Szóóóval, tegnapra volt egy hosszabb melóm, ami vacsorával kezdődött. Én elég fáradt voltam, úgyhogy megkérdeztem, hogy 1.) nem találkozhatnánk-e előbb, 2.) lehet, hogy rövidebb találka kell majd, mert tényleg iszonyú fáradt vagyok. Beleegyezett, sőt, közölte, hogy ha a vacsora után szeretnék hazamenni, az is rendben van. Ezt azért semmiképp nem játszottam volna el.
Kb indulás előtt fél órával esett le, hogy valószínűleg nem nála fogunk vacsorázni, hanem valamelyik étteremben a Liszt Ferenc téren (Oktogon közeli lakást bérelt). Hát mit mondjak, rettegtem:). Gyorsan fel is vettem az egyetlen blézerem, ami elég komolynak tűnik, és a gondolataimat munkavacsorára hangoltam - ez azt jelenti, hogy próbáltam elképzelni BÁRMILYEN szituációt, amiben én egy x évvel idősebb pasival vacsorázni megyek, és valami más jellegű munka van a dologban. Fogjuk rá, hogy sikerült.
Egy megállót sétáltam, és amikor a találkozási pont előtti zebrához értem, elkezdtem azon gondolkodni, hogy vajon hány éves és hogy néz ki, és hogy ez vajon hogyan módosítja annak a lehetőségét, hogy mi valami más munka miatt vacsorázunk együtt. Még az is eszembe jutott, hogy csak én tudom, hány éves vagyok, kívülállók számára lehetek idősebb, és így talán nem annyira fura a dolog. Aztán rájöttem, hogy egy étteremben olyan zavarban leszek, hogy csak na. Aztán az is eszembe jutott, hogy talán nem jövünk ki egymással jól, vagy nem tetszik a pasi (négyórás találkát beszéltünk meg,az azért nem olyan rövid idő), úgyhogy elképzeltem a legrosszabb estét, ami csak lehetséges, és reménykedtem, hogy jobb lesz.
Na,amikor megláttam, olyan érzésem volt, hogy ez a karma jutalma azért, mert mostanában nem voltak olyan jó melóim (ez amúgy most pont nem igaz, de még szeptemberben sorozatban elég rosszak jöttek). Egy jó magas, egészen jóképű pasi volt ott, akiről úgy két mondat után már azt gondoltam, hogy vicces is. Azon gondolkodtam, hogy igazából még randinak is tűnhet a dolog kívülről, bár ilyenkor mindig megfordul a fejemben, hogy mit gondolhatnak azokról a lányokról, akik idősebb pasikkal randiznak.
Nagyon nem voltam elememben, egyrészt a brit angol ugye (mondjuk meg kell jegyeznem, nagyon szépen beszélt), másrészt valahogy nekem is nehezen ment a beszéd, harmadrészt nagyrészt az kötötte le a figyelmemet, hogy egy csomó ember között mászkálunk, bárki felismerhet, és hamarosan egy étterem asztalánál fogunk ülni egy csomó ember között. Ráadásul hozott nekem egy szál rózsát... szóltam neki, hogy ez talán nem túl jó ötlet az esetlegesen felbukkanó ismerősök miatt, és nagyon aranyos volt,mondta, hogy oké, elrejti a kabátja alatt, sőt, el is veszíthetjük útközben:) (amikor elsétáltunk az étteremből, még mindig ő fogta a rózsát, és azt találta mondani, hogy köszöni a virágot:)) )
Szóval nagyon le voltam fagyva - és iszonyú közel ültünk másokhoz az étteremben, meg még melegem is volt -, és féltem, hogy unalmasnak tűnök, vagy érdektelennek, netalántán furának. Mindenesetre nagyon remek társalgást folytattunk - ez tényleg inkább csak amolyan társalgás volt, amiben a felek igyekeznek elég érdekeset mondani, de semmi komolyabba belemenni. No meg igazából úgy tűnt, hogy nem igazán közös az érdeklődésünk, igaz, erről kevesebb szó esett,inkább a "ki mit csinál az életben"-típusú beszélgetés volt.
A vacsorát pedig túléltem, és egész jó volt, bár semmi extra. Mondjuk szerintem kár belém bármilyen gasztronómiai élmény, nem tudom annyira értékelni őket. (Igaz, ez szerintem tényleg nem volt semmi extra, finom volt, és semmi több)
Valamilyen oknál fogva a vacsora vége felé hirtelen elkezdett vonzani a pasi, és alig vártam már, hogy kettesben legyünk - azért mondom, hogy "valamilyen oknál fogva",mert tényleg tök hirtelen támadt rám az érzés, és nem történt semmi különös előtte, ami ezt így kiválthatta volna.
Visszasétáltunk a lakáshoz, és ekkor már jóval fesztelenebb voltam. Beszélgetés közben igyekeztem nem leugatni abban, hogy 1.) igen, a nemek átlagban különbözhetnek, egyénben meg nem, 2.) baromság, hogy a nők sokkal jobbak lennének, mint a férfiak, és erről mindig az jut az eszembe, hogy így lehet valami olyasmire kényszeríteni, amit nem szeretnék, hogy úgy van beállítva, mintha valami iszonyú nehéz és magasztos feladatot végeznék. Még szerencse, hogy önző dög vagyok, és nem érdekel különösebben, micsoda teljesítmény lenne egymagam felnevelni három gyereket (legyen inkább kettő vagy egy, és azon sem fogok fennakadni, ha az apjuk többet adna bele). No mindegy, ezek után már egy kicsit kevésbé volt vonzó :(.
(Később közölte, hogy én tulajdonképpen az adottságaimat használom, a külsőmet, meg a 'femininity'-met, meg hogy milyen kedves vagyok, és biztos könnyű belémszeretni. Muszáj volt sajnos szegényt kiábrándítanom, megmondtam, hogy nagyon szemét tudok lenni, önző, bunkó, és amit még el tud képzelni. Most hirtelen az fordult meg a fejemben, hogy talán ez a kedvességem az ismeretlenek felé valami túlkompenzálás)
Amikor a lakásra értünk, csinált két teát és meggyújtott egy pár gyertyát, és valamiért elkezdtem attól tartani, hogy talán őrült sorozatgyilkos:).Ez jellemzően akkor történik meg, ha a másik nagyon érzelmessé válik, és ráadásul amikor megemlítettem, hogy talán mégsem az, mert az már kicsit túlzás lenne, elvinni az áldozatot előbb vacsorázni, közölte,hogy vicces vagyok (sokkal megnyugtatóbb, ha a másik hirtelen ledöbben és nem érti:) ). Na mindegy, végülis túléltem:).
Ami furcsa volt, az az, hogy én tényleg szerettem volna jobban élvezni, de valahogy nem indított be annyira, és magam is meglepődtem. Úgy tűnik, nem passzoltunk:(, mondjuk azért ettől függetlenül nem sikerült rosszul, csak hát lehetett volna akár fantasztikus is:(.
(Egy nappal később javítva: igazából azért meglehetősen rosszul sikerült, legalábbis az én részemről. Nem volt rémes, de a fenti szerintem nem fejezi ki igazán jól.)
Nagyon sokszor kihangsúlyozta, hogy ez nem csak róla szól, és legyen nekem is jó, miközben sajna nem pont azokat a dolgokat csinálta, amitől nekem jó lesz. Egy részéről nem tehet, mert lehet, hogy én szimplán máshogy szeretem, mint ahogy ő csinálja, viszont volt olyan rész, ahol talán több figyelmességet vártam volna el, ha már így kihangsúlyozza. Ha leülnénk és ténylegesen beszélnénk arról, hogy kinek hogy jobb, valószínűleg sokkal jobbat is ki lehetne hozni, de melóban ez nem éppen első találkozós téma (ha egyáltalán bármikor felmerül).
Egyébként szex előtt megkérdezte, hogy lefeküdnék-e vele, és ehhez a 'make love' kifejezést használta, mire persze muszáj volt azt válaszolnom, hogy nem, de szexelhetünk:D (lehet egyébként, hogy ez nem olyan erős kifejezés angolul, de én nyilván a szeretkezéssel társítom). Később pedig azt mondta, hogy neki az úgy nem poén, ha én nem akarom, és az is teljesen rendben lett volna, ha nem fekszünk le, mert ő a velem töltött időért fizet. No, legalább nem azt mondta, hogy ő valójában csak anyagilag támogat;) (volt ilyen), bár azt hiszem, amikor magáról a melóról beszéltünk, szóba jött a „vannak olyan élethelyzetek, amikor...” Én viszont nagyon nem szeretnék e mögé bújni, nehezen is menne, mert nem igaz, de nem szeretném, ha csak akkor lenne ehhez jogom, ha nagyon muszáj.
Meg is jegyeztem, hogy ha én mondjuk fodrászhoz mennék, azért eléggé morcos lennék, ha nem vágná le a hajam, és egyetértett:). Azt mondta, hogy x idősen az ember már nem feltétlenül akar szexelni, csak élvezi a másik ember társaságát. Ezt őszintén szólva képtelen vagyok elhinni, egyrészt mert mi a fenéért akarna valaki még fizetni is azért, hogy egy random emberrel legyen, másrészt viszont nem bírom elképzelni, hogy ha fizetek valakinek, ne szexeljek vele. Mindazonáltal nem vonom kétségbe, amit mond. Meg is jegyeztem, hogy ő egészen alkalmas lenne sugar daddynek, és elmeséltem neki annak a lánynak a blogját, aki három pasival találkozgat, de csak eggyel fekszik le, mert a másikkal csak összebújva tévézik, a harmadikkal meg kaszinózni jár.
Megkérdezte, hogy esetleg szívesen utaznék-e vele, ami jókor jött, mert mostanában egy kicsit kedvet kaptam az utazáshoz. Illetve azt is megkérdezte, hogy meglátogatnám-e Angliában. Viszont utána meg azt mondta, hogy mint vendég lennék ott, én meg valamiért nem éreztem úgy, hogy ott és akkor fejtsem ki, hogy mit gondolok erről. Nem tudom, úgy éreztem, hogy megbántanám.
Végül kb másfél órával többet töltöttünk el együtt, mint megbeszéltük, viszont egy idő után sávosan megy fölfelé a díjazás, és az eredetileg eltölteni szándékozott idő egy ilyen sávnak az alsó határát jelentette, a tényleges idő meg még benne volt ebben az intervallumban. Mégis többet adott, borravalónak igen szép összeg volt. Emiatt is rosszul érzem magam egy kicsit :-/, félek, hogy félreérthető voltam :-/. Mentségemül szolgáljon, egy olyan emberről beszélünk, akivel egyszerűen könnyű kijönni, kellemes vele beszélgetni. Egyrészt. Másrészt meg én egyszerűen kedves vagyok, különösen akkor, ha valakit még kvázi idegennek vagy távoli ismerősnek tekintek (ergo ha bunkó vagyok veled vagy lehülyézlek, gratulálok, közel kerültél hozzám). Harmadrészt meg mi a fenét mondjak egy olyan embernek, aki többször is kihangsúlyozza, hogy neki milyen fontos, hogy te is jól érezd magad, és ne csak azért feküdj le vele, mert fizet?
Amióta elbúcsúztunk egymástól, már vagy 4 vagy 5 sms-t írt, nagyjából olyasmiket, amiben megköszönte az estét, viszont a legutolsóban azt is megkérdezte, hogy hétfőn találkozunk-e egész éjszakára. Gondolkodási időt kértem holnapig, mert az utóbbi napokban alig voltam otthon, és nem tudom, hogy addig kipihenem-e magam. Másrészt meg ugye nem volt ez olyan jó, meg olyan furcsán éreztem magam, és hosszabb időről beszélünk.... mellette meg az szól, hogy egyébként teljesen rendben van a pasi, szívesen beszélgettem vele, és szép összegről van szó. Szóval szerintem ha megint lesz kedvem itthonról kimozdulni, igent mondok.
Ja, ami még érdekes benne, hogy engem az arca kicsit George Clooney-ra emlékeztet, és hasonló korú is:D. Mondjuk emlékeim szerint pont George Clooney sosem jött be annyira (bár nem rúgnám ki az ágyamból:P), viszont azóta néha kimondottan taszít, amióta rájöttem, hogy az egyik exem hasonlít rá. Mindegy, a pasi emellett szerencsére megfelelő mértékben angol is:D (a végén még megtetszenek az angolok:P)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
