Van az angol vendégem, írtam már róla pölö itt. Na, most úgy 10 hónap elteltével újra találkoztunk. Durva egyébként, gyakorlatilag több időt nem találkozgattunk, mint igen, mert csak kb 16 hónapja ismerem. Fura, mert mégis olyan érzésem van, mintha sokkal régebb óta ismerném, nem tudom, miért. Talán azért, mert azért viszonylag sokat találkoztunk ezalatt az idő alatt, havonta egyszer biztosan, nem tudom. Akárhogy is, elég nehezen jött össze ez a találkozó. Igazából kb február óta próbáljuk összehozni, de igazán viccessé az elmúlt hónapban vált, amikor folyamatosan lemondta egy nappal korábban mindenféle indokokkal. Volt, hogy úgy nem is igazán szólt, én meg miatta nem találkoztam mással. Igaz, olyan is volt, hogy x napot megkérdezte, úgy volt, hogy aznap dolgozom, majd az illető lemondta, és addigra meg már ő sem ért rá. Elég hülye hónap volt ez nélküle is a sok-sok lemondott találkozóval, de ő is hozzájárult ehhez az egészhez. Ezt nagyon nem szeretem benne, máskor is volt, hogy az utolsó pillanatban szólt, ami azért nem poén. Igazából ma is elgondolkodtam azon, hogy valami miatt mégse jön össze a találka, és úgy voltam vele, hogy ha így lenne, utána már csak egy esélye lesz. Rosszhiszemű voltam, nem történt semmi, találkoztunk. Azazhogy majdnem mégsem, ugyanis a találkozásunk előtt kb 2 órával hirtelen nekiálltam szarul lenni. Lázasnak meg gyengének éreztem magam, még egy kicsit a hideg is rázott. Ott dilemmáztam, hogy mi a fenét csináljak, így lemondani azért már elég gáz lenne, de ha szarul vagyok, nem tudunk lefeküdni. Ezen még sakkoztam magamban egy kicsit, hogy tényleg annyira szarul vagyok-e, vagy ennyit azért még kibírok. Arra az alkalomra gondoltam, amikor kicsit rosszul éreztem magam, és nem értettem, miért nem esik jól a párommal szexelni, aztán éjszakára belázasodtam. Eldöntöttem magamban, hogy kb úgy érzem magam most is, szóval legfeljebb éjszaka lerobbanok, de ez még belefér. Ráadásul utána még egy kicsit jobban is lettem. Viszont tényleg nem tudom, mit csináltam volna. Gondolkodtam azon, hogy elmegyek hozzá és közlöm vele, hogy rosszul vagyok, de együtt vacsorázhatunk, és természetesen nem tartozik semmivel, de egyrészt nem voltam benne biztos, hogy kibírok akár egy vacsorát, másrészt épp nem állok úgy, hogy csak úgy szívesen kifizessem a taxiköltséget. Ráadásul igazából ő azért nem barát, aki miatt ilyesmire hajlandó lettem volna. Csakhát mégis elég rosszul vette volna ki magát, hogy ennyi szervezkedés után lemondom, rádaásul ennyivel előtte.
Egyébként valószínűleg tényleg bujkál bennem valami, amint hazaértem, lázat mértem, és van egy kis hőemelkedésem, plusz ha beteg vagyok, nagyon rosszul viselem az érintést, és most sem esett túlságosan jól. Amúgy is elég rosszul indult az egész, baromira nem jött be, ahogy csókolt, meg tényleg nem volt kedvem egyszerűen. Ez amúgy olyan fura, nekem úgy rémlett, semleges, de inkább jó a csókja, most mégsem tetszett. Viszont azért igyekeztem ezt nem mutatni, és lelkesnek tűnni. Érdekes módon viszont a kezeivel ügyesebbé vált, mert emlékeim szerint azt elég rosszul csinálta. Ettől azért megjött a kedvem, igaz, inkább lelkileg, mint fizikailag, mert egy meleg takarónak meg egy kis heverészésnek azért jobban örültem volna:). Viszont érdekes az, amikor egyébként lelkes vagyok, csak mégis inkább semleges a dolog fizikailag, mint jó. Most jól megfigyeltem magam, és úgy tűnik, ilyenkor elég jól beleélem magam a dologba, de inkább csak játék a részemről, mint valódi élvezet, viszont élvezem a szituációt, meg magát a játékot is. Nem színészkedés a dolog, inkább olyan, mint amikor a gyerekek eljátsszák, hogy mittudomén, kalózok. Felveszik a szerepet, amit valamennyire át is tudnak érezni, de alapvetően mégiscsak játsszák. Ami külön poén volt, az az, hogy az, ami máskor zavar, azt most kifejezetten élveztem, pl. hogy látja az arcomat - NNB egyszer azt írta a blogján, hogy ő legszívesebben papírzacskóval a fején szexelne, és általában osztom is ezt a véleményt, de most kifejezetten élveztem a dolgot. Szóval szerintem tényleg játszottam, a szó gyermeki játék értelmében.
Kicsit nem tetszett azért, hogy vacsora előtt szexeltünk, mert én igazából úgy készültem, hogy előbb vacsorázunk:). Ráadásul a kaja sem sikerült olyan jól. Viszont hm, ha figyelembe vesszük, hogy főzött, mert kérte, hogy döntsek az étterem meg az otthoni kaja között, én meg az utóbbit választottam, szóval rajtam állt, azt hiszem, hálátlan dolog lenne ilyesmin fennakadnom. (mostanában igyekszem jobban értékelni az emberek erőfeszítéseit)
Főleg arról beszéltünk, hogy milyen ingatlanbefektetési lehetőségek vannak. Bírom amúgy a pasit, hogy számára minden hatalmas üzlet, de kíváncsi lennék arra is, hogy úgy összességében mennyire jöttek be a számításai:). Mondta, hogy kb 10 évvel ezelőtt nyugdíjba mehetett volna, mert megvolt rá a pénze, de aztán az elment. Ööö... jó, van egy olyan tippem, hogy ezt a 10 évvel ezelőtti helyzetet - amiből nyugdíjba tudott volna menni is jóval több kockáztatással érte el, mint amennyire én valaha is hajlandó lennék, de izé, azután el is veszítette... mindenesetre ha ugyanolyan anyagi helyzetből indulnánk, neki nagyobb esélye lenne meggazdagodni, hát ez van. Nekem szerencsére nem célom annyi idősen nyugdíjba vonulni, mint ő (igazából még most is elég fiatal lenne nyugdíjasnak), csak olyan háttért szeretnék, ami mellett szabadon választhatom akár a rosszabbul fizető állást is.
Nem maradtam olyan sokáig, mert másnap korán kellett kelnie, összesen két órát voltam ott. Ez így olyan fura volt, több időre szoktam mindenkivel találkozni, vele is, és bár elvileg örülnem kellett volna, hogy ha már ennyire nem éreztem jól magam, hamar hazaértem, mégis hiányérzetem van.
Fizetésnél kicsit gondban voltam, mert anno neki még a régi áras rendszer volt, és emlékeim szerint amikor időközben árat emeltem, akkor sem emeltem nála. De most tényleg nem éreztem úgy, hogy bármivel rászolgált volna arra, hogy neki ne emeljek, úgyhogy úgy határoztam, hogy legfeljebb nála nem ingyenes első félórát számolok, hanem ingyenes egy órát. Viszont az is igaz, hogy úgy lett volna fair, ha előzetesen szólok az árváltozásról, szóval nem lett volna szép elkérni az új árat. A régire viszont egyáltalán nem emlékeztem. Na, gondoltam, remek helyzet, és amikor kérdezte, hogy mennyivel tartozik, elmondtam a problémát. Közölte, hogy mondjak egy árat és kész, mire kisakkoztam, hogy jó, akkor legyen az egy óra ára, mert két órát maradtam (ha több idő lett volna, valószínűleg jobban kedvezményezek), és a taxiköltségre meg x összeget mondok, ami valószínűleg kevesebb lesz valamivel a ténylegesnél, de sebaj. Legalább kerek számra jött ki, amit ő megtoldott egy ezressel:). Ez olyan aranyos volt, mert egyrészt ha szigorúan akarjuk venni, ez borravalónak elég kis százalék, viszont egyrészt kevésszer kapok borravalót (mondjuk meg is értem), másrészt azt a gesztust éreztem benne, hogy őt tényleg nem ez mozgatja, mármint hogy velem jó olcsón tud találkozni.
Egyébként ha belegondolok, a taxi amúgy pont annyi lett, amennyit pluszban kértem + az ezres:D.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
