Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Még HAT napja írt valaki, hogy szívesen találkozna. Tök hosszú levelet írt, nagyon szimpatikus volt meg minden (el is van mentve vázlatban pozitív példaként, majd egyszer beszúrom a levelet is), csak az nem tetszett, hogy az "első alkalmas vendéggel maximum 4 óra" időtartamot mindenképpen ki akarta tolni, és nem értette meg, hogy egyszerűen nem tudom tutira garantálni a többi időt, mert nem egy random szabályról van szó, hanem egy korlátról, ami a személyiségemből fakad (konkrétan az, hogy nem tudok minden emberrel nagyon sok időt eltölteni, és amíg nem találkoztunk, nem tudom, hogy vele pl. tudnék-e). No mindegy, ettől függetlenül vártam a találkozást meg minden, tökjól kitaláltam azt is, hogy miben legyek, ami napközben is jó, meg vele is találkozni, mivel étterembe is mentünk volna.

Tegnap este írtam neki egy e-mailt, hogy nem biztos, hogy addigra odaérek, amennyiben megállapodtunk, csak x idővel később, de érkezés előtt fél órával küldök sms-t. Megkérdeztem továbbá, hogy most akkor a szállodában találkozunk-e, és hogy azért megyünk-e vacsorázni.

Fél 2 körül írtam még egy e-mailt, hogy egyébként farmerben leszek és magassarkúban, szóval inkább mindennapi ruhában legyek, ne legyen az étterem túl puccos:).

2-kor elindultam otthonról, és néha nem tudok a mobilommal a netre csatlakozni, szóval reméltem, hogy valamikor ír... írtam neki egy sms-t, hogy amúgy mostantól csak sms-ben tudok kommunikálni, válaszoljon már az e-mailemre légyszi.

Este 7 körül felhívtam egy ismerőst, hogy nézze már meg, válaszolt-e. Igen, kb 4-kor küldött egy valentin-napi üdvözletet. Na, gondoltam, fantasztikus, nem baj,még volt kb egy óránk.

Fél 8 körül megcsörgettem, de nem tudtam vele beszélni, mert nem voltam egyedül. Később írt, hogy mi az, én meg visszaírtam, hogy na, akkor találkozunk ma? Még egy sms részéről, miszerint lemaradt a hívásomról. írtam neki még egy sms-t, hogy oké, és akkor találkozunk...? Semmi válasz.

Lassan megérkeztem arra a helyre, amerre a szálloda is van (épp mentem hazafelé), és nem tudtam, mi legyen. Mert végülis hívhatnám, de nem válaszolt se az sms-eimre, se az e-mailemre, szóval... az sms-nél még megkérdeztem a páromat, hogy szerinte mi lehet, azt mondta, talán blokkolva vannak a külföldi sms-ek. Nem tudom, hogy tényleg van-e ilyen, ezek szerint igen, szóval rendben, magyarázat. Ezek szerint csak az e-mailre nem válaszol. Mondjuk arra igazán válaszolhatott volna. Vagy felhívhatott volna. Szóval úgy voltam vele, hogy lett volna esélye elérni, úgyhogy én most hazamegyek. Oké, és fáradt is voltam, meg dühös, mert kicsit úgy éreztem, hogy ez igenis az ő hibája. (igazából nagyon úgy éreztem, de tudtam, hogy túl hamar hibáztatok másokat, és igyekeztem kicsit tompítani az érzésen)

Hazaértem. Észrevettem, hogy kb 20 perccel azután, hogy az ismerősöm megnézte, mégiscsak írt. Na, gondoltam, fantasztikus, akkor csak elkerültük egymást. írtam neki egy e-mailt, hogy hoppá, ezt bizony benéztük, ez az igazi véletlenek szerencsétlen összjátéka, így jártunk.

Közben szegény hívott telefonon, de most nem vagyok olyan helyen, ahol fel tudom venni, szóval írtam még egy e-mailt, hogy bocsi, nem tud elérni. Szerintem nincs netközelben egyébként, mert nem válaszolt....

Aztán elkezdtem gondolkodni. Egyrészt, ő miért csak egy órával a tervezett találkozás előtt ír? Másrészt a második levelében baromira nem írt arról, hogy oké-e, ha később találkozunk, kb feldughattam magamnak a válaszát, annyira nem írt semmit.

Aztán megnéztem jobban, és megláttam ezt a mondatot:

Let's decide on dinner depending on the time tomorrow. 

Hát én azt hittem, hogy keresztbe lenyelem... nem tudom, honnan a fenéből szedte ezt a holnapi napot. Ugyanis megkérdezte, hogy 14-én vagy 15-én jó-e nekem, és szóltam, hogy 14-én. Úgyhogy írtam neki még egy e-mailt, hogy bocsika, én szóltam, és holnap nem érek rá. Vazzeg.

Mondjuk még mindig azon gondolkozom, hogy ha a máról lett volna szó, kinek a hibája lett volna? Fel kellett volna hívnom mégis, ahogy mentem hazafelé? Vagy ő cseszte el azzal, hogy nem írt időben?

A poén az, hogy gondolkodtam azon még ma délelőtt, hogy írok neki egy e-mailt, hogy 2-től csak mobilon tud elérni, de nem tettem meg, csak sms-t küldtem neki. Ez is milyen már, hogy nem kapta meg az sms-eimet... de basszus, erre is gondolhatott volna. Mindenesetre ez a dolog többszörösen el lett cseszve, és ez azzal járt, hogy magassarkúban nyomtam le egy napot a semmiért, valamint egy elég komoly pénzösszeget buktam. Remek.

A bejegyzés trackback címe:

https://suisseproject.blog.hu/api/trackback/id/tr695815041

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása