Szóval egy svájci pasival találkoztam, ez volt a második alkalom. Fura, mert az első után nem is voltam benne biztos, hogy akar még találkozni, de aztán mégis, sőt, eredetileg együtt is vacsoráztunk volna, de ez nem valósult meg. Helyette nála ettünk egy keveset.
Nos, fura, de tökre nem emlékeztem, hogy a szálloda, amiben volt, ennyire öhh... puccos. Le kéne csekkolnom, hogy hány csillagos, illetve hogy úgy általában hány csillagosak, amikben vagyok, és összehasonlítani. Ráadásul itt eléggé át kell vágni az egészen a liftig, bár ez nem egészen biztos, mert visszafele kicsit kisebb utat tettem meg, lehet, hogy csak eltévedtem odafelé menet...:) (visszafelé meg véletlenül egy szinttel lejjebb mentem és fel kellett gyalogolnom a lépcsőn...) Szóval eléggé oda nem illőnek éreztem magam, csak az tartotta bennem a lelket, hogy mindent kinéznének belőlem, csak azt nem, hogy dolgozni megyek oda.
Szóval ezt a pretty woman-dolgot csak azért mondtam,mert 1.) a vacsorát ezüst fedő takarta - izé,fogalmam sincs, hogy tényleg ezüst-e, de ttudjátok, milyen fedőre gondolok, olyanra, amit az ember maximum a Tom és Jerryben látott sokat:D. 2.) valami olyasmit írt az egyik e-mailben, hogy oké, akkor csak waiting lesz a pretty woman-re. Ami persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy ő ténylegesen a filmre gondolt, viszont valahogy mégis elgondolkodtam ezen, egyrészt mert ugye ezt írta, másrészt azért, mert kb Julia Roberts-szerűen kicsit kényelmetlenül éreztem magam a szállodában, meg az evésnél is - gondolom mondjuk sokkal kevésbé, mint Julia Roberts a filmben, na de azért... pölö az asztalkendő engem mindig zavarba hoz egy kicsit, de mondjuk engem kb minden étterem zavarba hoz, ami egy fokkal előkelőbb, mint a sarki gyrosos.
Szóval na, kicsit elgondolkodtam azon, hogy ő vajon mennyire gondolkodik ilyen asszociációkban, különösen akkor, amikor rólam kérdezgetett. Nem mintha egyébként ez annyira szokatlan lenne (mármint a kérdezgetés), engem valamiért mindenki nagyon meg akar fejteni, pedig eskü, elég őszinte vagyok, a gond talán ott van, hogy néha én sem igazán értem saját magamat.
Visszatérve a pretty woman-érzésre: még elég régen azt írtam egy jegyzetbe, hogy "szeretem a drámaian megfogott dolgokat (pl. Private dancer, Pretty woman), miközben ragaszkodom ahhoz, hogy ez a dolog kb hétköznapi". Ezt elég régen írtam, és kár, hogy akkor nem fejtettem ki jobban, mert már annyira nem igaz rám, hogy nagyon dramatizálnám a dolgokat. Ha pl. megnézem a Pretty womant (láttam vagy ötször), vagy meghallgatom a Private Dancer c. számot (NNB amúgy itt említette), akkor szeretem magam beleélni, és úgy jóval könnyebb, hogy szexmunkásként valami közöm is van ezekhez a dolgokhoz - miközben pontosan tudom, hogy én nem érzek és soha nem is éreztem úgy, ahogy akkor, amikor csak néztem a filmet vagy hallgattam a számot. Ami azt illeti, a Pretty woman első két nézésre nem is tetszett, mert csak arra tudtam gondolni, hogy mennyire képtelen az egész. Aztán elkezdtem egyedi esetként tekinteni rá, mármint úgy, hogy ez csak két embert, meg az őket körülvevőket mutatja, nem szükségszerűen üzeni azt, hogy ez a valóság (na persze a filmek hatással vannak a valóságról alkotott képünkre, meg a film is reflektál arra, hogy az emberek mit gondolnak egy-egy helyzetről, de ez más kérdés).
Azt, ahogy én akkor éreztem, amikor ezt elkezdtem, igazából a Fiatal és gyönyörű főszereplője fogalmazta meg egy mondatban - mellesleg csak ezért az egy mondatért volt értelme végignézni, de mindegy. Szóval a lány azt mondta, hogy akkor érzett izgalmat, amikor leszervezte a találkozókat, utána nem. Hát, ez kb rám is igaz volt az elején, most meg már a találkozó leszervezése sem izgalmas magában.Egy találkozó maga amúgy tud izgalmas lenni, de ez nagyon ritka, általában inkább érdekes, kellemes, jó (vagy épp néha unalmas vagy nyögvenyelős).
Visszatérve a találkára: elég sokat beszélgettünk az eltérő politikai berendezkedésről, és bevallom, számomra elképesztő a svájci:). Valami olyasmit mondott, hogy persze, alkotnak ott törvényeket, de mivel tök simán lehet népszavazást kezdeményezni, ezeket el is lehet törölni, akár pl. a melegházasságot is. Őszintén szólva ezt el sem akarom hinni. Onnan keveredtünk amúgy ide, hogy mondta, hogy igazából volt népszavazás korábban a nők választási jogáról, csak azt leszavazták, és ez is az oka annak, hogy ilyen későn kaptak a nők szavazati jogot. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ilyen kérdésekben is a nép dönt. És persze arról is beszéltünk, hogy ez lehet, hogy Svájcban működik, mert ott nem jutna az emberek eszébe eltörölni a melegházasságot, de ez erősen ország-függő, mármint hogy ez tudna-e működni. És ez is milyen érdekes már, hogy a különböző országok emberei valószínűleg egészen különböző módon képzelik el a megfelelő politikai vezetést.
Aztán az is szóba került, hogy ő hogy jutott ilyen magas pozícióba (mostanában foglalkoztat ez az egész pályaválasztás-téma). Ami érdekes, hogy ő sosem akart magától ilyen pozícióba kerülni, ő csak dolgozni akart és a munkáját jól végezni, sőt, nekem úgy tűnik, hogy azon se gondolkodott el annyira, hogy mennyire élvezi azt, amit csinál. Ő úgy képzeli, hogy csinálja ezt, és ez így oké, aztán majd nyugdíjba megy és csinál egy csomó dolgot, amit élvez, mellette egy kicsit azért tovább is dolgozik, és ennyi. - esküszöm, szégyellem, hogy többet nem tudok róla írni, de sajna továbbra is roppant én-központú vagyok. Bár ő megjegyezte, hogy olyan embernek tűnök, aki nagyon jól tud figyelni a másikra. Ez iszonyú fura, mert az esetek nagy részében én beszéltem, és ha dolgozom, persze, törekszem némi egyensúlyra, de mindig az a vége, hogy sokkal több szó van rólam, mint a másikról. A taxist többet beszéltettem magáról hazafelé menet, mint őt....
Ami még érdekes, az az, hogy ő egy elég szegény családból származik, viszont mind ő, mint a testvérei eléggé messzire jutottak és elég nagy sikereket értek el. És oké, mondta, hogy az állam állt mindent, az egyetemeket, meg a nyári táborokat gyerekkorában, de kíváncsi lennék, hogy hány embernek sikerült ebből az, ami neki. Mondjuk lehet, hogy ha jó az oktatás, az elég sokmindent tud ellensúlyozni, de a svájci oktatásról pont semmit sem tudok.
Ami egy kicsit kínos volt, hogy most jobban akart azzal törődni, hogy nekem is jó legyen, de sajna nagyon nem passzoltunk. És ez így annyira szar, hogy eléggé úgy éreztem, azért csinálja, mert megkedvelt, és basszus, akkor már jobb lenne, ha csak az kedvelne meg, akivel jó is a szex, akinek esélye is lenne rá, hogy nekem jó legyen vele :-/.
A végén gondolkodtam egy sort, hogy mennyit kérjek, mert nem voltam benne egészen biztos, hogy jól emlékszem az áraimra. Végül mondtam egy összeget - két és fél órát töltöttünk együtt, kétórányit kértem el, úgy, hogy abban a két órában már benne van a fél óra nem fizetett idő. Leginkább azért, mert legutóbb két kör volt, és lehet, hogy most is lett volna, ha nem búcsúzom el (fáradt voltam már) Na, erre megtoldotta 50 euróval. Igazából jó, tudom, hogy ez kis összeg a svájci árakhoz képest, de picit tartottam tőle, hogy azért kapom, mert tényleg megkedvelt meg minden, miközben bevallom, rám ő nincs olyan nagy hatással.
Ja, és kaptam tőle csokit, jó sokat. Szerencsére kis adagokban van, szóval majd gondolom, egy hét alatt szép lassan elfogyasztom (ami még mindig sok kicsit, mert 200 gramm csokiról beszélünk, de majd csak a nyár végén kezdek neki a pluszkilók lefaragásának, azt hiszem:D)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
