (na, rám ez sem igaz). Igaz, ez néha nem jön össze, van, hogy olyasmire vállalkozik, amit nem tud teljesíteni (pl. kajafétises vendég), de egy régi vendég kedvéért hajlandó beleásni magát abba a témába, ami őt foglalkoztatja (pl. egy nap alatt kiképzi magát dominává, hm, ez mondjuk azért egy kicsit hihetetlen).
Az is tetszik, hogy nem próbálják meg tökéletesnek beállítani. A második évad második részében pl. a szálloda kinézetéből próbálja meg kitalálni, hogy milyen lehet az új ember. El is képzeli, hogy valószínűleg amerikai, idősebb, talán most vált, erre megjelenik egy fiatal angol srác:). Illetve van egy rész, ahol plasztikai sebészhez megy mellkorrekcióra, ahol láthatjuk, hogy nincsenek tökéletes mellei. Látszik, hogy nem amerikai sorozat:) (végül egyébként nem csináltatja meg, a plasztikai sebész, aki mellesleg a vendége, közli, hogy így jók a mellei, ahogy vannak)
Ahogy halad a történet, kiad egy könyvet, de a bemutatkozó felolvasásnál kiakad azon, ahogy a felolvasó nő igyekszik kurvásra venni a figurát, illetve az sem tetszik neki, ahogy az USA-ban színházra igyekeznek adaptálni a könyvet, mert ott is szigorúan a szexjelenetekre helyezik a hangsúlyt. Na, ez is borzasztóan tetszett nekem, mert ugyan én nem mondom, hogy a szex nem baromi fontos része egy találkozásnak, mert szerintem az, de értelmetlen csakis erre fókuszálni, hiszen többségében több történik mechanikus közösülésnél.
Az is megjelenik, hogy hogy működhet a munka párkapcsolatban. Az első szerelméért abbahagyja a melót, és kap valami rémesen unalmas irodai állást, de tényleg borzasztót, a jelenetből úgy tűnik, hogy a dolga az, hogy egész álló nap egy hatalmas szobából iratmegsemmisítse a különböző papírokat:). Ezt mondjuk annyira nem értem, mert van valamilyen egyetemi végzettsége, ne már, hogy nem talált valami jobb állást. Szerintem hatásosabb lett volna, ha valami okésabb állással összevetve jut arra a következtetésre, hogy nagyon szereti a munkáját, és nem akarja abbahagyni.
A második párkapcsolatában végülis a párja - aki a könyve kiadójánál dolgozik (ja, merthogy ír egy könyvet) - tud az állásról, de néhány jelenetben kiderül, hogy vannak azért gondjai vele. Pl. egy bárban összefutnak a lány vendégével, és a párja nem állja meg, hogy ne közölje, ő nem vendég, ő partner. Hm.... illetve a kapcsolatuknak végül az vet véget, hogy a férj félrelép egy másik escorttal. Itt azért zavart egy kicsit, hogy szerintem ha valaki szexmunkás, és szereti is a munkát, bele kéne, hogy férjen, hogy a másik is lefekszik másokkal. Hiszen ha szexmunkás vagyok, és nem kényszerből, hanem azért, mert szívesen csinálom, és nem tekintem megcsalásnak, miért lenne az, ha a párom is lefekszik másokkal? Persze minden pár maga állítja fel a saját szabályait, és gondolom, erről nem beszéltek, na de mégis mi a francért nem?
A következő párkapcsolata egy volt legjobb barátja lesz, aki egyébként nem lép félre, de aztán elhagyja valami izgalmas új pasiért, és végül itt marad abba a sorozat.
A sorozatban szerepel még egy másik lány, akivel Belle barátságot köt. Róla igazából nem tudunk meg olyan sokat. Ő az a lány, aki afroamerikai származású (nem tudja valaki, hogy van-e más PC szó? Mert az afroamerikai kicsit viccesen hangzik, tekintve, hogy esélyesen a szülei is angolok), és nekem a történet alapján úgy tűnik, hogy ő kicsit rosszabb körülmények között nőtt fel, mint Belle. Nem nagyon rosszak között, de míg Belle a családja alapján középosztálybelinek tűnik, ő nem. Igazából az egyetlen érdekesség az, hogy összejön egy vendégével, aki mellesleg elég fiatal, viszont valami nemesi családból származik, amúgy meg igazi fenegyerek:D, vagy nem tudom, milyen szót használjak. Extravagánsan öltözködik, meg talán sminkeli magát vagy festi a körmét, szóval végülis olyan, mint amilyennek az átlagos angol fiatalt elképzelem:). Kb három hét után házasodnak össze, a srácot meg egyáltalán nem érdekli a lány munkája. Nekem nagyon tetszik a kapcsolatuk, olyan igazán fiatalosan szabadnak tetszik, amiket nem kötnek mindenféle konvenciók (ez utóbbi rám is igaz, csak nekem valahogy az ilyen fiatalos kapcsolatok maradtak ki).
Összességében a sorozat mutat valamit egy bizonyos szexmunka-szegmensből, ami egyrészt jó, mert bemutatja a nem kényszerített réteget, másrészt nem átlagos, hiszen nem sima lakáscsajról készült.
Ja, még slusszpoénnak egy dolog, ami nagyon tetszett: van egy lány az ügynökségnél, aki dominaként működik, és szemmel láthatóan szereti csinálni. Na, ő egyszer megszólal, hogy most megy, mert egy emberjogi aktivista van a radiátorához kötözve. Belle elneveti magát, ő meg csodálkozva néz, merthogy nem viccelt. Számomra van ebben valami nagy poén, talán azért, mert én magam is baromira fontosnak tartom az emberi jogokat, miközben szubmisszív vagyok:) (meg talán azért is, mert nem tudom, valamiért külön poén számomra, ha valamilyen aktivista, vagy szociális szférában dolgozó vesz igénybe ilyen szolgáltatást, most épp megtippelni sem tudom, hogy miért.) (tipp: talán azért, mert az ilyen közegben dolgozókhoz inkább a prostitúció elítélését kapcsolom hozzá.)
Hű, még egy dolog: a csaj azt hiszem, többször is említi, hogy ő az életben nem annyira jó barátnő, de pár órára, vagy egy éjszakára tud nagyon az lenni. Ezt magamra is igaznak érzem, igaz, ez nálam nem abban nyilvánul meg, hogy egy éjszakára figyelmes tudok lenni, bár részben abban is. Inkább abban, hogy a személyiségem kisebb adagokban jobban fogyasztható, így az, amit magamról beszélek, érdekesnek, és nem egoistának tűnik:), viszont mivel a szexben viszonylag jó arányban vagyok kiszolgáló, de a magamét is követelő, elég jól tudom nyújtani a barátnő-élményt. Legalábbis amilyennek szerintem egy barátnőnek lennie kéne. A magánkapcsolataimban inkább önző vagyok.
Ami még tetszik ebben a sorozatban, és ami a Bordélyházban is tetszett, az az, hogy a szexmunkások csókolóznak. Nekem eléggé úgy tűnik, hogy még mindig elfogadott tény, hogy egyik szexmunkás sem csókolózik, pedig szerintem ez elég elterjedt dolog a lakásos világban. Én nem is tudok elképzelni egy együttlétet csók nélkül.
Éééés ami még poén (ahogy nézem, jutnak eszembe az új gondolatok): egyrészt az, hogy van különbség a vendégek között: van, akivel láthatóan nagyon hamar közös hullámhosszra jut, valakivel meg sohasem, de attól még jó szolgáltatást nyújt.
Továbbá az, hogy van, amit ő sem tud teljesíteni, vagyis tud, csak elég viccesen:), pl amikor szex közben azt mondja a vendég, hogy "mondd, hogy egy szexéhes kecske vagy!" A jelenet itt található:
Na, kb hasonlóan éreztem magam, amikor egy vendég arról beszélt, hogy mi lenne szerinte tök izgató, nevezetesen ő mindenféle szubmisszív szituációban. A helyzet sajna az volt, hogy számomra meg baromira nem volt izgi a dolog, csak akkor, ha én lettem volna abban a szubmisszív helyzetben, de azért megpróbáltam valamit alkotni. Suisseproject azóta is azon a megszólalásomon röhög, ami valljuk be, roppant dominás volt:). Történetesen azt mondtam, hogy "ezt nem engedtem meg!" Jól van na, tudom, hogy mit várok egy domináns embertől, de hogy azt hogy kell csinálni, arról fogalmam sincs...
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
