Van melóm, aminek örülök, egész jól elvagyok most, kb kétnaponta dolgozom egyet. Először egy dán pasival találkoztam. Jókat dumáltunk, élveztem a vele töltött időt. Az első alkalommal elég durván elkéstem, egyrészt későn indultam, másrészt ööö, nem értem pontosan, hogyan, de eltévedtem. Aztán a második alkalommal is sikerült eltévedni, ami azért teljesítmény, mivel amúgy egy elég jól ismert "tereptárgyat" kellett volna megtalálni. Rossz helyen jöttem fel a metróból... ráadásul utána meg nem találtam vissza, és minduntalan egy másik központi helyen lyukadtam ki. Borzalmasan tájékozódom... lehet, hogy az a gond, hogy régebben tereptárgyak alapján találtam meg mindig ugyanazt a helyet, mostanában viszont térképezem, ami tökjó, csak sosem memorizálom az útvonalat.
Ja, ugyanis az első találka után két nappal írt, hogy ráérek-e este, és épp ráértem:). Tényleg nem nagyon tudok róla mit írni, ha csak azt nem, hogy hiába élveztem vele a beszélgetést, mégis valahogy olyan feszélyezve éreztem magam, nem gördült úgy a beszélgetés, úgyhogy hamarabb leléptem ahhoz képest,hogy egyébként tényleg jókat beszéltünk. Mondjuk másodszorra egy kicsit hülyén is éreztem magam már a végére, mert... na, ezt nem tudom, hogy fogalmazzam meg, de ha a másik elég sokszor elmondja, hogy mennyire klassz vagyok és mennyire élvezte az időt, akkor átváltok idétlenbe, ami, úgy sejtem, azért elég cuki, meg még "természetesebb" leszek tőle, de szerintem elég idegesítő is lehet, meg még egészen hülyének is tűnhetek tőle néha. Viszont ha egy ilyen viselkedésbe belekeveredtem, abból nehéz utána kikerülni.
Most néztem az e-mailjeit, és ööö, elhívott három napra Londonba. Hát, az a nagy helyzet, hogy még sosem volt ott, és érdekelne a dolog, de nem tudom, hogy el tudnék-e vele három napot tölteni, vagy hogy bárkivel el tudnék-e. Ha nem kell minden időt együtt tölteni, az más, de nem tudom, ilyenkor mennyi szabadidő "jár". Voltam már párnapos nyaraláson, de az egyrészt jó ismerőssel történt, másrészt NNB-től lestem az árképzést, szóval ezen se kellett gondolkodni.
Akárhogy is, erősen motoszkál bennem, hogy el kéne menni, már csak azért is, mert magamtól tuti nem mennék. Ráadásul végülis, ha már ott vagyok, lehet, hogy jól jönne a társaság, bár az is lehet, hogy inkább egyedül bóklásznék. Kicsit zavar, hogy mintha ezt is előre el kéne döntenem, hogy akkor épp milyen hangulatban leszek.
Aztán ma az olasz vendégemmel találkoztam, ahol életemben először finom (=nem ízetlen) mozarellát ettem. A szex meg öööö, hát, iszonyú jól sikerült, na. Fura, hogy ez mennyire változó, a legutóbbi eléggé semmilyen lett, ez meg tényleg... na, jó volt. Mondjuk ahogy hazaértem, észrevettem, hogy ki van szívva a nyakam, ez már kevésbé jó:P (ilyenkor mindig eszembe jut az egyik barátnőm, aki ezt mondta egy alkalommal, amikor 19 éves koromban egy srác - nem melóban - kiszívta a nyakam: "hány éves a gyerek, 16?!")
Hű, vele most tényleg tökjól éreztem magam. Iszonyú jót dumáltunk, és ha összehasonlítom a dán pasival, ez tényleg olyan volt, mint egy jó beszélgetés (ami IRL sem történik meg velem túl gyakran, mármint hogy tényleg élvezem, illetve hogy ennyire el tudom magam engedni közben). Észre se vettem, és már hajnali 1 volt, szóval ööö, hát,jól kirúgott:D
Érdekes fejtegetésbe kezdett egyébként arról,hogy ami a lakásában történik, amikor ott vagyok, az olyan kb, mint a Star trek, vagyis nem valós, merthogy ahogy mi sem tudunk csak úgy bármiből teát készíteni (nem tudom, hogy tényleg bármiből lehet-e, én csak úgy összesen 10 epizódot láttam), úgy ő pl. tuti nem szólítana meg egy összejövetelen, merthogy mi nem vagyunk egy súlycsoport. Ez amúgy érdekes, mert nem vagyok benne biztos, hpgy én meg merném-e szólítani... na jó, ez őszintén szólva nem igaz. Meg merném, mert esélyesnek tartanám, hogy bejövök neki (én csak a szuperhelyes, 40 alatti pasikat nem merem még észrevenni sem), viszont attól tartanék, hogy nem tart majd olyan embernek, akivel érdemes beszélgetni. Mondjuk hozzáteszem, most hiába tart annak, szerintem nem pont azért, amiért én szeretném - vagyis mondjuk hogy értelmeseket beszélek -, de nem tudom, hogy akkor miért. Bár gondolom, értelmesnek gondol, csak van egy olyan érzésem, hogy nincs nála olyan magasan a léc, illetve talán nem csak ez az egy tényező van ott a kritériumok között. Hm, legközelebb tényleg megkérdezem, hogy mi kell ahhoz, hogy valakivel jól kijöjjön, kíváncsi lennék. Az is érdekes, hogy többször mondta, hogy olyan lánnyal még nem találkozott, mint én, de nem tudom, hogy ez mit takar. Nem tudom, talán eleve rosszul választ lányt, vagy pedig az, akivel jó beszélgetni is, az nem fekszik le vele, nem tudom.
Na de a taxis:D. Ezen röhögök, hogy ő az X szolgáltatót akarta hívni, merthogy velük mindig elégedett volt, de közöltem, hogy amikor legutóbb őket hívtam, baromira nem volt szimpatikus a sofőr. Nem mintha egyébként olyan nagy eséllyel lenne szimpatikus bármelyik másik cégnél, mégis valahogy mindig ugyanazt a kettő céget szeretem hívni, hülye megszokás. Most is az egyiket hívtam. A pasi, miután beszálltam, megkérdezte, hogy megengedek-e neki egy rövid telefont. Aztán felhívott egy nőt, és mivel ki volt hangosítva, végighallgathattam az egész beszélgetést. A nő valami olyasmit mondott, hogy már kéne a taxi, mert ideges a vendég, a sofőr viszont szólt, hogy hát, ez van, sajna elhívták, de ha visszajön, elviszi. Mondta a nő, hogy az már késő, hív egy másik taxit, de egy óra múlva végez, akkor jöjjön érte. Címet is mondott, gondolom, nem hotelét, mert akkor gondolom, a hotelt mondta volna.
Na, ahogy letette, azt hiszem, ő mondta magától, hogy egy "dolgozó lányról" van szó. Én meg mondtam, hogy ja, izé, oké. Aztán megjegyeztem, hogy hm, hát már jó késő van, mire közölte, hogy 1.) a kurváknak mindegy, 2.) a kurvák éjszaka dolgoznak. Aztán elkezdtem finoman kérdezgetni - pontosabban már akkor, amikor már majdnem hazaértünk -, hogy van-e olyan,hogy úgy szállnak taxiba a pasik, hogy nőt szeretnének, és mondta, hogy hát persze, ismerik azt a 4-5 kupit, ahova visznek embereket, meg pár magánházat. Kíváncsi lettem,hogy na, mégis hol van, de nem tettem fel a kérdést, csak mondtam, hogy kíváncsi vagyok. Erre mondott pár helyet. A címeket nem jegyeztem meg, meg nem is értem, hogy működik ez, mármint hogy kívülrül minek néznek ki, de az egyik valami klub, gondolom, a többi is. Meg mondta, hogy mond magánlakást is, mondott is egy címet, de hát persze nem jegyeztem meg, nem is lett volna sok értelme. Megkérdeztem, hány lány van ott, mondta, hogy hát legalább öt. Na, ennyi volt. Kicsit persze vigyorogtam magamban:).
Más: megint elkezdtem nézelődni sugardaddy-irányba. Valaki neki is állt írogatni, és úgy éreztem, túl szép a dolog, hogy igaz legyen: helyes,viszonylag közel él, tetszett, amiket írt. Aztán skypeoltunk, és hát... nem túl sok közös van bennünk, na. Úgy fogalmaztam meg magamban, hogy "tipikus gazdagember-dolgai vannak". És nem önmagában ezzel van a gond, mármint hogy gondolom, szereti is ezeket csinálni, persze,csak ez így mind együtt fura:), meg az is, hogy semmi mást nem említett. Valahogy nem tudom... ez kicsit olyan, mintha én meg mittudomén, csupa sugarbaby-dologról beszélnék, pl. hasraütve mondok valami hülyeséget, arról, hogy mennyire szeretek tortát sütni vagy nyalókát vásárolni, de olyasmit, ami teljesen más kategória, pl. olthatatlan szenvedélyem az agyagozás után már nem kerülne szóba, mert az nem tipikus sugarbaby-tevékenység (ja, az édességes példának semmi köze a valósághoz,úgy látszik, az asszociációim elég egyszerűek:D).
No mindegy, végülis két nappal a skypeolás után írtam, hogy én szívesen találkoznék vele, és erre elég hamar visszaírt, hogy találkozni akar,és két napig nonstop egy szállodai szobában dekkolni. Azt mondtam, hogy mivel nem ismerjük még annyira egymást, mit szólna egy naphoz, és ahhoz, hogy azért a kinti világból is látok valamit. Erre már nem válaszolt, és ez két napja volt. Erre már nem válaszolt.
Az első gondolatom az volt, hogy valaki csak szórakozik, de ezt őszintén szólva nem hinném: azért skyepolni valakivel majdnem egy órán keresztül, meg premium tagnak lenni talán nem érné meg. Szerintem simán arról van szó, hogy nem jöttem be neki, vagy nem tetszettek a feltételeim, de közölni, hogy ez így nem fog menni, már nem az ő stílusa. Kár.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
