(Ennek a bejegyzésnek lett volna egy előzménye, de nagyrészt csak arróll szólt, hogy hogyan tárgyalok keményen a találkozó összegéről)
Azt hiszem, végleg bebizonyosodott, hogy alkalmatlan vagyok a klasszikus "sugar baby-sugar daddy" kapcsolatra, számomra túlságosan tisztázatlanok a határok, és ha valakivel jó kapcsolatba kerülök, az ugyanúgy megtörténhet vendégként, viszont fontos, hogy bizonyos részletek tisztázva legyenek, például hogy ha találkozunk, azért fizetést kapok, minden alkalommal. Volt pedzegetve a havi támogatás is, de annál borzasztóan idegesítene, hogy én mondjuk ehhez x idő együttlétet rendelnék, és ha nem tudnám egy hónapban teljesíteni, rosszul érezném magam, ha viszont többet igényelne, az se lenne jó. Biztos meg tudnám szokni a dolgot, de egyelőre idegenkedem tőle.
Végülis egyébként az első találkozásunkkor csak annyit fizettettem ki vele, amennyiben előre megállapodtunk, mert azt hittem, három napot leszünk együtt, ehhez képest csak másfél volt. (Igen, valóban három napra jött, csak az első nap éjfélkor érkezett meg, és a harmdaik nap délután indult haza...) (kis magyarázat: a "tárgyalás" vége az lett, hogy felajánlottam, az első felét fizesse ki az elején, a második felét meg csak akkor, ha akar még találkozni).
Mondhatni, nagyon intenzív volt a találkozás. Nem tudom, pontosan mitől, de tényleg iszonyú közel kerültünk egymáshoz abban az értelemben, hogy rengeteg dolgot megosztottunk a másikkal. Bár mondjuk azért nem olyan nehéz tippelni, gondolom, ha hagyod, hogy valaki megüssön, az azért baromi nagy bizalmat igényel, az ilyen dolgok meg segítenek abban, hogy egy meglehetősen intim kapcsolat alakuljon ki a két ember között.
Amint megérkeztem, fél óra után egyből nekiállt volna játszani, és egy kicsit hagytam is, de annyira idegesített ez a pénz-téma, hogy megkértem, előbb adja ide. Aztán kb 10 perccel később bevallottam, hogy escortkodom. Azt mondta, hogy kb rájött, amikor annyira akartam az elején a pénzt, illetve hogy előtte viszont nem is sejtette, és jól gondolom, nem jött volna, ha előbb tudja, de örül, hogy itt van.
Hogy miket csináltunk, azzal nem untatnék senkit ;), viszont elvileg a hónap végén valamikor én megyek hozzá. Az egyetlen gond az, hogy csak minden második hétvégén ér rá, és pont a következőn nekem melóm van, amit nem mondhatok le, mert már hónapokkal ezelőtt megbeszéltük, és a pasi egyedül ezért utazik ide. Ez így tényleg iszonyú gáz.... :-/
Az anyagiakkal őszintén szólva nem tudom, mi lesz, mert nincs semmilyen konkrétum. Őt zavarja ez az alkalmanként fizetés, merthogy ő nem akar vendég lenni. Először azt hittem, hogy ez egy ilyen klasszikus irtózás ettől a státusztól, viszont kiderült,hogy a válása után egy darabig elég gyakran járt escortokhoz,és volt is, akivel jóban lett, néha elmentek csak úgy meginni valamit meg ilyenek. Aztán egyszer, amikor megint elhívta, a lány közölte, hogy oké,150 font. Egyik részről mondjuk még értem is a lányt, másrészt viszont ez nyilván nem túl jó érzés a másiknak.
Mondjuk, ha jobban belegondolok, nálunk ez értelemszerűen nem is nagyon tudna fennállni, mert olyan nem nagyon fog történni, hogy én csak úgy by the way jelleggel arra járok, amerre ő, vagy fordítva, és elhív meginni valamit. Ha valamelyikünk a másikhoz utazik, annak az lesz az oka, hogy játszunk. Mondanám, hogy szexelünk, de azt igazából nem csináltuk, és nem is biztos, hogy fogunk. (Mondjuk azért én arra tippelnék, hogy igen).
Én egyébként arra gondoltam, hogy kvázi rábízom, hogy mennyivel támogat, mert ez egyelőre tényleg elég nagy funnak ígérkezik magától is*, aztán majd meglátjuk, hogy ez mennyire működik.
Egyébként baromira idegesít ebben az egészben, hogy nekem van egy tökjó excel táblázatom, ami másfél évre visszamenőleg mutatja a költségeimet, tökjól lehet követni, hogy nagyjából mennyiből élek meg, viszont van egy megtakarítás része is, ami nekem szintén fontos (kinek az éttermi vacsorák, kinek a megtakarítás, és most nem gúnyolódom), de ez annyira nem adja meg a másiknak a "támogatás" érzését. Ráadásul én nem tudom, nem művész vagyok, még csak nem is önálló válllalkozást építenék, egy teljesen mezei, mások által még unalmasnak is mondott területen szeretnék elhelyezkedni,meg mellesleg amíg ez nem történik meg, nem akarom szétunni magam egy engem baromira nem érdeklő munkában**, miközben a további képzésemre (pl. nyelvtanulás) sem lenne időm. Szóval nem vagyok az a nagyon támogatni való fajta. De ha neki erre lenne szüksége, hogy megkönnyítse az életem, ám legyen,és gondolkodtam is mindenféle megoldásokon, de sajna konstans nagyobb költségem nincs olyan sok, és mégis hogy csináljam, szkenneljem be a számlákat?
Közben egyébként szerintem simán össze tudnék szedni olyan dolgokat, amikre szívesen költenék, de csak akkor, ha többet keresnék, gondolom, ilyesmiket kérhetnék tőle. Csak egyrészt a fene se akar finoman célozgatni, másrészt egyszerűen az lenne bennem, hogy ha az a vele együtt töltött pár nap munka lenne, azért több pénz járna, mint amennyit így kapnék. Úgyis az lenne a vége, hogy a végén számszerűsíteném magamban, hogy oké, akkor ezeket a dolgokat fizettettem ki vele, ehhez képest ennyi időt töltöttem vele, nincs egyensúlyban a mérleg. Ráadásul tökjó, hogy valaki finanszírozza, hogy elmehessek ejtőernyőzni (most csak úgy mondtam valamit), de nekem ugye dolgoznom is kell, és ha ez nem munka, akkor elveszi az időmet a rendes munkától. És igen, én is pontosan tudom, hogy a "majd ad, amennyit jónak lát" nagyjából pont azt az összeget eredményezi, amit így kaphatnék, de mégsem érzem ugyanannak. Egyrészt ugye a kapott összeget bármire el lehet költeni, az ejtőernyőzést nem nagyon, másrészt az egyszerűen tisztább helyzet. Másrészt egyébként sem kérnék annyit tőle, amennyit egy olyan többnapos melóért, ahol a másik iránt semleges érzelmeim vannak, de számomra mégis van különbség, egyrészt az, hogy nem vagyok oda a "támogatott" címkéért, másrészt mert tényleg, máshogy nem lehet megoldani, csak ha mindig kérek valami költséges dologra pénzt, amire amúgy nem lenne égető szükségem.
Egyébként akkoriban lesz esedékes a nyelvtanfolyamom befizetése, amikor legközelebb találkozunk, és az összeg is stimmelne, csak tényleg nem értem, miért jobb megkérni, hogy adjon nekem x összeget nyelvtanfolyamra, mint szimplán megkérdni, hogy adjon nekem x összeget, hogy megéljek, illetve hogy félretegyem. Nem tudom, idegesít ez a dolog.
Most ugrik be pár héttel a bejegyzés megírása után, hogy talán az a rész érdekesebb, hogy konkrétan mit csináltunk, illetve hogy azok milyen hatással voltak rám, de ennek az első felébe belepirulnék, a másikat pedig túl személyesnek érzem. Ami érdekes volt, hogy többször is elmorfondíroztam azon, hogy ha nekem valami fáj, az most komolyan, miért jó? Főleg úgy, hogy konkrétan szexuális jellegű tevékenység (:D) nem volt olyan nagy mértékben.
Egyébként elég jókat beszélgetünk azóta is chaten. Egyszer kiakadtam rá, mert baromságokat írt:P, úgyhogy közöltem, hogy most 5 percig nem beszélek hozzá. Mire megosztott velem egy google táblázatot, amiben azt számolta, hogy minden perc hallgatásért hányat kapok majd:P. Van ebben egy jó adag játék arról, hogy ki gyakorolja a hatalmat. Ő egyébként azt mondja, hogy én nem is vagyok igazán szubmisszív, amiben van valami, én inkább provokálni szeretek, és megpróbálni elérni, hogy akkor is én nyerjek:). Egyszer kipróbáltuk, hogy ha lenyom, ki tudok-e szabadulni, vicces volt - nem tudtam:P.
Ami viszont egy kicsit para, hogy a találkozás után egy hatalmas véraláfutás maradt a combomon, ami még egy hét után is úgy nézett ki, hogy kicsit para volt dolgozni. Ez így nem lesz jó :-/.
*na jó, inkább valami jó kis önismereti utazásnak mondanám.
**önéletrajz szempontjából mondjuk jó lenne, egyelőre még keresgélem az ideális megoldástí
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
