A legutóbbi (előtti) esetleírásos bejegyzésemben meséltem a kettőt dolgozós estémről (ez amúgy gondolom, csak nekem extra, meg csak most, régebben gyakrabban találkoztam több emberrel is egy nap, igaz, nem így, hogy egyik helyről mentem a másikra*)
Mindenesetre tegnap sikerült ismét találkoznom azzal, akivel aznap először találkoztam, meg akit mellesleg már viszonylag régóta ismerek, és kisebb-nagyobb rendszerességgel találkozunk. Ez általában kisebb mint nagyobb:), meg is lepődtem, hogy ilyen hamar hívott megint.
Na, de hogy gyorsan lelőjem a poént azoknak, akik csak ezért nem olvasnák végig az egész sztorit: valamikor kb 15 perc beszélgetés után – azóta sem értem, miért nem ezzel kezdte –megkérdezte, hogy amúgy azt tudom-e, hogy ő látott engem együtt ezzel a másik emberrel aznap este? Eléggé elcsodálkoztam. Ugyan beszéltünk arról, hogy az a bár, ahova ez a másik ember el akart menni, oda valószínűleg ő is ellátogat a kollégákkal vacsora után, de azt is hozzátette, hogy mire ők odaérnek, én már valószínűleg hazafelé tartok taxival vagy otthon alszom az ágyamban. Most így hirtelen nem emlékszem, mit mondott, honnan ment ki, gondolom, az étteremből, ahol voltak. Ugyanis kiment dohányboltot keresni, és így futott össze velünk, miközben mi, úgy látszik, elég feltűnően, nagyon nem találtuk, hogy merre kell visszamenni a hotelbe. Megjegyezte, hogy eljátszott a gondolattal, hogy odalép megkérdezni, hogy segíthet-e, de aztán belegondolt, hogy talán nagyon megijedek vagy kiakadok és mégiscsak dolgozom vagy mi. Tökre megértem persze, de azért bárcsak mondjuk legalább észrevettem volna:D.
Mindenesetre elmesélte, hogy ez mennyire izgató volt számára, és hogy jól el is képzelt egy sztorit e köré…:) Őt amúgy is izgatja ez az egész „más dugja a nőmet”-dolog. A két pasis felállás meg engem is érdekel, de azt hiszem, máshogy képzeljük el a dolgot. Mindenesetre elég jól sikerült magunkat felizgatni a mindenféle fantáziák elmesélésével, meg ő is pont egy libidó szempontjából nagyon szerencsés napon kapott el**, szóval az előző alkalomhoz képest még jobbat is sikerült alkotni. Érdekes ez amúgy, mert azelőtt meg sokáig nem volt vele különösebben jó.
Utána meg a szokásosnál tovább maradtam ott beszélgetni. Szívem szerint simán maradtam volna még, de másnap korán kellett kelnem:(. Pedig tegnap nem éreztem azt, mint általában, hogy azért mégsem addig kéne maradni, ameddig ÉN jól érzem magam, hanem ameddig a másik. Amikor pl. mondtam, hogy nem kérek még egy pohárral, mert azt már tutira megérezném, az volt a válasza, hogy akkor legfeljebb ott alszom a kanapén.
Még az ágyban kezdtünk el beszélgetni, ahol izé, nekiállt egy mesét mondani, aminek én voltam a főszereplője, és igen viccesen nevezett el, de azt mondta, hogy nem írhatom ki a blogomra:(. Mindenesetre vicces, de ezen a mesén éreztem, hogy tényleg mennyire jól tud angolul, vagy legalábbis mennyire jól használja azt a formát, amit angol nyelvű mesékben lehet észrevenni (ami annyira nem hinném, hogy gyakori sima angolt jól beszélő emberek körében).
És az a gond, hogy annyira sajnos már nem emlékszem, hogy mit beszéltünk, pedig érdekes lenne:(. Azt tudom,hogy mondta, hogy néha egy-egy fárasztó hét végén felhív egy lányt a rosszlanyokról, és hm, nem úgy szexel velük, mint velem. Annyira pontosan nem sikerült megértenem, hogy mi a különbség, bár felsorolt egy-pár dolgot:
- nem nagyon csókolózik velük (ha jól vettem ki, ez amolyan „közös döntés”,a csajok se nagyon pedáloznak érte, meg ő sem)
- nem franciázik a másiknak, vagy csak ritkán
- olyan lányt választ, aki sokmindent vállal, mert ő sokmindent akar csinálni az illetővel
Ez utóbbinál szükségét érezte megemlíteni, hogy ez kb valahol azt jelenti, hogy baromira nem érdekli, hogy a lány azért csinálja, mert tényleg élvezi a mindenféle plusz dolgokat, vagy azért, mert fizetnek neki érte. Amit szerettem volna kideríteni, az az, hogy hozzám miért nem így viszonyul: nálam miért nem követelmény, hogy sokmindent vállaljak? És vajon azért találkozik más lányokkal, mert én mondjuk sosem érek rá azonnal, vagy azért, mert mindkét dologra szüksége van? Én a másodikra tippelnék, mert engem nem is próbált meg soha rögtön elérni, tehát nem hinném, hogy azért hívja őket, mert én éppen nem vagyok elérhető.
(Most így egy kicsivel később elég egyszerűnek találom a magyarázatot: gondolom, nálam is örülne, ha sokmindent lehetne csinálni, de mindenféle egyéb okokból úgy is jó velem, hogy ez nem áll fenn)
Arra is kíváncsi voltam, hogy ez mennyire hasonló néhány helyzethez, amit korábban más vendégekkel tapasztaltam, és ezekhez hasonlónak tűnt. Volt ugyanis valaki, aki egy pár találkozó után azt mondta, hogy zavarba jön tőlem, és nekem úgy tűnt, hogy ez néha a teljesítményére is negatív hatással van. Egy másik emberrel azt hiszem, összesen kétszer találkoztam, és egyszer sem sikerült orgazmust elérnie. Valami olyasmi volt a magyarázat, hogy én nem tűnök kurvának, akit csak úgy meg lehet dugni.
Szóval hogy is van ez? Próbáltam ennél a témánál maradni, de ez az emberem mintha nagyon szeretne ugrálni a témák között. Szerintem az lehet az ok, hogy ő mindenféle témákról szeretne mondani egy-két mondatot, én meg a legtöbbet nekiállok elemezni vagy elkezdek vitázni. Végülis valahol megértem, sokszor én is szeretek így beszélni:). Na, majd legközelebb megint megpróbálkozom ezzel.
Nem tudom, esetleg az lehet, hogy ez a két példa, amit felhoztam, arról szólt, hogy a viselkedésem miatt a prosti személyiséget kapott, és ez zavarta őket? (ebben az esetben viszont mégsem ugyanaz a két helyzet, mert ezt az emberemet szerencsére ez a tényező nem zavarja, sőt) Az elég fura lenne.
Közben eszembe jutott az is, hogy valaki (talán a fentiekből az egyik, de már nem emlékszem) egyszer azt mondta, hogy „nincs szíve megdugni”. Na, a fenti két sztori meg ez a megjegyzés kicsit olyan nekem, mintha szerintük a velem való szexuális együttlét nekem valami szar dolog lenne, ami, ha már személyiségem is van a szemükben, hirtelen elkezdi őket zavarni. Mit mondjak, nem túl szimpatikus hozzáállás. Ha szerintük ez nekem szar, akkor inkább ne csinálják. Viszont most jól elkanyarodtam, bár ezek alapján nekem úgy tűnik, hogy ennél az emberemnél – szerencsére – másról van szó.
Arról is beszélt, hogy valamennyire barátjának tekint, és én is nagyon kedvelem. Ami nekem nehéz ezekben a helyzetekben, az a megfelelő határ megtalálása, mert azt hiszem, hogy ha minden áron végig akarnám vinni a vitáinkat, akkor előbb-utóbb inkább más után nézne, amit persze eléggé fájlalnék. Az is nehéz, hogy fogalmam sincs, mikor vagyok már túl sok. Most is elég sokáig üldögéltem nála meg dumáltunk, és ilyenkor félek, hogy egyszer nem veszem észre magam, hogy már baromira kidobna.
Olyan érdekes amúgy, hogy akikkel találkozom, azokkal nagyrészt csak egy lakásban vagyok együtt, és emiatt pl. ennél az illetőnél is olyan fura érzésem volt, amikor lekísért a taxihoz. Egyszerűen fura egy embert egyszer csak más környezetben látni…:)
Megkérdezte egyébként, hogy ha egy alkalommal főzne nekem, nála tölteném-e az éjszakát (persze magasabb bérért is), és megjegyezte, hogy ez érdekes, mert egyébként akkor főz a lányoknak, ha le akarja őket fektetni:D. Van abban valami, amit NNB mondott, hogy itt nincs érdekből kedvesség, ami egyébként gondolom azért nem teljesen igaz, viszont tényleg kevesebb lehet. Mindenesetre jól megtiszteltetve éreztem magam (tényleg), és fel is ajánlottam, hogy kuktáskodom, de nem fogadta el. Vicces egyébként, hogy van, akinél tökre nem érdekel, hogy amúgy főzött rám, sőt, nem átallok egy adaggal haza is vinni:DDD, nála viszont külön értékelem. (Mike, aki ide kommentel néha és egyébként régi vendég, ott szúrta el, hogy már a kezdetektől hozzászoktatott ahhoz, hogy főz:DDD.)
Szóval jó volt ez a találkozás, bár most egy kicsit félek attól, hogy a következő meg nem fogja hozni a felfokozott elvárásokat. Mi van pl., ha épp baromira nem lesz kedvem stresszelni. Volt egy vendégem, akivel minden héten ugyanakkor találkoztunk, és hát baromira féltem tőle mindig, hogy aznap nem lesz annyira kedvem, és ez hatással van az együttlét minőségére is. Soha nem éreztem úgy utólag, hogy tényleg vészes volt a különbség (mert azért valamennyi különbség biztosan volt), de mindig stresszeltem és emiatt a stressz miatt baromira nem vártam a találkozókat.
Egyébként az illetőről már jó régen írtam egy bejegyzést, de nem tudom, hogy kitegyem-e. Neki szerintem illene szólnom, ha írnék róla, viszont azt hiszem, nem járulna hozzá a dologhoz.
*mondjuk még a kezdet kezdetén valamiért csináltam egy olyan napot, amikor 24 órán belül mindhárom emberemmel találkoztam: délelőtt az egyikkel, utána moziba mentem, este ottaludtam a másodiknál, másnap délelőtt meg a harmadikkal találkoztam. Ilyet ma már tuti nem vállalnék, de akkor egyszerűen poénnak tűnt.
**Próbálok mindenféle szabályokat találni arra, hogy mégis mi alapján alakul ez nálam, és mondjuk a ciklusom hatását már nagyjából felfedeztem, ahogy a sok sportét is, de a többi… hogy mégis mi ad magyarázatot a borzasztó intenzív időszakokra, vagy épp azokra, amik a teljes érdektelenség jegyében telnek?
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
