Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Robert Yugovich - Olja

2015.06.25. 10:37

Legutóbb, amikor könyv után néztem, volt szerencsém belefutni ebbe a gyönyörűségbe. Az ajánló persze nem hagyott nyugodni, így elolvastam.

A "fegyencíró" szenzációs harmadik könyvében a nemzetközi leánykereskedelem és a szexipar legjobban őrzött titkait tárja fel. Nem kétséges, hogy Yugovich a regény minden szereplőjét személyesen ismeri. Az sem, hogy a hollandiai szerb maffia vezéralakjaként minden pokoli szituációt átélt, közülük nem egyet maga idézett elő. A Moldovából eladott gyereklány története arról szól, hogy a luxusprostituált, az amszterdami kirakatban magát kellető örömlány és a sarki kurva között nincs különbség, mert "beosztásuk" és életük felett is az alvilág rendelkezik. A szerző valódi nevét nem ismerjük. Védett tanúként egy magyarországi büntetés-végrehajtási intézetben várja, hogy kilenc év után visszatérhessen családjához, melynek vonzereje az ő életében végül is erősebbnek bizonyult a könnyű pénzszerzés csábításánál. Olja én vagyok - mondhatná Robert Yugovich Flaubert után szabadon, s egy dologban a volt rabszolgatartó és a rabszolga sorsa közt valóban nincs különbség. Abban, hogy a múlt nem törölhető. Megrázó olvasmány.

Oké, ebből az derül ki, hogy valami maffiózó kiadta ezt (meg még néhány másik) könyvet, úgyhogy most védőőrizetben van, világos. Az amúgy nem tiszta, hogy miért kellett itt erkölcsileg felmagasztalni, gondolom a lányokhoz képest, akiket a könnyű pénz csábít... Persze az egymás hegyén-hátán kiadott, igénytelen könyveiből biztosan nem várt jövedelmet ez az erkölcsös "író". Nem beszélve persze arról, hogy a maffia volt tagjaként hogy a fenébe lehetne erkölcsös valaki.

Kiemelném azt a mondatot, ami arról szól, mi a közös az összes prostituáltban (életük felett az alvilág rendelkezik). Ez a mondat teszi egyértelművé, hogy a könyv gondolatai, "tanításai" (hát, ezt a szót most nagyon-nagyon bátran használom itt...) minden szexmunkásra érvényesek az író szerint. Innentől igyekszem csak arra a világra koncentrálni, amit ő ismerhet.

Röviden a történet arról szól, hogy egy Olja nevű moldáv származású lányt gyerekkorában eladnak prostituáltnak, kezdetben Kisinovban dolgozik, később Moszkvában forgat pornófilmeket, azután elviszik Magyarországra, Németországba, Ukrajnába, Hollandiába, ahol gyakorlatilag mindenfajta szexmunkát végeztetnek vele, a luxusescorttól a kirakatlányig, pont, ahogyan az összegzésben is szerepel. A lány egyáltalán nem ura a sorsának, pénzét folyamatosan elszedik, megerőszakolják, megverik. Olja pedig intelligens, tanulni vágyik a kezdetektől, így amikor Hollndiába kerül, amikor csak teheti, ellátogat egy múzeumba. Itt megismerkedik egy üzletemberrel, aki később feleségül veszi és kiemeli a nyomorból. Ezután elég kuszává válik a történet, Olja rengeteg pénzét felhasználva kiszabadítja a húgát és megöleti azt a papot, aki eladta gyerekkorában.

Elméletileg Olja célja a legelejétől fogva az, hogy a nyomorban rekedt húgát és családtagjait megmentse. Legalábbis a könyv ezt próbálja elhitetni az emberrel, sikertelenül, hiszen ez az elhivatottság néha 1-1 mondatban előfordul. Egyáltalán nem mondanám azt, hogy ez a cél átszőné a könyvet, mert amikor éppen az író a fejéhez kap, odakanyarít egy mondatot erről és kész, Olja ezért egész végig nem tesz semmit, kizárólag a végén (mert ugye a könyvet be kell fejezni valahogy, lehetőleg happy enddel).

A könyv úgy kezdődik, hogy az író ecseteli, mennyire rossz szegény Olja sorsa. Ezzel még talán nem is lenne gond, de ahogyan ezt teszi, az egyrészt elkeserítő, másrészt nevetséges. Az egész szájbarágós, mindenáron sajnálatot akar belőled kiváltani, és persze borzalmasan igénytelen, például:

Ólja  Popescu  az  utóbbiak  közé  tartozott.  Ő  Gorcuból  minden  nap  elment  az iskolába. Még ha kicsit beteg volt, akkor is megtette a tizennégy kilométert  -  hetet oda,  majd  hetet  vissza.  Őt  a  szíve  vitte  előre,  neki  tervei  voltak.  Mindenekelőtt: kikapaszkodni  ebből  a  nyomorból.  Életerős  fiatal  lány  volt,  naponta  igyekezett eljutni az iskolába.

Gondolom, nem volt gyanús, hogy körülbelül ugyanazt a mondatot írta le újra, ami teljesen felesleges volt. Egyébként itt kiemelném azt a részt, amikor Olját eladják: egy pap(!) teszi meg, akiben az egész családja vakon bízik. Elviszi egy iskolába a fővárosba, ahol az igazgató(!) közli vele, hogy ha nincs pénze, sajnos nem tanulhat (orvosnak, mi másnak). Ennek örömére mindketten azonmód megerőszakolják. Később Olja hazalátogat, ekkor derül ki, hogy a pap már beszámolt a munkájáról. A könyv végén amúgy kiderül, hogy miközben Olja nem volt otthon, a falu lakosságát kísérleti nyúlnak használták, és egy vírussal fertőzték meg őket (aha, mert ilyesmi megtörténik), amit segélycsomagokba rejtettek. Ezeket a pap osztotta szét, így valami kitüntetést is kapott. Ezzel csak azt próbálom érzékeltetni, hogy az író mennyire elkeseredetten mutatja be a pap erkölcstelenségét, közben erre semmi szükség, és eléggé unalmas is...

Ez az egész könyv értelemszerűen a piacnak egy olyan szegmenséről szól, amiről én semmit sem tudok. Ettől függetlenül az író néhány megállapítása alapján biztos vagyok benne, hogy ő sem látott túl sokat az egészből, ennek ellenére merészen általánosít. Itt adok egy piros pontot, legalább azzal el tudott szórakoztatni, hogy olyan megállapításokat tesz a munkámról, amiket még sosem hallottam sehonnan. Vagyis csak egy ilyet tudok konkrétan felidézni:

Jól  megnyomta  az utolsó szót, s Olja értette, hogy így akart üzenni, őt még nem érte utol a betegség, mely a legtöbbjüket megfertőzi: egy idő után  a férfiakat a hátuk közepére sem kívánják, és az azonos neműekhez kezdenek el vonzódni.

Oké, itt pont sikerült a "legtöbbjük" szót használni. Azért még így is különös, hogy nem lettem leszbi, és a környezetem sem, legalábbis nem tudok róla. Bár ez egyébként is teljesen nonszensz, heterokból nem nagyon lesznek leszbik az emberek, hacsak nem már eredetileg is azok voltak.. Mindegy, szóval amikor a férfiakat a hátam közepére sem kívánom (a meló miatt), akkor általában egyedül szeretnék lenni, de semmiképpen sem kezdek el az azonos neműekhez vonzódni...

Ezen kívül megtudhattam, hogy ezt a munkát csak kábultan lehet végezni, hogy a férfiak csak ritkán használnak gumit (ezek szerint a nemi betegség csak nőkre hat), illetve azt is, hogy a főnökkel való szex alapvető és kötelező elem. Mondjuk amikor kényszerítve vagy erre, akkor ezt az utóbbit el tudom képzelni, meg az elsőt is, de mindezt úgy adja elő, hogy az szerinte minden szexmunkásra igaz. Tényszerű kijelentésre egy remek példa ez a mondat: "A „majdnem” szó azért volt ott, mert ebben a szakmában egy prosti soha nem lehetett  teljesen  a  maga  ura,  ez  így  volt  kitalálva,  de  ezt  Olja  már  maga  is  régen tudta."

Számomra a könyv második fele Olja házasságától kezdődött, ahogy írtam, innentől eléggé összekuszálódott a történet. Szerintem innentől már semmi nem igaz belőle, de szerencsére az író már nem is erőlködik azon, hogy ezt elhitesse, inkább szövi a szálakat, hogy valami csak kijöjjön a végén.

Alapvetően az egészről az a véleményem, hogy igénytelen az egész írás, és sokszor inkább csak az egyértelműen hímnemű író fantáziáiról szól, gyanítom, hogy ez a fentebbi leszbis rész is. Ha ez tényleg egy megtörtént eset, afféle dokumentáció lenne, akkor TALÁN nem lenne annyira fontos szempont a fogalmazás minősége, hiszen ő csak megírta a kalandjait, de sajnos túl hamar meg lettem győzve róla, hogy ez nem így van. Egyrészt azért, mert látszólag valamit tanítani akar, vagy legalábbis még jobban felhívni a figyelmet egy amúgy is fontos problémára, másrészt meg azért, mert legalább a fele kitaláció.

Na persze ezt nem tudhatom, de azt hamar el tudtam dönteni, hogy melyik részeket veszem komolyan. Sok szó van a szerb maffiáról, amiről a szerző mintegy elismeréssel ír (már elnézést), de legalábbis alaposan részletezi, miben különböznek a módszereik az albán és a török maffiától Hollandiában. Innen amúgy kitaláltam, hogy a szerző is szerb származású :), bár azért onnan is erősen gyanítható, hogy a szerb maffia van a középpontban, ezt a szerencsétlen Olját is ők futtatják. Egyébként az is érdekes volt, hogy a városokban közterületek nem igazán vannak konkrétan megnevezve, Budapesten viszont több is.

Nincs túl sok irodalmi ismeretem, és kevésnek érzem magam, hogy kritizáljam, hiszen nekem még egy könyvem se jelent meg:D, de azért arra elég hamar rájöttem, hogy ez gagyi. Meg szerintem mindenki elég hamar rájön, aki olvasott már könyvet, és itt nem a szürke ötven árnyalatára gondolok. Többször voltam felháborodva az olvasása közben, mint ahányszor unatkoztam vagy neadjisten szórakoztam, úgyhogy nem igazán érte meg. Viszont legalább volt mit írni a blogba. :)

A bejegyzés trackback címe:

https://suisseproject.blog.hu/api/trackback/id/tr577570288

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

noname.blogger · http://suisseproject.blog.hu/ 2015.06.25. 17:40:53

"Az amúgy nem tiszta, hogy miért kellett itt erkölcsileg felmagasztalni, gondolom a lányokhoz képest, akiket a könnyű pénz csábít.."
Az alapján amit írsz, inkább a többi maffiózóra gondolhat. Hiszen a lányok itt csak rabszolgák, nem urai az életüknek, azok felett az alvilág rendelkezik. (jaj...)

"heterokból nem nagyon lesznek leszbik az emberek"
Valószínűleg arra gondol, hogy valaki annyira utálhatja a másik nemet hogy iszonyodik a velük való kapcsolat gondolatától is. Így gyakorlatban kiköthet egy leszbikus kapcsolatban, amiben valószínűleg nem lesz annyira intenzív a szex, hanem inkább a lelki közösségen meg az összebújáson van a hangsúly. Az emberek ritkán 100% heterók vagy homók, szóval attól hogy valaki leginkább a másik nemhez vonzódik, még nem lehetetlen számára egy homo kapcsolat.

... mondjuk mindegy, gondolom ezt te is össze tudod rakni, meg kb bárki, némi minimális műveltséggel, csak az írónak nem sikerül. Úgy tűnik, más sem sikerül neki, például normálisan megírni egy könyvet.
Én most Giulia Enderstől olvasom a Bélügyeket, az első pár oldal alapján magasan veri ezt a sztorit. Más műfaj, de még így is...
süti beállítások módosítása