Van egy vendégem, akivel már két éve nem találkoztam. Ez elég hosszú idő, pláne, ha figyelembe vesszük, hogy előtte másfél év volt az az időszak, amikor viszont találkoztunk. Kedveltem egyébként, és akkoriban még nem találkoztam annyi külföldivel, úgyhogy nyelvgyakorlásnak is tökéletes volt, főleg azért, mert ki is javított, ha valamit nem mondtam helyesen - már nem emlékszem, de azt hiszem, nem volt bántó a javítgatás, épp megfelelő mértékben csinálta, ráadásul kb egy év után meg is jegyezte, hogy milyen sokat fejlődött az angolom:). Emlékszem, hogy tőle tanultam a 'tipsy' szót (ez olyan vicces, hogy néha elég pontosan be tudom határolni, hogy melyik szót kitől, nagyjából mikor és milyen környezetben tanultam meg).
Először NNB-nél találkoztunk valamikor 2010 nyarán, amikor kvázi "dolgoztam is meg nem is". Ez úgy nézett ki, hogy először az akkori barátom miatt abbahagytam, de egy idő után elegem lett abból, hogy én nem dolgozom, ellenben ő egyre kevesebb jelét mutatja, hogy válna a feleségétől (nos, nagyjából akkor tanultam meg én is, hogy nem érdemes ilyesmire számítani). Viszont miután kitaláltam, hogy megint dolgozom, talán ha két-három hétig ment a dolog, utána mégiscsak abbahagytam, és ő volt az egyik utolsó vendégem. Ténylegesen először egyébként pár héttel korábban találkoztunk, amikor NNB-t látogatta meg, és NNB később bemutatott. Emlékeim szerint nem volt rajtam smink, és hülyén hátrafogtam a hajam, de úgy látszik, nem volt olyan rémes a látvány.
Elég hm, érdekes egy találkozó volt. Kiderült, hogy igazából nincs valami sok ideje, úgyhogy az én szokásos másfél órámmal szemben mindössze kb fél órát maradt. Nem is ment el, pedig így utólag úgy érzem, hogy simán össze tudta volna hozni (ezzel a jelenséggel egyébként többször is találkoztam, és sosem értettem. Egyszer valaki három óra után, amikor már mindent csináltunk, csak szexelni nem szexeltünk, és még nem ment el, közölte, hogy hagyjunk valamit a következő alkalomra is).
No mindegy, mindenesetre kifizette a KÉTSZERESÉT az egyórás áramnak, azzal a szöveggel, hogy "segítsen abbahagyni". Kicsit fura volt, hiszen nem TERVEZTEM abbahagyni a melót, hanem ténylegesen abba is hagytam, az okot is közöltem vele, aminek semmi köze nem volt az anyagiakhoz. Ez a hozzáállás egyébként mintha rengeteg emberre igaz lenne: 2-3 jellemző alapján máris pontosan tudni vélik, hogy milyen vagyok - a fenti esetben pl. prosti, aki abba akarja hagyni, így nyilván pénz kell ehhez. Persze érthető, hogy az ember sablonok mentén gondolkodik, de néha lenyűgöző, hogy MENNYIRE sablonos az a sablon (pl. NNB egy férfiasnak mondott szakmát tanul, de nő, így egy vendége egyszer megkérdezte, hogy és utána mi lesz belőle, tanár?), és mennyire nem módosul a plusz információ hatására sem.
No mindenesetre pár hónappal később megint találkoztunk, hiszen sikeresen szakítottunk a párommal. Az egyik belvárosi hotelben voltunk, és csak annyira emlékszem, hogy nagyon jól éreztem magam. Megittunk egy kávét, és már azt is majdnem sikerült elfelejtenem, hogy én ilyen helyzetekben zavarban szoktam lenni ;). Vagy akkor, vagy korábban, de kiderült, hogy meglepően jól beszél magyarul (egyébként svájci volt), és még többet ért a magyar beszédből. Ha jól emlékszem egyébként, angolul, franciául és olaszul is beszélt, igaz, olaszul azért nem valami jól, de ha jól emlékszem, azt is azért, mert spanyolul viszont tényleg jól tudott.
Utána párszor egy másik városban találkoztunk, mert ott volt dolga, már nem emlékszem pontosan, hogy mi, de pl. a lakást, ahol voltunk, el akarta adni, szóval valami ingatlanos ügy lehetett, egyébként is ezzel foglalkozott, ha jól emlékszem. (rémes, hogy úgy általában mennyire nem érdekel a másik ember munkája, viszont vicces, hogy ha jól képzelem el a magam számára ideálisnak tartott munkát, hát az is elég unalmas lehet mások számára) A meglepő csak az volt, hogy kb 5 órát utaztam , és 2-3 órát töltöttem ott, és persze az egész 7-8 órára kaptam pénzt. Akkor eléggé csodálkoztam, hogy ez miért éri meg neki, de utólag rájöttem, hogy az ár erre az időre nagyjából megegyezik a svájci bárokban dolgozó lányok órabérével. Akárhogy is, én tökjól elvoltam ezzel, elég sokat tanultam akkoriban a vonaton a zh-kra.
Utána saját lakásba költöztem, szóval később ott találkoztunk. Mindig hozott valami nagyon finom francia pezsgőt, sőt, egyszer sms-ben viccelődtem, hogy hozzon már egy szelet csokitortát, erre hozott egy egészet:D.
Amikor a másik városban találkoztunk, hiába ivott, utána mindig autóba szállt, hogy elvigyen az állomásra, és azt mondta, hogy úgyse tud vele a rendőrség mit csinálni, ha visszamegy Svájcba. Egyszer egy Porsche-val jött, én meg teljesen el voltam ájulva magamtól, hogy rám bizony nincsenek hatással a drága autók, hiszen a Porsche nem tetszik - egy másik alkalommal viszont valami másik kocsival jött, ami baromi jól nézett ki, és látszott, hogy elég drága is, szóval...:) Egyébként nagyon sokat gondolkozom azon, hogy mennyire számítanak nekem a drága dolgok, és pontosan milyen hatással vannak rám. Egy ruhát, parfümöt vagy sminket nem tudok csak azért értékelni, mert drága, viszont számomra is jó érzést okoz megvenni valamit, mert "megtehetem". Igaz, ez kimerül abban, hogy beülhetek egy drága helyre kávézni, ha akarom.
Egyszer a Westend Hiltonban találkoztunk, és amikor megérkeztem, a fiával ül az előcsarnokban. A srác kb 4-5 évvel volt nálam fiatalabb, öltönyben ült, és látszott, hogy mennyire nem feszélyezi az egész helyzet, amit valami hihetetlenül irigyeltem. Ráadásul sokkal jobban beszélt angolul, mint én - azóta persze lehet, hogy megváltozott a helyzet, de ő akkor még csak tizenéves volt! Egyébként az apja úgy mutatott be engem, mint egy barátot, hááát, nem tudom, mennyire volt hihető a dolog. Elvált a pasi, szóval nem lett volna gond, ha lebukik, de azért...
Ugyanekkor történt, hogy ott, az előcsarnokban, kb mindenki előtt adta oda a pénzem, ami nem volt éppen diszkrét, eléggé haragudtam rá emiatt. Ráadásul - szerintem - baromi hangosan beszélt arról is, hogy menjek ki vele Németországba egy hétre, fizet x eurót.
Amikor felmentünk a szobába, később feljött egy srác egy üveg pezsgővel, és vigyorogva megkérdezte, hogy kitegye-e a "Ne zavarjon"-táblát. Mire a pasi közölte, hogy minek, ha zavarni akarják, nyugodtan:D
Szóval azok alapján, amiket leírtam, szerintem eléggé látszik, hogy kedveltem az illetőt. Ezért is fura, hogy két éve megszakítottam vele minden kapcsolatot. Hogy őszinte legyek, magam sem értem pontosan, hogy miért. Utána még nagyon sokszor írt, hogy megtudja az okot, de tényleg, rengetegszer, e-mailt és sms-t is. Egyszer talán másfél éve egy előadás közben írt, viszont valamiért ismeretlen volt a szám, szóval válaszoltam, és amikor kiderült, hogy ő az, megígértem, hogy elmondom az okot. És ezt azóta sem tettem meg.
Hogy miért? Mert igazából magam sem értem pontosan. Ha összeszedném az indokokat, igazából egyik sem lenne olyan, ami megmagyarázná a dolgot. Mindenesetre most megpróbálom:
Először is: a szex. Hiába hangsúlyozta, hogy mennyire fontos, hogy nekem is jó legyen, ezért igazából sosem tett semmit. Irányíthattam volna, mert végülis voltunk olyan viszonyban, mégsem tettem meg, igaz, ő sem kérdezte soha, hogy mit szeretnék. Ráadásul túlságosan lelkesnek mutatkoztam ahhoz képest, hogy mennyire nem tetszett a stílusa. Ennek talán az az oka, hogy tényleg volt olyan elem, amit kifejezetten szerettem és nem tapasztaltam gyakran - az egyfajta agresszív viselkedés, harapdálás stb. Viszont ha ez túlzóvá válik és közben az egyéb igényeimet nem elégíti ki, az elég, hm, szar.
Aztán: többször is kihangsúlyozta: ő nem fizet, hanem támogat, mert mittudomén, diák vagyok. Ez borzasztóan idegesített, egyszer közöltem is, hogy hiába szeretem a munkát, ez akkor is munka, amiért fizetést várok. Ráadásul államin vagyok, a költségeimet meg a szüleim fedezik, és ezt ő is tudja.
Továbbá: amikor először mentem hozzá vonattal, előtte nem beszéltünk pénzről, úgyhogy én is gondoltam valamire, meg ő is. Azt ajánlotta, hogy mindketten írjuk fel egy papírlapra, aztán egyszerre mutassuk fel. Az általa ajánlott összeg kb 5000-rel volt több, mint az enyém, de - szerintem - úgy tett, mintha sokkal nagyobb lenne a különbség. Közölte, hogy jaj, hát az nagyon kevés. Legközelebb viszont mégis azt az összeget adta, amit én jelöltem meg;), ami persze önmagában nem lenne gond, de túl éles volt az ellentét aközött a borzasztó nagylelkű ember, amilyennek mutatta magát, és a valóság között. Vagy nem is volt olyan nagy, csak én vagyok erre nagyon érzékeny.
(NNB-nek is van egy sztorija erről, amikor rendszeresen találkozgattak: ha jól emlékszem, valami gondja volt az ággyal, vagy NNB amúgy is le akarta cserélni, és megígérte, hogy ő majd hoz egyet. Egy idő után NNB rákérdezett, erre a pasi közölte, hogy vegye meg a borravalóból)
Azt is többször kihangsúlyozta, hogy a szex számára nem fontos, az se érdekli, ha nincs. Na, ez már csak egyéni vélemény, de úgy érzem, hogy ha folyamatosan közlöm, hogy épp nincs kedvem szexelni, szerintem nem találkoztunk volna egy idő után. De persze ki tudja.
Akárhogy is, a fenti indokokat egyszerűen nem érzem elégnek ahhoz, hogy ilyen durván megszakítsak minden kapcsolatot. Talán még az is benne volt, hogy valamennyire közel kerültem hozzá, és emiatt még szembetűnőbbé váltak az ellentmondások, amiket nem voltam képes elviselni. Ha nem állt volna hozzám közel, talán nem zavar annyira, így viszont zavart, és őszintétlennek éreztem magam, amiért nem szólok, hogy zavar egy-két dolog, és ezt nagyon utáltam.
Na, erről most eszembe jutott egy másik ember, akivel szintén nem szakadt volna meg a kapcsolat, ha nem kerülünk közel egymáshoz. Talán itt van a kulcs, tényleg, hogy ha valakihez már nem tisztán mint vendéghez állok hozzá - akit persze kedvelhetek, meg mittudomén, akár ebédelni is elmehetünk csak úgy, de attól még szimplán csak vendég -, akkor bezavarnak az ilyen dolgok, amiket nyilván lehetne kezelni, csak úgy látszik, ezt akkor még nem tanultam meg (lehet, hogy még most sem, nem tudom. A legutóbbi vendéggel, aki közelebb állt hozzám, összejöttünk).
Kb két hónapja írt egy sms-t, majd úgy két hete még egyet, amiben egy youtube videót ajánlott. Megnéztem, valami együttessel énekelt rajta, mellesleg elég jól. (Na, erről jut eszembe még egy dolog: elmondása alapján ő kb mindenben istenkirálycsászár, ami nagyrészt igaz is, de akkor sem bírom az ilyen mértékű önfényezést)
Gondolkozom azon, hogy esetleg megint találkozzak vele, de még nem tudom. Mindenesetre azért elég durva számomra, hogy még két év után sem adta fel.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
