Fú, tegnap találkoztam valakivel, aki kicsit megmozgatta a fantáziámat.
Előzmények: már egy pár hete felvette velem a kapcsolatot azzal, hogy ő is bdsm-kedvelő, szívesen találkozna velem. visszaírtam, hogy oké, ez tökjól hangzik, de van egypár parám, volt egy rossz élményem, szóval először bizalmat kéne építeni. Visszaírt, hogy persze, nem akarná, hogy valami rosszul süljön el. Aztán hosszas egyeztetések kezdődtek arról, hogy ki mikor ér rá:), és már egészen jól sikerült megbeszélni egy találkozót a hétvégére, amit aztán lemondott az előző napon. Annyira nem zavart, nem voltam dolgozós hangulatban. Áttettük erre a hétvégére, viszont volt még egy probléma: egyik időpontra sem tudtam lakást szerezni, az ő lakására pedig nem akartam felmenni. Először említette, hogy okés, kivesz egy hotelszobát, aztán a második időpont előtt már azt írta, hogy pénzkidobásnak érezné, találkozzunk nála. Engem meg zavart egy kicsit, hogy oké, tényleg pénzkidobás, de az előző héten is belement, mi változott? Végül arra jutottam, hogy nem hinném, hogy emiatt lenne sorozatgyilkos, és egyébként is tudni fogja legalább egy ember, hogy hova megyek.
Ehhez képest még tegnap délelőtt, amikor nekiálltunk pontosítani az időpontot, megkérdezte, hogy akkor kivegyen-e egy hotelszobát, és végül ebben maradtunk. Na, a hotel, ahol voltunk, az egyik kedvencem, és azon kevesek egyike, amiben már többször is voltam, és tényleg klassznak találom még a szobát is, pedig utálom a hotelszobákat (eskü, nem találtam még olyat, aminek a berendezését szépnek gondoltam volna, és ha így is van, lehangolónak találom, hogy a többi szoba is ugyanúgy néz ki). Ráadásul életem első hoteles élménye is ide kapcsolódik, továbbá az egyik ismerősöm (akinek általában szólok,ha dolgozom), a hotellel szemben lakik ;).
Pont akkor kezdett el zuhogni az eső,amikor tömegközlekedési eszközre szálltam, és jól elkapott abban a 4 percben, amennyi idő alatt elsétáltam a szállodáig, még úgy is, hogy volt nálam esernyő :-/. Szóval ez volt a belépéseim utáni első téma, hogy nézd már, hogy megáztam.
Iszonyúan zavarban voltam és nem tudtam mit mondani az elején, nem igazán tudom, hogy miért. Oké, egyrészt hiába tettem meg minden óvintézkedést az előző napi baráti összejövetelen (sok víz, étel, amúgy meg viszonylag kevés alkohol), kicsit mégis másnapos voltam, és emiatt eléggé fáradt, ráadásul ilyenkor valahogy nem tudok a másik szemére fókuszálni. Ő meg pont azzal indított, hogy arról beszélt, a legtöbb ember nem is igazán figyel a másik mondanivalójára ;). Valahogy olyan akadozónak tűnt a beszélgetés, én baromira nem tudtam, hogy mit mondjak, de az este további részére visszatekintve szerintem egyszerűen ő sem. És mintha emiatt mindkettőnk nyomta volna épp azt, ami eszébe jut,kábé gondolkodás nélkül.
Mindenesetre még az elején, úgy kb 5 perc után sikeresen közölte, hogy á, én biztos baromira értek az emberekhez (előzmény: a munka, amit csinál, érdekesnek tűnik a számomra is, és amikor megemlítettem, felvillantotta egy olyan aspektusát - érteni kell az emberekhez -, amire nem számítottam, és közöltem, hogy oké, de mi van akkor, ha én ezt úgy akarnám csinálni, hogy nem foglalkozom velük?), mire elég határozottan közöltem, hogy nem, nincs így, mert elsőre mintha nem akarta volna elhinni. Ez amúgy olyan érdekes, hogy pontosan mi alapján gondolja ezt öt perc ismerettség után? Akkor és ott arra jutottam, hogy biztos a meló miatt. Most meg az villant be, hogy talán ez egy olyan bók, amit az emberek 1.) szívesen hallanak, 2.) hajlamosabbak igaznak gondolni, és azért mondta.
Egy kicsivel később valahogy szóba jött a melóm, és mintha úgy tűnt volna a számára, hogy én ezt nemrég kezdtem, mert mondott valamit arról, hogy milyennek kell lennem, ha ezt csinálom...? Tényleg nem emlékszem, hogy mi volt a kontextus, de vicces volt figyelni az arcát, amikor mondtam, hogy hány éve ;). Igaz, gyorsan lereagálta, közölte, hogy "wow, akkor te nagyon magabiztos lehetsz" - mert mintha olyasmit magyarázott volna, hogy ehhez sok önbizalom kell, de tényleg nem emlékszem.... mondjuk ez is vicces, kb minél régebb óta csinálom, annál inkább úgy érzem, hogy egyszerűen NEM TUDOK olyasmit csinálni, ami a másiknak ne jönne be, nem tudok olyan szarul kinézni, hogy az illető ne közölje, hogy milyen jól nézek ki, szóval nem parázok. Ugyanez viselkedésre: hiába beszélek folyamatosan magamról, botlok bele a saját lábamba, viselkedem aranyos kislányként (ami mondjuk így belegondolva valószínűleg sok embernek bejön, csak szerintem tőlem egy kicsit hiteltelen, meg az életem más területén annyira nem hatásos, bár, ha jobban belegondolok, férfiakra igazából mindig az, szóval nem szóltam), vagy éppen beszélek össze-vissza tök érdektelen dolgokról, ugyanúgy rendben van, sőt, még különlegessé is tesz. Ami mintha annyira nem jönne be, az az, amikor valamiről vitázni kezdek, szóval amikor erre rájövök, mindig igyekszem egy kicsit tompítani a dolgot, de ezt még tanulni kell.
Aztán persze jött az a téma, aminél nem tudom befogni a számat, és mivel vitatkozni sokkal jobban szeretek és tudok, mint érdeklődve figyelni, muszáj volt reagálnom. Arról kérdeztem, hogy miért érdekli a bdsm, hogy jött ez így stb. És a válaszában volt valami olyasmi, ami arról szólt, hogy persze, egyenjogúság van, de sokmindenben a nő ugyanazt szeretné a férfitől, mint 50.000 éve: hogy határozott legyen és irányítson. Ezt nem ennyire erősen fogalmazta meg, de azért épp elég volt ahhoz, hogy kicsit kiakadjak. Pedig baromira nem akartam, hogy bármi olyasmit mondjon, ami miatt esetleg nem lesz szimpatikus, mert iszonyúan akartam, hogy ez az egész jól sikerüljön. (Mondjuk az azért vicces volt, hogy közölte, hogy a nő szeretné, ha a férfi helyette gondolkodna, aztán rájött, hogy ez a mondat hogy is hangzott és kicsit zavarba jött:D. Van egy olyan elképzelésem, hogy egy csomó ember igazából sokkal jobban hajlik a férfi-női egyenlőségre, mint ahogy az elsőre látszik, csak egyrészt az alapértelmezett környezete, amiben felnőtt és amiben mozog, kevésbé ilyen, mint az enyém, másrészt jóval kevesebbet is gondolkodott ezen a témán, mint én)
És az a vicces egyébként, hogy ez a felvetés elindított bennem egy gondolatsort, és tegnap eltöprengtem azon, hogy nálam legalábbis tényleg lehet valami olyan vetülete is a bdsm-szeretetnek, hogy a Domok eléggé törődnek a szubmisszívvel, és én iszonyúan igénylem a törődést, és a szexben azt is szeretem, ha nekem annyira nem kell gondolkoznom, inkább passzív vagyok (na mondjuk a "nem kell annyira gondolkodnom" annyira nem jön össze, hiszen van egy elképzelésem, hogy mit szeretnék, és el kell érnem, hogy azt megkapjam. Viszont azon annyira nem kell gondolkodnom, hogy a másiknak vajon mi lenne jó). És bevallom, ennek a rájövésnek annyira nem örültem, mert kellemetlen arra gondolni, hogy összefügg azzal, hogy 1.) nőnek születtem és neveltek, 2.) nőként több lehetőségem van a passzív szerepre, mint férfiként.
Szóval amúgy nem olyan rossz az, ha valaki felvet ilyen gondolatokat, mert mindenféle új dolgokra lehet rájönni, a gond csak az, hogy ezekből általában nem lesz beszélgetés: ebből általában az lesz, hogy én közlöm a saját véleményemet, a másik meg amolyan "nem úgy gondoltam"-válaszokkal visszakozik.
Próbáltam egyébként valahogy finomítani a dolgon, meg tényleg, az egyik ilyen megjegyzésen elgondolkodtam, hogy igen, ebben lehet valami, de tényleg nagyon akadozó volt az egész. Fáradt voltam és dekoncentrált, és őszintén szólva FOGALMAM SEM VOLT, hogy hogy a fenébe viselkedjek.Mert egyrészt igen, ez fizetős tali, szóval elvileg azért vagyok ott, hogy neki jó legyen. Másrészt ez egyben bdsm-tali, szóval elég fontos, hogy nekem is jó legyen. Ráadásul úgy egyeztem meg magammal, hogy egy órányi pénzt kérek el, viszont több órára találkozunk. Szóval zavart a helyzet.
Javított a hangulaton - mint mindig -, amikor először húzta hátra a hajam és csókolt meg - leszámítva, hogy még nem voltam benne teljesen biztos, hogy engedek neki ilyen mindenféle hajhúzásokat:). Viszont innentől kezdve következzen egy olyan szövegrészlet, amit tegnap írtam, mert ennél jobban szerintem nem fogom tudni megfogalmazni:
"Kicsit úgy éreztem magam abban a szobában,mintha kiléptem volna az életemből.
Ez mondjuk megszűnt, amikor elhagytuk a szállodát és ettünk egy gyrost meg ittunk egy sört. Nem tudok olyan jól eldumálni az illetővel, viszont amúgy szimpi. És nem tudom, lehet, hogy jó lesz bdsm-játszótársnak...? Van benne valami, ami nagyon vonz, mármint a pasiban. Ez amúgy komolyan, olyan kiszámíthatatlan, hogy kivel érzem ezt a fizikai vonzódást. Az egyik ilyen pölö P., de ennél a pasinál is ilyesmit éreztem. És amúgy egyik sem az a típus, aki nekem elvileg bejön, pölö nem világos hajúak...:) Ez a pasi nem helyes, kicsit magasabb, mint én, és nagydarab, nem úgy, ahogy az egyik volt barátom, aki ettől férfiasabbnak tűnik és olyan arányosan hízik, hogy tényleg, a háj miatt is csak erősebbnek tűnik, de valamennyire mégis van benne ez is. Igaz, ez a pasi szerintem azért valamit sportol is a teste alapján, mert nem csak a karja izmos. És valahogy minden passzol hozzá, az angol kiejtése (merthogy ugye angol), meg a tetoválásai is. Lehet, hogy az szimpi benne, hogy az Elementarys Sherlock Holmes-ra hasonlít?:D"
Szóval tényleg nagyon vonzott benne valami, és elég jól sikerült a dolog. Viszont tényleg, amikor kiléptünk a hotelszobából, egy darabig úgy éreztem, mintha valami béna randin lennék. A pasi nagyon dumált össze-vissza, én meg nem tudtam mit mondani, olyan feszélyezett volt a helyzet. Kicsit úgy éreztem, hogy basszus, nekünk egyszerűen nem kéne dumálni soha, ami nem megy, azt ne erőltessük, maradjunk a szexnél.
Viszont most, így másnap, még mindig zizgek ettől az egésztől, és marha rég éreztem ilyet (egész pontosan három éve). Ez nem azt jelenti, hogy a dolog hosszú életű lesz, vagy hogy tuti minden úgy történik, ahogy szeretném, de a jelenlegi érzés jó:). Vagyis persze meglehetősen idegesítő is, mert pl. most legalább két hétig egyikünk se fog ráérni, ráadásul tökjó lenne, ha írna, hogy biztos legyek benne, hogy újra találkozunk.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
